Kiss Endre főoldal   Politikaelmélet






Tartalomjegyzék A NEMZETKÖZI POLITIKAI RENDSZER KIALAKÍTÁSA A GLOBALIZÁCIÓ KORÁBAN A poszt-szocialista nemzetproblematika - másfél évtized távlatából Utolsó lap

A szociáldemokrácia neoliberális fordulata

Szerző: Kiss Endre

Az itt szóban forgó Harmadik Ut a neoliberalizmus és a szociáldemokrácia sajátos összeszövődöttsége, a fényes pályafutást befutó politikai harmadik utak egy egészen és uj egészen sajátos változata. A harmadik utak története hasonlithatatlanul izgalmas történelmi példatár, ennek ismertetése helyett csak arra a furcsa kontrasztra emlékeztetnénk, ami a kilencvenes évek első fele és vége között fennáll.




Amig ugyanis a kilencvenes évek első felében (különösen posztszocialista miliőben) a Harmadik Ut puszta gondolata is politikailag inkorrektnek számitott (amivel alaposan be is határolta a posztszocialista politika paletta kiépülésének lehetséges eszköztárát), éppen a szociáldemokrácia, illetve elsősorban annak angolszász megfelelője a Labour elégelte meg a Harmadik Uttal kapcsolatos politikai absztinenciát és vágott bele egy ilyen tartalmu uj koncepció kidolgozásába. A neoliberalizmus politikai-gazdasági komplexum, jelen és érettnek mondható formáját a késői kommunizmussal való szembenállásából és annak legyőzéséből nyerte. Ezért tendenciájában globális berendezkedés, saját, a komplexumhoz szervesen tartozó politikai intézményrendszer nélkül. Sajátosságai közé tartozik, hogy nem egy igen lényeges vonásában korrekciója a klasszikus liberalizmusnak is, az e konfliktusból származó korántsem elhanyagolható feszültséget a késői kommunizmussal való szembenállás semlegesitette, amennyiben a neoliberális gazdaság mellett artikulálódó neoliberális politikát a kommunizmus élő kontrasztja tette hasonlatossá a klasszikus liberalizmus alakzatához. A neoliberális szerkezet a globalizáció tendenciáit az u.n. monetarizmus szerkezetében realizálja, ami nem azonos az ilyen nevü közgazdasági iskolával, de a globalizálódó gazdaság szerkezetének a nemzetállamok eladósodásával történő kiépülését, a nemzetközi pénzügyi szervezetek szféráját, azaz a globalizáció konkrét alakzatának realizálódását jelöli. Mindebből az is következik, hogy a szociáldemokrácia számára a Harmadik Út-koncepció keretei között oly vágyott neoliberalizmusnak létezhet klasszikus liberális kritikája is. A neoliberalizmus strukturált, ha tetszik, rendszer-jellegének kiemelése azért is különlegesen fontos, mert a szociáldemokrácia (Labour) a Harmadik Út koncepciójával ehhez a rendszerként átélt szerkezethez kívánt kapcsolódást találni. Ez magyarázza azt az egyébként, másként, nemcsak nehezen magyarázható, de egyenesen kétértelmünek tünő tényt is, miszerint nem uj belátások és felismerések vezették a szociáldemokráciát (Labourt) a neoliberalizmussal azonosuló Harmadik Út koncepciójához, de az ezen azonosuló közeledést sugalló döntés meghozatala után kezdődött el az azonosuló közeledést mélyebb okokkal indokoló értelmezés megkeresése. A monetarista-neoliberális komplexum müködésének, de értelmezésének is egyik legfontosabb problémája a komplexumnak és a társadalomnak a viszonya, nemcsak e viszony tartalma, de uj, az eddigiekhez nem hasonlitható minősége is. E komplexum ugyanis alapvetően a globálissá vált funkcionális rendszerek müködésére épül, amelynek támadhatatlanul legitim politikai alapzata a reprezentativ demokrácia rendszere. Mivel a nagy funkcionális rendszerek müködésének nincs közvetlen kapcsolódása a politikai alrendszerhez, ezért a modern társadalom meglehetősen bonyolult és kifinomult rendszerei nem illeszkednek közvetlenül a nagy funkcionális rendszerek müködéséhez, maga a reprezentativ demokrácia ugyanakkor nem képes (és ez nem is funkciója) ezt a kifinomult és komplex szociális