a MAM és a ZAR párhuzamos elemzése

MAM: Descartes-mottó , ZAR: az igazság keresése mint a próféta könnyen megfogalmazható életcélja

*********************

a közös előfeltételrendszer: áa bizonyitottsági státusz átalakitása
nem az Isten halott
mi mindent jelent ez a tudásra nézve
innentől van a filozófia uj értelmezése és egyben egy uj csoport tipusos leágazása, minden tipológia ujra kezdődik

****************************************

Nietzsche klasszikusan üti meg a hangot:
minden filozófia alapkérdése a kriticizmus és a metafizika kettőssége
a kérdésnek ez radikalitása csak Kant KrV első előszavának hangütésével hasonlitható össze

érdekes saját árnyalat:
a metafizika és a kriticizmus szembeállitása nem a szokásos más lehetőségek igénybevételével történik, de a genealógia tematizálásával, azaz a történetiség egy értelmezéséevel, ez egyben a metafizika alappontjának, kiindulópontjának uj értelmezéséhez is elvezet, hiszen ebben az esetben a metafizika valami csoda-eredetnek és a jelennek a harmonikus egymásmellettisége, miközben a valóságos létrejövés rögtön szétfoszlatná a metafizikát

érdekes, de nyilván véletlen találkozása Nietzschének Marx-szal nemcsak magának a genealógiának a kitüntetésében, ez nem lehetne véletlen, de magában a formulában is - - - a dolgok költött ősállapota és a jelen (Marx ezt a polgári közgazdászokra mondja

*************************************
Nietzsche egyébként mintha próféta lenne abban, hogy megjósolja: az őt követő pozitivizmus legnagyobb elméleti tévedése a genealógia, a történetiség elhanyagolása lesz -ld. a Bécsi Kör halhatatlan maradványait
hasonló ez Kant jó megérzéséhez, akinek massziv antiplatonizmusa mintegy megérzi azt, hogy a Kant-utáni filozófia csak platonista vizeklen evezhet tovább

*******************************

a MAM első aforizmájának első és második része
a metafizika és kriticizmus szembeállitása, illetve a három , értékkonstituált terült uj kérdései, a morál, esztétika, vallás kémiája

ez az átértékelés

*****************************************

az értékkonstituált területek problémája - ez maga az átértékelés
maga az átértékelés- nem az Isten meghalt
az átértékelés alapvetően gyakorlati probléma
az átértékelés kapcsolata-a civilizációval, azaz az Übermensch, mint az európai civilizáció csucspontjának gyakorlati problémája

*****************************************

Zar és az Übermensch, az értékkonstituálta területek problémája, azaz -
az átrétékelés és az Übermensch

**********************************************


az értékkonstituált területek evilágiságának követelménye - a civilizáció eszményének evilágisága

**********************************************

az értékkonstituált területek megoldása az individualizáció, azaz az evilági individuummá válás dionüszionálódása - dionüziálódása +++ de a társadalmi-civilizatórikus individualizálódás is egyfajta dionüziálódás

*********************************

az Übermensch Nietzsche megoldása az átértékelés problémájáára
már nála hatalmas kérdés és megoldás
az ölumenizmus és a két veszély

*****************************

de látni kell, hogy amit Nietzsche a maga filozófiáján belülről lát, az a megfelelő változtatások elvégzésével a civilizációnak is problémája

*****************************************

a nietzschei szempont, a civilizatórikus szempont

********************************************

a nietzschei alapkövetelmények:

a helyes tudat
pozitiv megismerés
megismerés mint boldogság
a metafizika veszélyének felismerésre és a metafizika elutasitásának képessége

plusz

a saját identitás megteremtésének követelése
azaz kapcsolat létrehozatala azokhoz az értékekhez, amelyek az emberek történeti fejlődése során a másképpen átélt értékek közremüködésével jöttek létre (amikor az értékek még ugy voltak értékek, hogy egyszerre tárgyak és dolgok is voltak)

plusz

pozitiv képesség a boldogságra

és még egy sor más feltétel

******************************************

mi a civilizációs követelmény

helyes tudat
identitás
boldogság

a legprózaibb stratégia szempontjából is jó stratégia, más szóval a lelki egészség és a boldogságra való képesség kritériumai par excellence a modern civilizációban


