Kiss Endre főoldal   Politikaelmélet






Tartalomjegyzék Kerekasztal-beszélgetés a Múltunk folyóirat Konzervativizmus különszámáról Természeti vagy társadalmi állapot? Utolsó lap

'Szélső-közép' politika

Szerző: Kiss Endre

 A 'szélső-közép' fogalmát leiró és objektiv értelemben használjuk. A 'szélső-közép' magatartást a közép-jobb és a szélső-jobb magatartás KÖZÖTT elhelyezkedő politikai (de nem csak politikai!) világkép egyenes folyományának látjuk. E 'szélső-közép' terminussal továbbá ki akarjuk fejezni, hogy esetében öntörvényű és autochton politikai attitüddel van dolgunk, amelyik nem véletlenül és nem egyes politikusok sanda számitásai alapján táncol ki szakadatlanul a jobbközép számára egyébként kötelező keretek közül. De ki akarjuk fejezni e terminussal azt is, hogy a 'szélső-közép', azzal hogy önálló politikai pozició, a szélsőjobb-bal (illetve egy lehetséges más esetben, a szélsőballal) sem azonos.




 ''Szélső-közép'' politika   Az uj magyar demokrácia egyik legyakrabban szóvátett és az unalomig vitatott kérdése, vajon miért nem határolta el magát eddig a koalició vezető csoportja a szélsőjobboldali megnyilvánulásoktól. A kérdés napjainkban már tiszteletreméltó multra tekinthet vissza, hiszen igen korán, gyakorlatilag már jóval a választások előtt láthatóvá vált a lehetséges választófalak könnyű átjárhatósága s még arról sem lehet szó, hogy magát a jelenséget ne tették volna szóvá idejekorán.   Az e kérdésben megnyilvánuló kimeritő monotóniát érdekes módon még a fundamentális Antall-Torgyán ellentét sem volt képes megtörni. Még ebben az egy esetben sem került sor ugyanis arra, hogy a feltételezett jobbközép meghuzza jobbra induló határait. Ebben az egy esetben sem, amikor pedig a miniszterelnök valóban egy, a jobb-közép mozgásterén minden kétséget kizáróan tulmutató politikussal került ''clinch''-helyzetbe, kapott a politikai ellentét a demokratikus rendhez való viszony tengelyén elvi tartalmat.   A jobboldali szélsőségektől való elhatárolódás az európai-tipusu demokráciák politikai mezőnyében a demokratikus jobbközép politika egyetlen igazi kritériuma. A történeti részletekhez tartozik, hogy a szélsőségektől való elhatárolódás ir nti ELVÁRÁS egy időben egyre erősődő nyomást gyakorolt az MDF-re s igen hosszu időnek kellett eltelnie ahhoz, amig az MDF szivós elutasitó magatartása láttán e nyomás lassan, de érezhetően csökkent, majd a már a csökkenő nyomásba is belefáradó társadalom tudomásul vette, hogy az MDF olyan középjobb pártnak tartja magát, amelyik nem határolja el magát jobb felé, sőt, s a ''comme il faut'' gyermekszoba hiányának tekinti a jobboldali szélsőségektől való elhatárolódás igényét.   A kimerülés csendje azonban nem egyenlő a valóságos magyarázat megértése utáni hallgatással. A figyelem lankadása nem egyenlő látszólag oly magától értetődő kérdésünk megválaszolásával: miért nem határolta el magát az MDF vezető csoportja és a koalició pártjai a jobboldali szélsőségektől, amikor igényt tartanak a demokratikus jobbközép helyzetre. Ezen a ponton elemzésünket el szeretnénk emelni kissé a napipolitika földközeliségétől és valamelyes elméleti keretbe szereténk állitani azt.   Az elismert, legitim középjobb esetleges nagyvonaluságát a jobboldal irányában való elhatárolódására nézve sokáig hallgatólagosan európaszerte is egyeduralkodónak számitott az a vélekedés, hogy a meghatározóan nagy középjobb pártoknak majdhogynem kötelességük, hogy NE határolódjanak el a kezdetlegesnek és periférikusnak tekintett szélsőjobboldali mozgalmaktól, mégpedig elsősorban azért, hogy igy akadályozzák meg jelentősebb szélsőjobb tömörülés kialakulását. E stratégiának mindenképpen volt valamelyes létjogosultsága a nyugati demokrácia elmult évtizedeiben, még akkor is, ha ugyanakkor érezhető károkat is okozott a közép-jobbon álló rétegek identitásában. Ugy tűnik azonban, Európában lassan végérvényesen lejár már az a korszak, amelyre nézve e magatartás racionalitása kikezdhetetlen volt.   A magyar politikában az el-nem-határolódás stratégiája és pszichózisa azonban nem csupán a szélsőjobboldali mozgástér korlátozásának közvetlen következménye. A közép-jobb mozgástér állandó átlépése a Csurkától való 1989-es elhatárolódás elmulasztásától a békéscsabai választási botrányig szemünkben önálló politikai jelenség, amit a ''szélső-közép'' politika fogalmának bevezetésével kisérelünk meg megoldani.   