szférát bekötni a nagy funkcionális rendszerek müködésébe. A társadalom e sajátos problémája már a neoliberalizmus elméleti és gyakorlati vezetőinek is feltünt, nem csoda, hogy mindkét oldalról ismerünk olyan véleményeket, amelyek szerint olyan, hogy társadalom nem is létezik (!), csak egyes egyének vannak, akikből természetesen könnyen lehet egyéni vállalkozó. Ez a hatalmas strukturális és mint láttuk, antropológiai probléma ("társadalom nem létezik") azonban magába szippantja mindazokat a drámai vonatkozásokat is, amelyeket az érdekek szférájának nevezhetünk. A "kinek jó?" kérdése a neoliberális-monetarista komplexum összes szintjén és vetületében felmerül, és ezek a kérdés egyáltalán nem lesz közömbös a Harmadik Út koncepciójának megitélésekor, azaz a szociáldemokrácia (Labour) sajátos és messzemenő neoliberális fordulatának értelmezésekor. Ha ugyanis az egyik részről megitélhetőnek tünik, hogy a szociáldemokrácia (Labour) neoliberális fordulata a neoliberális-monaterista komplexum hegemón helyzetéhez való valamiféle alkalmazkodás következménye, a másik oldalról magának a neoliberális-monetarista komplexumnak a társadalomhoz való teoretikusan azonosithatatlan viszonya nagy sullyal jelenik meg egy olyan politikai iránynak e komplexumhoz való ennyire erőteljes közeledésében, amelyik eddig össztársadalmi érdekek letéteményezettjeként határozta meg önmagát. Ugyancsak el nem döntve azt a kérdést, hogy mi a szociáldemokrácia (Labour) neoliberalizmushoz való közeledésének valódi tartalma, már most is világos, hogy egy ilyen átlényegülés alapvető feltétele a politika teljes előzetes dezideologizálása. A dezideologizálódás egy nagyságrendje azonban már a politika alapvető, azaz arisztotelészi fogalmát is veszélyezteti, hiszen az elemi ideológiaképződés tudásszociológiai értelemben (az "ideológia" kifejezés kétségtelenül problematikus mivolta ellenére) az egyes csoportok társadalmilag léthezkötött viszonyainak artikulálását végzi, amely léthezkötöttségi viszonyok tisztázása a demokratikus politikai érdekartikuláció alapja. Szeretnénk tehát elkülöniteni a huszadik század nagy ideológikus rendszereinek ideológiáját a tudásszociológiai értelemben vett léthezkötöttség artikulálhatóságának ideológiájától. Amig az ideológia vége egyrészt az ideológiákkal szorosan összefonódó diktaturák végét is jelenti, ugyanez másrészt kanti értelemben "kiskoruvá" (unmündig) teszi a társadalom legtöbb csoportját, hiszen nem teszi lehetővé léthezkötött társadalmi helyzetük valamennyire is általánositott artikulációját. Az elemi és a léthezkötöttségi ideológiai artikulációknak a nagy diktaturák megbüntetésének hullámában való kiiktatása radikális nyelvszabályozási lehetőségeket, a retorika átalakitását tesz lehetővé, megalapozza a Harmadik Utra egészében is jellemző diadalmas retorikát. Igy a Harmadik Út szociológus megalapozójának tollából csupán meglehetős borzongással olvashatjuk, hogy az európai baloldalt és a jóléti államot fölényes biztonsággal legyőző thatcherizmus "alaposan felrázta a brit társadalmat" (!). Az uj nyelvszabályozás, a parttalan retorika e példájában nem az rökönyödtet meg, hogy ilyen alapon akár a legutóbbi Wimbledoni Teniszverseny döntője is történelmi jelenséggé válhat (hiszen alaposan "felrázta" a brit társadalmat), de még ennél is inkább az, hogy a nagy vereség enyhe csiklandozássá alakitása ezek után a nyelvszabályozásnak a szó szoros értelmében összes önkényes változtatását is megengedhetővé teszi. E kérdéskör mélyén természetesen uj, az eddigiekben még nem végiggondolt teoretikus kérdések is meghuzódnak. A léthezkötött ideológiák megszületésének szükségszerüsége valóban nem érinti a nagy ideológiák lehanyatlásának egész problémakörét, az egyes csoportok doktrinálisan meg nem szüntethető politikai érdekeinek