*************************************

felvilágosodás
emancipáció
Übermensch - individualizálódás

ezek pontos elhatárolása egymástól

**********************************************

az individuáció komplex fogalmában is marad valami feloldhatatlan reziduum, irracionális maradvány, ez az Übermenschre is vonatkozik

még ebben is megvan a nagy analógia

*******************************************

az Übermensch/individuáció elemzésekor teoretikusan fel kell idézni az ember változásának, változtatásának összes lényeges kérdését, hiszen ez a komplexum azok mindegyikével korrespondál

az emberi változtatása
emancipáció, felvilágosodás
társadalmi változtatás , intézmények, iskola, politika, stb.
a változás korlátlan, de nem önkényes vagy akaratlagos, hanem szoros feltételektől függ - - -
innen a szociális ontológia, a minden társadalomban egyforma
innen a filozófiai antropológia, Scheler, Gehlen,. Plessner, Löwith - - - a nagy megváltoztatásokban az állandók
Magyarországon nincs filozófiai antropológia, ez azt jelenti, hogy M-on minden gyorsan és flottul válaszol
tehát
az Übermensch az emberi megváltozattásának kontextusában
az ember változtatása és a vulgármarxizmus, forradalom előtt nem lehet semmi

***************************************

N. az egész emberiség számára univerzális opciónak szánva az ajáánlást - - - a modern civilizáció a maga máegvalósulásában

***************************************

miért nem vagyunk a tudatában ennek a civilizatórikus csucspontnak - mert nem kapcsolódik nagy politikai eseménnyel, különösen nagy felszabaditó politikai eseménnyel

ezen kell változtatni

********************************************

a civilizáció legfontosabb elemei:

a marxizmus kritikája-e ennek? Nem, egyik modell a másik modellben -á az egyidejüleg egymásban létező több modell megjelenése

a kinaiak (nem annyira a tárgyi relevancia érdekes ebben, mint a probléma világos érzékelése, ne legyen olyan oktalan ez a civilizáció, hogy saját elért vivmányain állva, mintegy a szabadok jobbágysorba való
lenyomását utánozva létrehozza az uj osztálytársadalmat

a civilizáció az individualizáció forradalma
az ind. számos triviális vetülete mellett van benne reziduum, mindennel együtt átfedéásek az Übermensch felé

**************************

minden szempontból számos igazolása, sok Übermensch-szerü arcél a századforduló nagy civilizációs csucspontján - innen érthető az Északi sark-szimptóma is - mit tehetünk, ha már felfedezték az Északi sarkot

**********************************


a civ. Viszonylagosan igazolja a nietzschei oldalt
az Übermensch civilizastórikus funkciója
a egybeesés, csak a legjobb a jó

innen a két nagy probléma

1.mivel az indivializáció kötelezően belátott feladat, a sikertelen individuumok gyülölik a modern civilizációt
2. a sikeresen individualizáltak is társadalmat alkotnak, ezek uj, belső
konfliktusokat hoznak létre

ez a két belső mozgató

egész más kmimaradni a nagy pozitiv mitoszból

erre a nagy pozitiv mitoszra jellemző, hogy még az ezt követő diktaturák is imitativ indivualizmusnak, imitativ Übermenschnek, emancipációnak állitották be magukat
1. az elit szintje
2. a felvilágositandók szintje, a felemelendők szintje

sok-sok adat erre

*************************************

az indiviualizálódás tudonylogikája (a fogalmi reziduum ellenére is kitünően lehet a gyakorlatban használni, pontos felmérésekre lehet alkalmazni)
az ind. nem megy hatalmas személyes bátorság nélkül, kockázat néékül
au individualizálódáés bizonyosságai és evidenciái

*********************

az előbbiekből is következik, hogy az individualizáció a boldogság uj értelme ebben a civilizációban
egyben e civilizáció eredménye is
e civilizáció optimális és maximális létformája

**************************

az Übermensch mint nagy megoldás civilizciós értelmezése

lehetne külön is hagyni, de Nietzsche kedvéért fontos, hogy lássuk, mennyire adakvát ez a kérdés

ennek egyébként eredetileg maga sem volt a tudatában
n bár ákésőbb elmegy ebbe az irányba

********************************************

a nagy filozófiai összefoglalás:

az Übermensch a normakövetelmény, a rendkivüli a normális, csak a legjobb a jó

*******************************

a legjobb, mintg átlag és norma - EBBEN AZONOS NIETZSCHGE ÉS A CIVILIZÁCIÓS HELYZET

*******************************ezt nem kell állandóan bizonyitanom, mert nem akarok meggyőzni senkit, ezt ki kell teregetnem és várni, hogy ki-kit megerősitenek e ebben a maga tapasztalataiu

*******************************


2000. október 16.