A ''szélső-közép'' fogalmát leiró és objektiv értelemben használjuk. A ''szélső-közép'' magatartást a közép-jobb és a szélső-jobb magatartás KÖZÖTT elhelyezkedő politikai (de nem csak politikai!) világkép egyenes folyományának látjuk. E ''szélső-közép'' terminussal továbbá ki akarjuk fejezni, hogy esetében öntörvényű és autochton politikai attitüddel van dolgunk, amelyik nem véletlenül és nem egyes politikusok sanda számitásai alapján táncol ki szakadatlanul a jobbközép számára egyébként kötelező keretek közül. De ki akarjuk fejezni e terminussal azt is, hogy a ''szélső-közép'', azzal hogy önálló politikai pozició, a szélsőjobb-bal (illetve egy lehetséges más esetben, a szélsőballal) sem azonos. A ''szélső-közép'' terminus használata tehát még véletlenül sem, még a sorok között sem akarja sugallni a ''szélsőközép'' és a ''szélsőjobb'' poziciók titkos azonosságát.   A ''szélső-közép'' politika céljai nem eredendően és kizárólagosan közép-jobb célok, azaz nem KIZÁRÓLAG olyanok, amelyek öntörvényűen megálljt parancsolnának számára a szélsőségek irányában nyitódó uton. A ''szélső-közép'' politikai eszmevilágának, célkitűzéseinek és politikai vizióinak fundamentuma részben azonos a középjobb eszmevilággal, célkitűzésekkel és politikai viziókkal. Szemünkben a középjobbot és a ''szélső-közép''-et elsősorban nem az választja el egymástól, hogy a ''szélső-közép'' meghatározóan és akár több szempontból is ''jobbra'' állna a középjobbtól. A ''szélső-közép'' pozició meghatározó eleme szemünkben az, hogy olyan lényeges DINAMIKUS elemet (számos esetben akár több ilyen elemet is) tartalmaz, amelynek öntörvényűsége, belső dinamikája rendre tullenditi az eredetileg középjobb irányt a szélsőjobb irányban elválasztó nagyonis egyértelmű korlátokon. A középjobb korlátokon való tullendülés EGYIDEJŰSÉGE a ''szélső-közép'' önmagáról kialakitott középjobb képével egyértelműen vezet a klasszikus ''szélső-közép'' politikai állásponthoz. A ''szélső-közép'' tehát olyan jobb-közép, amely NEM MEGHATÁROZÓAN PRAGMATIKUS és RACIONÁLIS OKOKBÓL, de belső dinamikájából következően rendszeresen megsérti a középjobb számára felállitott politikai tabukat.   A határok áthágását tehát a magyar ''szélső-közép'' politikai fundamentumainak felül-nem-vizsgált, kritikaikag felszinre nem hozott meghatározó dinamikus elemeiben látjuk.   Az egyik ilyen dinamikus elem abból származik, hogy a mai ''szélső-közép'' jó része a politikai restauráció kategóriájában gondolkozik. Éppen a miniszterelnök politikai vonala siklott rá egyértelműen e pályára, jóllehet a békés rendszerváltás közegében ugyanebben a politikai körben még más alap-attitűdök is regenerálhatóaknak tűntek. A restaurativ gondolkodás természetesen nem kimondottan az a logika, amely segiti a közép-jobbot a rá nézve is KÖTELEZŐ demokratikus önkorlátozásban. Éppen ellenkezőleg, a restauráció logikája olyan tényező, természettudományosan leirható faktor, ami DINAMIKUS elemként állandó határátlépésekhez vezet közép- és szélsőjobb között.   De ugyanilyen, a ''szélső-közép'' politika gyakorlatára épülő elem a koalició, elsősorban az MDF NEMZETI ideológi ja is. Önmagában ugyancsak nem szélséséges ez a nemzet-koncepció, ugyanugy hiányzik belőle azonban a valódi közép-jobb számára nélkülözhetetlen határkijelölő, önkorlátozó képesség. A restauráció elvére emlékeztetően a ''szélső-közép'' a nemzet vonatkozásában is egyidejűleg képvisel egy nemzeti ideológiát (ami a demokrácia eszmei pluralizmusán belül természetes jelenség), de ezt a nemzeti elképzelést nem a jobb-középre nézve kötelező demokratikus konszenzuson BELÜL gyakorolja, hanem e DINAMIKUS eszme önmozgása jegyében rendre tulteszi magát a közép-jobbra minden körülmények között kötelező liberális közmegegyezésen. Nem először A demokráciéért harcol, hogy AZON BELÜL mindenkor annyit érvényesitsen nemzeti elképzeléseiből, amennyi a demokrácia adott erőviszonyai alapján a közmegegyezés játékszabályainak betartása mellett lehetséges, hanem EGYRÉSZT általában demokratikus közép-jobb politikai erőnek tartja magát, MÁSRÉSZT adott esetben, a nemzeti elképzelések jegyében, DINAMIKUSAN tulteszi magát ugyanazokon a határokon, amelyeket mint jobb-közép párt maga is elismer és szeret másoktól is megkövetelni.   