ténye (és létjogosultsága) nem változtatja meg a nagy funkcionális rendszerek depolitizáló hatásait. Mindezek a nagy előfeltételek vezetnek a politikai tér átrendezésének lehetőségéhez, amelynek egészéből most a Harmadik Út elképzeléseinek néhány elemét emelnénk ki, hiszen a politikai tér átrendezése részben spontán folyamat is, részben pedig elkerülhetetlenül részt vesz benne auz összes politikai és társadalmi mozgalom. Az egész politikai tér átrendezésének egyik (alapvetően neoliberális, de a Harmadik Út által is előszeretettel igénybe vett) legfontosabb eleme az állam fogalmának a szociális állam rövid ideig hegemón helyzetben lévő alakzatával való teljes azonositása, azaz a szociális állam neoliberális lebontása minden államiság kritikus relativizálásával válik egyenlővé. Elegendő (lett volna) azonban óvódai jegyzeteink egyszeri átlapozása ahhoz, hogy a már a görög demokráciában civilizációs csucsokat döntő állam néhány olyan funkciójára ráébredjünk, amelynek semmi köze nincs a szociális államhoz és amelyek teljes elmininálása kritikusan kiszolgáltatott helyzetbe hozta a társadalomnak azt a részét, amely nem nevezhető a nagy funkcionális rendszerek müködése közvetlen haszonélvezőjének vagy legalábbis részesének. Miközben a rövid életü jóléti állam gyakorlatilag az összes közösségi funkciót magába szippantotta, bukását a nagy funkcionális rendszereken épülő hatalmi komplexum az államiság eddig elért összes civilizációs vivmányainak visszaszoritására használta fel eredményesen. Mindez azt is jelenti, hogy a 21. század valódi uj kihivásainak megoldásait a 19., ha éppen nem a 18. század szemléletével és fogalmiságával kiséreli meg (hatmilliárd egyéni vállalkozó, amelyből másfél millárd kinai). A Harmadik Út egyes érett koncepciói, abban a formában ahogyan azok programmatikus formában előttünk megjelennek, maguk is a metafórikus vagy valóságos történelemutáni, a "történelem vége" állapota által meghatározott állapotnak a termékei. Ebből logikusan következik az, amit az empirikus vizsgálat lépten-nyomon igazol. A Harmadik Út koncepciói olyan önkényesen mozognak az egyes történeti korok fogalmisága, eseményei, értékei és értelmezései között, hogy azt a posthistoire irányzatának mind dekonstruktivista, mind pedig alkotóan eklektikus irányzata még meg is irigyelhetné. Igy azokat a szerintünk mégsem teljesen lényegtelen kérdéseket, amelyek a baloldal (és az ahhot viszonyitott jobboldal) közel kétszáz éves történetének egyes korszakait határozták meg, a Harmadik Út teoretikusai igazi posztmodern önkényességgel kezelik (s minden jel szerint ezt nemcsak a politikai retorika kétségtelenül a leegyszerüsitéseknek kedvező kivánalmainak megfelelően teszik, de igy is gondolják, legalábbis azt szeretnék, hogy más is igy gondolja. Hol a tegnap jelenti a jobb és bal elválasztását, hol a klasszikus kapitalizmus, hol "szociális állam" a bal és annak lebontása a jobb. Hajlanánk arra, hogy a történelmi tereknek ezt a posztmodern (és ezért ha éppen nem is objektiv, de mindenképpen korszimptomatikus) önkényességét megtegyük a Harmadik Út ideológia alapjává. Egy látszólag ennyire "egzakt" és "gyakorlatian" politikus elmélet esetében ez csodálkozást kellene hogy kiváltson. Mégis a történelmi dimenziók szélsőségesen önkényesen kezelése ha nem is arannyá, de az első pillanatra érvvé válik a Harmadik Út mestereinek kezében. Igy léphet fel a Harmadik Út a jóléti állam reformereként. Ez az a pont, ahol hajlamosak lennénk elfelejteni, hogy a jóléti államot Reagan és Thatcher neoliberalizmusa már lerombolta, a Harmadik Utnak legfeljebb az állam megmaradt és igen szerény jóléti dimenzióinak ujrarendezésére jöhetne el a lehetősége. Bizonyos az is, hogy a történeti és a tárgyi dimenziók ilyen eklektikus kezelése elősegiti a Harmadik Utra