Übermensch
der letzte Mensch
der Seiltaenzer

*************************

utalás a multkori civilizációs összefüggésre, aminek az a lényege, hogy ez a nagyonis utópikus, mély kulturából jövő emberkép a megfelelő transzformációk után milyen közel van a modern civilizációhoz

****************************

az ÜM rövid érintése
két elem:

evilágiság
Erkenntnis- - -

az evilágiságnáél utalás az elgondolás mnindenoldali koherenciájára
az Erkenntnisnél utalás Spinozára és ezért áttételesen Spinoza-tanulmányomra is -

ha azt gondolnánk, hogy az ÜM-nek reklamált megismerés egyoldalu intellektuális eszmény, ami még ráadásul megkérdőjelezi a testies, görög, dionüzoszi emberképet, akkor csalódnunk kell, hiszen az itt előkerülő Erkenntnis maga a boldogság, azaz bekapcsolja az össazes többi szférát a dologba

**********************************

ismét az ÜM
a helyes tudat és megoldás az átértékelésre, ami átértékelés nem más, mint az ember uj helyzetben való konstituciója, az uj helyzet pedig nem más, mint az értékkonstituálta szféráktól való bucsuvétel kényszere az identitásvesztés kényszere nélkül

az ÜM a modernség szociológiájában, egyben: az individuáció a modernség szociológiájában

az ÜM sajátos reziduális eleme az individuáció


*******************************

mindez feltranszponálva:

az individuáció kényszere és lehetetlensége
mind a mai napig a legnagyobb probléama

Nietzsche az inbdividuáció filozófusa és az indioviduáció mint a kor specifikus nagy problémája

****************************************

az UE,
a nagy különbség a diskurziv és a nem-diskurziv nyelv között
amig az ÜN-nél nagy baj volt a nem-diskurziv nyelv (szivesen olvastunk volna több diskurziv meghatározást róla), az UE ember esetében kifejezetten előny (az önigazoláson épülő szelektiv recepció mindenképpen még az eddiginél is jobban ráharapott volna az UE-ben rejlő kasztos, vagy más metafizikává emelt egyenlőtlenség gondolatára

**************************************

az UE, a maga meghatározásaiban is legegyértelmübben az ÜM-sel összehasonlitva tárul fel

UE, nem hogy nem haladja meg önmagát, nem hogy nem realizálja a lehetséges nembeli értékeket sem, de megjátszott álnaivitásával nem is veszi észre a helyzetet, ez a stratégiája egyébként egyike azoknak, amik más stratélgiák mellett kisérteties egyértelmüséggel élnek továb a jelenben

az UE-nek megvan a maga szociológiája, anélkül hogy maga egy konkrét szociológiai rétegnek megfeleltethető lenne
az UE a nembeli értékek nélküli tömeglét, a giccsember, a "tömeg" prototipusa, nem azonos a nembeli értéket nem megvalósitó individualizmus neoliberális alakzatával, mert ez utóbbi mégis valamilyen mértékben produktiv és individualizált

ezzel meg is van a huszadik század békés korszakainak többszörös paradigmája:

fenn a nembeli értéket nem megvalósitó individualizmus
lenn az utolsó ember, a rtársadalom

a kettő feltételezi és létrehozza egymást, egymás nélkül nem léteznek, meg kell nézni, hogy belefér-e a double hegemony-elméletbe

*********************

az UE nemcsak remek jellemzés, de épp ebben és csakis ebben a formában remek jellemzés, minden más megoldás rosszabb lett volna, lám, itt a különbség az ÜM-sel

UE
figyasztásá
tömegkultgura
Hollywood

a jelen nagy jelensége
a nagyon megdöbbentőú, most már a menekültek is utolsó embernek jönnek, elég határozott meggyőződésem

-***************************

a harmadik tipus
kötéltáncos

részben utolsó ember, belőlük jön, de mivel a veszélyt választja hivatásul, az ÜM privilégiumaiban is részesedik

Zar. ezt felismeri, az ezt tisztázó párbeszéd elvi értékü és tiszta, szinte oknyomozó