Hasonló a helyzet a ''szélső-közép'' politika harmadik lehetséges meghatározó, ugyancsak DINAMIKUS tényezőjével, a VALLÁSsal is. A vallásos értékrendszer és ideológia szerves és természetes része minden demokratikus pluralizmusnak. A vallási késztetés is elégséges azonban ahhoz, hogy adott esetben tullenditse az érintett pártot (pártokat) a közép-jobb számára kötelező határokon és elvezethetnek a szélsőséges nézetekkel való egyetértéshez, netán együttműködéshez. Gondolatmenetünk számára rendkivül tanulságos volt a Kereszténydemokrata Néppárt kettős magatartása mind a március 15-i események, mind a médiumok ügyében. E kettősség szemünkben a magyar ''szélsőközép'' természetes megnyilvánulása.   A ''szélső-közép'' politikai magatartás tehát nem (elsősorban) azért vált uralkodóvá az uj magyar demokrácia jobboldali felén, mert képviselői rejtett szélsőséges terveket kovácsolnának (jóllehet erre is van példa), de azért sem, mert a hatalmi, illetve szavazatgyüjtő logika vezeti őket (jóllehet erről is lehet beszélni), hanem az, hogy politikai világképük mélyén olyan, demokratikusan nem-reflektált dinamikus elemek huzódnak meg, amelyek alkalmatlanná teszik ezeket az erőket arra, hogy minden körülmények között belül maradjanak egy jobb-közép világképen. Ebben az összefüggésben a döntő érv az, hogy az uralkodó koaliciónak MINDVÉGIG MEGVOLT A VALÓSÁGOS VÉGREHAJTÓ HATALMA AHHOZ, hogy kristálytiszta közép-jobb-pogrammot valósitson meg (amelyet egyébként gyakorlatilag az összes politikai erő támogatott volna). Ha ezt nem tette, az mélyebb strukturális okokra, mélyebb történelmi gyökerekre, alapvetően a jobb-közép politikai erőknek a demokratikus jobb-közép magatartással össze-nem-egyeztethető eszmevilágára, politikai emlékeire, magatartásmintáira, erkölcsi értékeire megy vissza. A ''szélső-közép'' kettős identitása, feloldatlan s feloldhatatlan belső ellentmondásai ezért hosszu távon nem kedveznek a magyar demokrácia kibontakoztatásának.   A koaliciós pártok, elsősorban az MDF e ''szélső-közép'' karakterének felmutatása segithet a politikai közélet akut problémáinak ha nem is a megoldásában, de tisztázásában. EGYRÉSZT igazolhatja, hogy a középjobb határokon való gyakori átlépés lehet ''öntudatlan'' is, elkövetheti azt valaki természetes politikai ösztönből vagy reflexből is, amennyiben az illető klasszikus ''szélső-közép'' állásponton áll. MÁSRÉSZT a ''szélső-közép'' álláspont nyilvános leleplezése egyben leleplezi e pozició immanens kettősségét, ami adott esetben kifejezetten veszélyes is lehet, hiszen a politikai nyilvánosság egyáltalán nem ismeri ezt a fogalmat s amennyiben meggyőzik arról, hogy valami nem ''szélsőséges'', feltétlenül arra fog gondolni, hogy ebben az esetben az ''normális''. Más szóval, a ''szélső-közép'' fogalmának bevezetése nélkül minden ''demokratikus'' lesz, ami nem ''szélsőséges''. S VÉGEZETÜL javulást igér a ''szélső-közép'' politika fogalmának bevezetése a politikai kommunikáció terén is. A (voltaképpen már a ''szélső-közép magatartás diktálta) legfontosabb kommunikációs csapda ugyanis, talán nem véletlenül, ugyancsak a ''szélső-közép'' pozició látens helyén alakult ki. A liberálisok azt mondták: a koalició, főképp az MDF politikája NEM DEMOKRATIKUS. A koalició, főképp az MDF azt mondta: a mi politikánk NEM SZÉLSŐSÉGES. Tulajdonképpen mindkét véleménynek igaza volt: a koalició, főképp az MDF politikája ''szélső-közép'' politika volt.   S ha azt mondtuk a ''szélső-közép'' politikáról, hogy az nem szélsőséges, akkor azt is nyomban hozzá kell tennünk, hogy az nem is a demokratikus jobb-középre jellemző politika. Ennek bizonyitására nincs terünk. Ezért, néhány nagy tudomány eljárásához hasonlóan, mi is az elmult két év politikájának EGÉSZÉ-re mutatunk igazolásként. (1992)   

További információk: http://www.pointernet.pds.hu/kissendre és mail-cim: andkiss@hu.inter.net







Hirdessen itt! A szükséges információkat elolvashatja, ha erre a szövegre kattint.


A fenti dokumentummal kapcsolatos felelősség meghatározása