általában (és számos más perspektivából szemlélve is) szembeszökő verbalizmusát, amelyet voltaképpen már e helyütt diadalmas verbalizmusnak kellene titulálnunk. Blair például előszeretettel használja az "erős család" fogalmát, részben mint a Harmadik Út koncepciójának egyik társadalompolitikai célját, részben mint egyik médiumát, részben azonban már ugy is, mint a jelen valóság egyik jövőbemutató részét. Ha azonban át szeretnénk látni a verbalitás függönyén, kiderül, hogy az "erős család" egyik összetevője egy közelebbi meghatározásokat nélkülöző "civiltársadalom" (verbálisan ez sem hangzik rosszul, legfeljebb azon csodálkozhatunk, miért itéli el Blair ugyanebben a szövegben a neoliberalizmust azért, mert tulságosan hisz a cilviltársadalom minden társadalmi bajt automatikusan megoldó missziójában), megtudjuk továbbá, hogy az erős családok (kölcsönösen) hasznosak az államnak, valamint azt, hogy elvárják, de lehetővé is teszik az "intelligens közigazgatás"-t. Mindezeken tul semmit sem tudunk meg az "erős család"-ról a politikai realitások szintjén. A Harmadik Út koncepcióinak igen lényeges közös vonása az értékekkel való érvelés. Ezen a területen ugyancsak számos ellenvetést lehet tenni és magával a problémakezeléssel szemben is a tartalmi és módszertani elégtelenség számos okát lehetséges kimutatni. A Harmadik Út "érték"-elméletének egy vonása azonban meghatározó, meghatározó az egész irányzat legmélyebb karakterére nézve, s (ha ez igy van, ezen nem csodálkozhatunk), a legmélyebben határozza meg a Harmadik Út politikai célkitüzéseit is. A Harmadik Út uj értékei, a rivális irányzatok érték-alapu támadásai, az uj politikai helyzetnek az uj értékek alapján való magyarázata s igy általában az egész Harmadik Út értékcentrikussága alapvetően hiányos megközelitésnek bizonyul, hiszen ugy épiti bele az értékeket a modern társadalom egyes alrendszereinek, illetve egészének funkcionális összefüggéseibe. Értékekről beszél minden módon funkciók, tárgyi-tartalmi összefüggések nélkül. Az igy értelmezett érték-diskurzus azonban szükségszerüen majdnem teljesen önkényes. Egy uj koncepció nem épülhet uj értékekre, hanem csak a politikai, gazdasági, társadalmi folyamatok, a nemzetközi politika uj értelmezéseire, amelyek, éppen mint uj értelmezések, természetesen változásokat hoznak az értékek helyzetében, egymáshoz való viszonyában is, átértékelik őket. Az értékek átértékelése uj felismerések nélkül felszini és felszines tevékenység s nem is igérhet nagyobb eredményeket. Ha ugyanis lehetséges volna lényegesebb kreativ és innovativ felismerésekhez jutni az értékek puszta átértelmezésével, egymáshoz viszonyitott helyzetük szimpla változtatgatásával, a tudományos kutatás vagy az elméleti munka a világ legegyszerübb feladata lenne. Uj felismerések nélkül ugyan honnan nyernénk azt az uj alapzatot, amelynek alapján egy-egy érték tartalma vagy helyzete megváltozhatna. Az értékek ezen egyenesvonalu leválasztása a tartalmi és funkcionális elemzésekről természetesen most is jár szellemi és gyakorlati haszonnal a Harmadik Út valóságos céljai szempontjából, hiszen a funkcionális-tartalmi összefüggés nélkül sokaknak már nem is tünik fel, hogy a Harmadik Út igazi értékei voltaképpen a felismerhetetlenségig hasonlóak a neoliberalizmus alapértékeihez Blair egyik fő szövege elismerésreméltó nyiltsággal fogalmazza meg, hogy a Harmadik Út a (funkcionális és tartalmi elemzések nélkül felfogott) értékek közötti esetleges konfliktusok esetén különösen nagy jelentőséget tulajdonit a "helyes politiká"-nak, azaz a politikai pragmatizmusnak. Távol áll tőlünk, hogy ebben a megfogalmazásban kivetnivalót lássunk, annak általános formájában. Ha azonban visszatérünk a funkcionális vonatkozások nélküli értékekre, nyomban változik a helyzet. Ebben az esetben