********************************************

veszélyesen élni


a veszélyes élet mint az ÜM meghatározása és az UÁE ellentéte

a veszély normalitása, ahogy az ÜM-ben csak a legjobb a jó, ugy a VE - a veszély a normalitás

a veszély és az individuáció

a veszély és a metafizikakritika

*****************************************

a bátorság és a kreativitás

Nietzsche nagy felismerése a kreatológiában: a morál kategóriáinak fontossága

a tudományelméleti és objektivációelméleti specifikum a következő:

a kérdés sajátosan morális karaktere nem sajátosan morális dimenzióju

a morális dimenzióit empirikus, pragmatikus és funkcionális dimenziók hozzák létre:

a legfontosabb mégis a reflexiv kapcsolat

a bátorság kreativitáshoz vezet, de ennek ellentettje, a bátorság elámulasztása, a kreativ tettől való tartózkodás nem a status quo fenntartását jelenti, de a kreativitás relativ és abszolút csökkenését (egy starfighter-pilóta, aki tüdőbajban hal meg)

ha nem vagyok bátor, lefelé megyek

ez a nagy felismerés

ezért félti N. még a gyávákat is

*******************

fenti rész, mint a veszélyesen élni kifejtése, mint a kötéltáncos assszocáációja

***********************

Szondy Lipót azóta alaposan belekevert a bátor tevékenységek filozófiájába

******************************

az ÜM, az UE és a KT az ember változtatásának, változóképesséégnek, stb. paradogmái

erre a MAM I/2 következik
miszerint minden eddigi filozófia nagy hibája, hogy rövid nélány évszázad tapasztalata alapján végleges ítéletet mondanak az emberről

a gondolatritmus célja és értelme: az ÜM, az UE és a KT hármasa zarathusztrai felvetésének elvi alapja, nem ilyen vagy olyan lehetséges, konkrét alapon válik lehetővé a hosszu távu sajátos (mert saját akaratra is épülő- s ez a ritka) emberteremtés és önteremtés, konstitució és önkonstitució, de ezen a konkrét alapon, az általunk ismert utolsó négyezer év nem tesz lehetővé semmilyen különösebb mély betekintést) -
két ide tartozó elem

1) a négyezer év - a klasszikus filológiai intim-tudás, az antikvitás és
onnan visszafelé

2) etológia, antropológia, az állat és az ember közötti különbségek
eltünése a szemléletben. A videóra vett majomcsapat

***************************


ismételt utalás a nietzschei emberteremtés és a modern civilizáció szoros, fél-szociológiai kapcsolatára, ami involválja az individuációt, ami a maga részéről involválja a személyes, szubjektiv önteremtő elemet és kötelességet, ami ismét a szociológia és a tudományelmélet felé mutat - - - (reziduális mozzanat)


**********************************************

egy utalás arra, hogy épiti Nietzsche az utat az ÜM-.nek

itt öszekapcsolódik a metafizikakritika mint helyes tudat
és a helyes tudat szükségszerüsége, mint tudásszociológiai követelmény

*******************************************

a fenti két mozzanat majdhogynem szinonima, de természetesen kis különbség van

a metafizikakritikának önmagában vannak konkrét és létfontosságu elemei, mkiközben a helyes tudat az elv szintjén fogalmazza meg ugyanezt

********************************************

MAM/I/9

a metafizikai problémának nincs önálló elméleti tartalma
a vitának nincs önálló teoretikus tartalma

több elem ebben a talán legzseniálisabb aforizmusban

1) értékek - tények
az értékkonstitució, mint az emberi fejlődés nagy élménye
az identitásteremés élmény
élmény és léthezkötöttség
félelem, gyönyör, öncsalás
azért szeretjük az értékekkel telt világot, mert létünkhöz kötött, és mert izgalmas, a maga módján egyedül ez az izgalmas

de a mögötte álló és egyben a társadalmi előtérben álló
teoretikus vita érdektelen

ez nemcsak leiró kijelentés, de hatalmas és máig élő kritikai kijelentés is

hiszen az értékek harcának kedvééret (nagyobb részben persze az értékek harca mögött álló érdekek harca kedvéért mindig is ugy kellett tenni, hogy az valóságos teoretikus vota (ld. egyben ontologizálás, szisztematizálás)

de maga az érv még itt is gazdag éls sokrétü

érdeketelen a kérdés tudományelméletileg, mert a valóságos kérdés ott is csak a lehetséges tapasztalat alá eshet és a lehetséges tapasztalatunk a másik világgá rekonstruált metafizikáról nem lehet

de érdektelen a kérdés a megismerési érdekeltség oldaláról is, hiszen
nem maga a tőlünk független másik világ érdekel bennünket, hanem az értékek és a léthezkötöttségek színes kavalkádja, azaz az, hogy rólunk van szó


gondolatkisérlet, jó forma (azért sem könnyü megérteni, mert a kisérlet azt követeli tőlünk, hogy forduljunk szembe az egész addigi gondolatmenettel, ha csak hipotetikusan is)

*************************

tézis
nincs olyan megismerési érdek, ami metafizikához vezetne
nincs olyan metafizika, ami valóságos megismerési érdekhez vezetne, vagy onnan származna

***************************************************


2000. október 30

utalás az eddigi három legfontosabb gondolatra (a Bevezető legfontosabb gondolatain kívűl)

- a metafizika és a kriticizmus szembeállása, mint a filozófia középponti problémája (Kant a KrdrV első Előszava óta a legradikálisabban állitja középpontba ezt mint alapkérdést) + a Zar. ezen az előadásain példázta, hogy válik a Vernunft, a Geist és az Ich

- a nagy és középponti metafizika-vita cél- és értelmetlennek nyilvánitása,
- - nem füződik valódi megismerési érdek és valódi megismerési elvárás ahhoz a mindent meghatározó középponti vitához, ami pedig látszólag a legnagyobb tétekért folyik és amelynek eredménye ugyancsak látszólag mindent eldönt

- a nietzschei Übermensch, mint társadalmi és civilizációs eszmény, legalábbis elmenve addig, hogy ez egyáltalán nincs kívűl a társadalmon, megvan a maga szociológiája és politikája, természetesen civilizációs szociológia és civilizációs politika

*********************************************

a MAM metafizikaellenes paragrafusai a 9-től és két ennek megfelelő Zar-fejezet - mindkét fejezet megfelel a MAM megfelelő metafizikaellenes paragrafusainak, s egyben a metafizika ujraszületéseit magyarázza, lényeges, nem biogrtafikus és nem anekdotikus emberi helyzetekből

Von den Hinterweltlern

Eines leidenden und uerqualten Gottes Werk schien mir da die Welt

1) JA
2) a világ egy szenvedő isten müve

ebben már rögtön benne van az átvett Feuerbach-gondolat továbbvitgele és egyben kicsavarása

Selbst-sich-Verlieren - - ez volt a világ

de ez a világ is az ember müve

itt bejön a Feuerbach-elem

(utalás: Feuerbach nagy filozófus, de nem perspektivista, ezért
nem világos a Nietzschéhez való közelség, az elidegendés-modell rövid jellemzése)
a Feuerbach-hatás, a Feuerbach-ismeret egyik legvalószinübb bizonyitéka
a csavar

a rossz világ is az ember müve, s ha ez egyszer igy van, akkor az ember valamiért rossz világot akart teremteni - - ez szellemességén tulmenően természetesen abszolut logikus, hiszen az ember abban is isteni, hogy akar

(két átmeneti megjegyzés: -

itt a kereszténység mindig a metafizika egy fajtája a többi metafizika mellett (azaz nem közvetlemül keresztényellenes)

persze vannak közvetlenül keresztény elemek, hiszen a kereszténység az emberiség történetében legnagyobb szerepet játszó metafizika, nem lehet leváltani

*****************************

az emberiség szenvedett, az emberiség sorsa a szenvedés volt, de ettől meg kell szabadulni

a felsorolt elemek

Müdigkeit
mit einem Sprunge ins Letzte (pedig a végleges az mindig áttétel, nincs a véglegesnek sem megismerési érdekeltsége, sem megismerhetősége)

miélrt ilyen viélá
got terenmtettünk

de Leib war es, der am Leibe verzweifelte

a kettős ok,

a test itt összefoglaló komplexum, az önmagában lebegő szellemnek, más szóval a metafizikának az ellentéte és alternativája

miért a Zar-ban és miért nem a MAM-ban
mert még nem tudta perspektivákra bontani, még egyben van

a módszertani tanulság
a komplexum egyben. Felbontatlanul.
a komplexum perspektivákra felbontva



ez a különbség a két diskurzus között ebből a szempontból

***********************************

jene entmenschte, entmenschlichte Welt
ez pontosan a MAM/9 hangütése
ezért kiemelekdő bizonyitó értékü