ugyanis nyomban láthatóvá kell válnia a szóbanforgó modell kritikus, sőt, döntő hiányosságának. Ha ugyanis a Harmadik Út a maga értékeit (vagy akár a maga átértékeléseit) funkcionális és tartalmi elemzésekre épitette volna, már nem lehetne meg a politikai gyakorlatnak, a pragmatikának a maga csodatévő hatalma. Az önálló elemzések a tárgyi világ egy értelmezését hozták volna magukkal, amelyeket a "helyes politika" csak akkor tudna (tudott volna) kiegyensulyzni, ha funkcionális vagy tárgyi szinten tudott volna valódi áttöréseket hozni. Van azonban a Harmadik Út értékekkel kapcsolatos elgondolásainak egy olyan oldala is, amelyik releváns a neoliberalizmussal való összevetésben is. Eddig ugyanis azt kellett megállapitanunk (egyrészt), hogy a vezető értékek jórészt vagy közvetetten, vagy értelmezésükben neoliberális jellegüek, arról is szót kellett már ejtenünk, hogy a Harmadik Út titkos gravitációja a neoliberalizmus politikai képviseletének leváltása és a neoliberális fundamentumokon felépitendő uj nemzetállami és nemzetekfeletti szerkezetek politikai irányitásának megszerzése. Az értékek sajátos kezelése, a "helyes politika" fontosságának hangsulyozása lényeges árnyalatnyi különbséget generál az eredeti politikai neoliberalizmus és a Harmadik Út szándékolt alakzata között. Amig a klasszikus politikai neoliberalizmus a jelen viszonyai között (a neoliberális gazdasági és politikai alapokon állva) nem akar, de nem is tud igérni semmit a rendszerben felmerülő konfliktusok megoldására, de akárcsak azok enyhitésére nézve is, a Harmadik Út "helyes politikája" mégiscsak ígéret , még akkor is, ha - természetesen - ezeknek az igéreteknek a megalapozásánál is erősen figyelnénk az értékek mozgatása mögötti funkcionális és tartalmi elemzések uj eredményeit. A politikai igéretekben megfogalmazódó szándékra utalnak a Harmadik Út alapszövegeiben meglehetősen ritkán, de annál félreismerhetetlenebbül megjelenő ellenségképek is. Blair közvetlenül ellenségnek nevezi azt a "cinizmus"-t, amely azt állitja, hogy a globális piacok kivonják magukat a politika kontrollja alól, s ez az álláspont árulkodó. Mutatja a globalizáció bizonyos mérvü reflexióját, de mutatja a politikai misszió és a társadalmi kontroll igényének az uj körülmények közötti fenntartását is. A Harmadik Út rövidtávu célja világos: ki akarja ragadni a jelen világ politikai kontrollját a neoliberalizmus (vagy a neoliberalizmus eddigi politikai képviselői, legelsősorban a konzervativok) kezéből. Mindezt azonban ugy akarják, hogy eközben ne változzon (ne változtassák) meg a társadalmi müködés tartalmi-funkcionális alapzatait. Mély közösségen alapul tehát a vágyott politikai hegemónia, nem csoda, ha a felszin különbségeit annál inkább jelezni szeretné a Harmadik Út nem egy koncepciója. A neoliberalizmustól való, az elkülönülés motivációjából származó elhatárolódás része a neoliberalizmus kritikája . Ezt a rendkivül érdekes és szükös mozgástérrel jellemezhető helyzetet mutatja a neoliberalizmus funkcionálásának kritikája, olyan kritika, amelynek gyakorlója egyébként nem kiván változtatni ugyanezen a funkcionáláson. Egy harmadik tipusu kritika a neoliberalizmus dogmatizmusát, doktrinérségét teszi tematikussá, s bizonyos értelemben ebben van is valami igazságtartalom, hiszen ez nem egy esetben még akkor is a nem-cselekvést részesitette előnyben, amikor ez teljesen evidensen megmutatkozott. A Harmadik Út, mint már nem egyszer kitértünk rá, alapvetően a globális korszak termékének tekinti magát és magától értetődően az integráció különböző változataiban gondolkodik. A koncepció legspecifikusabb vonásának e tekintetben azt tarthatjuk, hogy a Harmadik Út összekapcsolja a lényegében a neoliberális gazdaság és társadalomkép alapzatára felépitendő politikai formáció hegemón irányitására