*******************************************


test
az igazi beszéd

uj büszkeség
uj testtartás

******************************

Von den Veraechtern des Geistes

a test eddigi elemzésére épülve fel közvetlenül megszólit

a nagy pszichológiai iskolák forrásvidéke
a tudásszociológia egy forrásvidéke

************************************

Leib und Nichts ausserdem

test és azon kívűl semmi
ha szellem, akkor a testen keresztül
a test a nagy szellem

***********************************

Vernunftm Geist, Ich

a testben, a test nagy Vernunftjának a kis Vernunftjai

egyben a nietzschei perspektivizmus nagy példája
hogyan van felépitve a test elemzése ebben a két fejezetben

egyben a metafizikakritika iskolapéldája
a szemünk előtt válik metafizikává eddig nem metafizikai elem
Werk- und Spielzeuge sind Sinn und Geiust

ime a transzformáció

a Leib elvezet a Selbsthez
ismét a pszichológia és ismét a perspektivikus módszer eredményessége

******************************

Lust und Schmerz - - - a Selbstben
ezzel a Selbst átveszi a hatalmat

a) kiderül, hogy a metafizikává vált Ich nem is volt releváns (a Selbst
maga használja az érzékszerveket)
b) vissza a dekadenciához, azaz annak magyarázatához, miért ilyen világot teremtett
az ember magának, és a dekadencia) a Leib szenvedett a Leib miatt TEHÁT A LEIB HATALMA ABBAN IS MEGMUTATKOZIK, HOGY MÉG SAJÁT MEGVETÉSÉT-MEGSEMMISITÉSÉT IS Ő RENDELI EL- AZ ABSZOLÚT HATALOM

Nietzsche dekadencia ellenes a fiziológiai értelemben, azaz most már tudjuk, a Leib értelmes értelmezésének értelmében.MÁS AZ ESZTÉTIKAI DISZKUSSZIÓ - itt Wagner a dekadens. Mit jelent a dekadencia esztétikai használata - e problémakör kiforditását , azaz olyan tájon határozza meg a dekadenicát, ahol azok ellenségei szokták, MODERNSÉGBARÁT DEKADENCIA-FOGALOM

************************

Leib és a metaf izika-probléma

átvitt értelemben
a Leib egy kritikája a metafizikának

de egyszerre több is annál
minden metafizika Leib-ellenes, a Leib fókusz, gyüjtőhely, a maga konkrétságában


**********************************************

2000. november 7


visszapillantás

MAM - - - a metafizika-sorozat, a nagy fordulattal, a metafizikán való vita nem filozófiai vita, nem őszinte vita, nincs mögötte valóságos Erkenntnisinteresse, nem igér valóságos megoldást

ha igy van, akkor sokkal érdekesebb az, hogy miért vanb metafizika

a metafizika születésének motivumai
a tágabban értelmezett antropológia, pszichológia, szociálpszichológia

itt két nagyon fontos összefüggés van

1) Nietzsche itt az addigi legkomplexebb emberképből indul ki
(felvilágosodás + Spinoza), ez a páratlan emberkép egyben a Zarathusztra eddig talán legismeretlenebb titka és kulcsa - - - Spinoza nélkül egyrészt nem is kellett volna megszületnie a Zarathusztrának, pl. ha marad a tiszta felvilágosodott modell -

ebből uj kettgős komplexitás jön

- egyrészt az ujhelyzetben a legbonyolultabb emberkép (az eddig elképzelhető legbonyolultabb emberkép)

- másrészt éppen a perspektivizmus átütő ereje miatt az elemzett világ eddigi legnagyobb komplexitása

a Zarathusztra uj meghatározása

egyrészt a nietzschei filozófia uj, didaktikus formája

DE (uj elemek)

1) az uj helyzet az eddigi legkomplexebb emberkép alapjáról a
legkomplexebb elemek figyelemvételére vannak kidolgozva

2) az ábrázolt, leirt valóság az eddigi legkomplexebb objektiv valóság - a
tudományok egész sorának szülőhelye

azaz

a legkomplexebb emberkép és a legkomplexebb valóság egymásratalálása egy filozófiai didaxis folyamataiban

*************************************


a metafizikai tézis-sor után a posztmetafizikus világ néhány alapvető változásról szóló tézis (21-23), plusz ennek összefoglalása a 24-ben

nagyon jellemző az attitüd komplexitása

a posztmetafizikus világ teljesen apológiamentes ábrázolása - - -
azaz ebben sem teljesen alap-felvilágositó

harcol a metafizika ellen, harcol a posztmetafizikus világért, de egyáltalán nem állitja be apologetikus paradicsomnak, sőt, egy alapvetően uj helyzet uj elemében egy sor uj problémát vizsgál meg

**********************

a magatartás eleme az ökumenikus felelősség és az uj civilizáció mesteri elemzése

********************

N. a nagy kulturfilozófus
kulturkritikus, civilizációelemző
ebben felülmulhatatlan

*******************************


miélrt hanyagolja el Nietzsche az ember, az emberkép társadalmi vetületeit


magátólértetődő humanista evidenciából, mert az emberben a szuverén egyént, egyéni döntéshozót látja - később ez változik, később, elsősorban megint a kereszténység formájában felfedezi a átársadalmi konformzmus igazi erejét, ekkor, jóllehet már ekkor is látja, még külön kezeli

************************************

mit az uj posztmetafizikus kultura és civilizáció jegyei, e egyben az uj problémák generátorai

21. az alapkérdés - lehetséges-e posztmetafizikus világban valódi
metafizikaellenes gondolkodás - "unmetaphysisch"

ni a szekptikus érzület következménye az emberiség számára

szkepszis és a bizonyosság fogalmai összekeverednek

22. rövid és hosszu távu életek cseréje
annak minden társadalomontológiai következményével

23. az összehasonlitás kora, a posztmodern



a három összefoglalása
24.


a régi kulturának vége van
de van egy nagy vigasz és lehetőség
Aber die Menschen können mit Bewusstsein beschliessen, sich zu einer neuen Cultur fortzuentwickeln...

azóta is ez a nagy kérdés

azóta is nyitva van a nagy kérdés
tud-e az emberiség tudatosan nagy döntéseket hozni

az ökumenikus karakter kérdése
a huszadik század tapasztalatai
utópia
társadalomontológia
s persze a retorika

***********************************


innen át a Zarathusztrába

ujabb lehetséges összevetés a MAM és a ZAR között

egyrészt,ami már volt - - - a MAM az analizis, a kész perspektivizmus, a Zar a komplexum, ami még nem oldható fel analitikus perspektivákban

MOST ujabb összevetési lehetőség

a MAM az uj civilizáció kritikus körvonalazása - a Zar az emberek felkészitése az uj civilizációra

************************************

Zar
első elem: az állam, az uj bálvány

az Uj bálvány szerepe a mostani gondolatmenetben
az állam, ez az uj jelenség, nem az, ahol a posztmetafizikus társadalom problémái megoldhatók, ez a közvetlen kontextus és valóban, vannak olyan utaláások, amik az államot, mint a posztmetafizikus megoldás kritikjt vagy mint a posztmetafizikus lelkiség projekcióját leleplezik

*****************

merész és a politikai filozófia, sőt, a politikai tudomány oldaláról is jüól látható nagy vizió

diagnózisaiban meghökkentő, de meghökkentő abban is, hogy a hatalom igazán modern problémáianak egyik első elemzése, ami azt is jelenti, hogy Nietzsche az egyik első anarchista

****************************

a meghökkentő diagnózis tartalma a hatalom uj, immár szekularizált tartalma

a hatalom és az állam szoros összefonódása
a hatalom uj fogalma független az államformától
a végrehajtó hatalom exekutivája, mint hatalom

*********************************

néhány történelmi utalás - - -

Nietzsche egész életének legszorosabb összefonódása az uj német állammal, magas foku egzisztenciálé annak minden vonatkozásával

Bismarck és III. Napóleon

a bürokrácia

a civilizáció és a politikai felépitmény sajátos viszonya - - - az uj állam nem akadályozza meg, sőt, ebben a nagy ugrásban maga is realizálja
a civilizációs ugrást

két ilyen kétes elem mint Bismarck és III. Napóleon mindketten végrehajtják a maguk ugrását
Bismarck és a szociálpolitika
III. Napóleon - és a Párizsi Világkiállitások


ez a civilizációhoz is kell

************************

mi az állam

uj bálvány
aktiv gonosz hatalom
olyan, amit néhány csoport, illetve attitüd a posztmetafizikus korban, illetve a posztmetafizikus terhek elviselése következtében hajlandók imádni is
uj és elidegenült hatalom
a társadalom ellensége
Moloch
a valódi civilizációs problémához el sem jut
ennek jelzése a vége, a valódi problémákról csak akkor lehet beszélni, ha vége az államnak
Dort wo der Staat aufhört, da beginnt erst der Mensch

nagyon jó megfogalmazás

*****************************

az anarchia, nem káosz, de hatalomnélküliség - a hatalom uj problémája

máig megoldatlan kérdés

mit tegyen az ember, de elsősorban az értelmiségi
1) ha lemond a hatalommal való együttmüködésről, lemond a hatalom
használatáról