támasztott igényét e rendszer nemzetek fölötti irányitásának igényével. A Harmadik Út nemzetekfölötti, az integrációt integráló ajánlás is. A Harmadik Út a permanens revizió koncepciójának részévé teszi a nagy integrációs folyamatokat is. Összefoglalónk nyitányakor emlékeztetnünk kell egész vállalkozásunk alapvető irányultságára. Elemzésünk a Harmadik Út koncepcióját nem politikai, de történelmi, ha tetszik, némiképpen történetfilozófiai szempontból tette mérlegre. Konkluzióink is természetesen csak ebben a szférában válnak igazán értelmezhetővé. A neoliberalizmus győztes komplex rendszerként emelkedett ki a létező szocializmus világméretü legyőzése után. A nemzetközi szociáldemokráciát meglepte és uj választások elé állitotta a létező szocializmusnak ugyanez a győzelme. Történelmi elemzésünk eredménye szerint a Harmadik Út a szociáldemokrácia válasza az uj helyzetre. Olyan válasz, amelyik a hosszas partnerség, ha tetszik, a politikai házasság viszonyát ajánlja a már hegemónnak érzett gazdasági és politikai világrend neoliberalizmusának. A házasság két fele az adott helyzetben nem egyenlő hozománnyal rendelkezik. A győztes neoliberalizmus tud várni és müködése nem függ közvetlenül a hegemóniát biztositó politikai intézményrendszer szinezetétől, amig ha más nem is, de a gyors változások egymásutánja cselekvéskényszerbe sodorja a szociáldemokráciát. A Harmadik Út a neoliberalizmus alapértékeinek gyakorlatilag teljes elfogadását, a nem-neoliberális értékek (szándékosan nem "baloldali" értékekről beszélünk) a retorika, a diadalmas verbalizmus verbális diadalok szintjén jelennek csak meg. Történelmi (azaz nem politikai) elemzésünkben ezért nem annyira a baloldali értékektől való bucsuvétel kockázatát emelnénk ki, mint a teljesen uj helyzetbe való ugrás kiszámithatatlanságának rizikóját emelnénk ki. IRODALOM: Gondolatmenetünk közvetlen hátterét elégségesen reprezentálja a Die Neue Gesellschaft. Frankfurter Hefte 1999májusi kiváló összeállitása (Anthony Giddens, Tony Blair, Gerhard Schröder, Robert Misik, Thomas Meyer és Johano Strasser programmatikus irásai, elemzései, illetve interjui, a hozzájuk tartozó tartalmi és filológiai jellegü utalásokkal együtt). E sorok szerzőjének következő irásai játszottak még szerepet a gondolatmenet egyes téziseinek kialakitásában: Monetarismus und Liberalismus. Zu einer Theorie der globalen und geschichtsphilosophischen Aktualitaet. Dresden, 1998. 1-17. Menschenrechte und Menschen im Strome der Globalisierung. in. Völkerrecht und Rechtsbewusstsein für eine globale Friedensordnung. Szerk. Ernst Woit und Joachim Klopfer. Dresden, 2000. 55-64. Über die relevanten Bestimmungen des reifen Systems der Globalisierung auf der Meso-Ebene. in: Verwestlichung Europas. Herausgegeben von Peter Gerlich und Krzysztof Glass. Wien-Poznan, 1999. 101-108. Über das neue Phaenomen des Rechtspopulismus. in: Anachronia, Nr. 5. Oktober 1999. 154-165. Globalizáció, félelem, szociáldemokrácia. in: Élet és Irodalom, 1999. junius 25. Posztmodern Justitia. in: Igazságosság. Szerkesztette Dalos Rimma és Kiss Endre. Budapest, 1998. 37-46. Kisérlet a jelenkor jobboldali populista jelenségének értelmezésére. in: Európai Unió - Regionalizmus - Szuverenitás. IV. Országos Politológus Vándorgyülés. Székesfehérvár, 1998. 361-366. A jóléti állam mint teoretikus tárgy. in: Az állami eper édesebb-e? Szerkesztette: Dalos Rimma és Kiss Endre. Budapest, 1998. 69-80. Das Globale ist das Unmittelbarwerden des Absoluten? in: Hegel-Jahrbuch, 1996. Berlin, 1997. 33-41. A globalizáció társadalomfilozófiájához. in: A mai világ és a jövő forgatókönyvei. Budapest, 1997. 52-62.







Hirdessen itt! A szükséges információkat elolvashatja, ha erre a szövegre kattint.


A fenti dokumentummal kapcsolatos felelősség meghatározása