2) ha megpróbálja felhasználni a hatalmat, akkor intellektuálisan bukik
meg (most, a mi szemünkben, nem minden összevetésben), hiszen ez azt involválná, hogy az lenne azt illuziója, hogy megváltoztathatja a hatalom természetét

a sokadik máig élő probléma

*************************************


mit tesz tehát az az aktiv és gonosz bálvány (sorrendben)

das kaelteste aller kalten Ungeheuer
lügt
azt hazudja, hpgy ő a nép (Wir sind das Volk)
az alkotók eredményeit kisajátitja
megsemmisitők
minden értéknek csapdát állitanak
kardot tesznek a fejek fölé
száz vágyat gerjesztenek
nem transzparensek
ahol még van nép, nem értik az államot
mindent, amije van, lopott
minden aktusban hazudik
beleiig hamis
nagy nyelvzavar van az állam körül
a jeleket értelmezni kell -
az értelmezés kódja: az álláam gyilkos moloch - Maja tömeggyilkos
az állam a fölöslegeseké a fölöslegesek hatalma
a szükségszerüség dalát csak az állam ellen lehet énekelni
csalogatja a tömeget (populista és demagóg)
kisajátitja a rendcsinálás ideológiáját
és nemcsak bennszülöttek hullanak térdre
a nagy behódolás élménye (talán a legnehezebb Nietzsche számára)
a nagy lelkeket is megkörnyékezi
igazi hősöket akar maga mellé állitani (a legitimáció problémája)
szivesen sütkérezik a jó lelkiismeret melegében
mint hideg hüllő minden mástól minden meleget elfogad
mindent nektek ad, ha őt imádjátok
meg akar etetni titeket (ködern)

mi az etetés tartalma
háboru, harc, imperializmus

ami a csali, az a halál

a halál lova száguld, ez a csalétek

sokak halálát dicséri
a halál prédikátora
állam, ahol mindenki mérget iszik
állam, ahol mindenki elvesziti önmagát
állam - mindenki lassu ön gyilkossága

a feleslegesek, akik nemcsak destruálnak, de el is lopják az alkotók értékeit és tetteit

az állam mindig imitálja az elitet, az állam mindig abból él, hogy lehessen imitálni az elitet

ez az imitálás az álkultura, a Bildung

még csak nem is egészségesek
dekadensek
betegségük az ujság

hatalmat és pénzt akarnak, ezek a szegények

a legitimáció mellett a korrupció

mászás a trónhoz, hatalmi viselkedés, hatalmi cselekvés

ebben meg kell fulladni
megteremtik a létfeltételeket a többiek számára


**************************************


2000. november 14.

Kiindulás a MAM 21-24
a posztmetafizikus világ körvonaláai vagy az én terminológiámmal: a posztmetafizikus világ társadalomontológiája

igy a örök dolgok leértékelődése
az összehasonlotás kora, azaz a posztmodern
stb.

ezek a körvonalak vezetnek a nietzschei filozófia lényeges problémájának meghatározásához

24 §

Aber die Menschen können mit Bewusstsein beschliessen, sich zu einer neuen Cultur fortzuentwickeln...

ez mind előre, mind hátra átrendezi azt egész nietzschei filozófiát, megteremti annak kereteit, s ezzel megteremti annak értelmezési kereteit is

visszafelé
filozófiai keretbe helyezi és filozófiai megfogalmazást ad a nagy fordulatnak és mindenoldalu vizválasztónak, a bizonyitottsági státusz kikristályosodásának - pontosan ez az uj helyzet alapja

mi konkrétan az uj helyzet alapja:

az előfeltételek megváltozása
az előfeltételek szerepe az igazságban és az igazságelméletben

nem az a lényeg, hogy mi az igazság, mi az elmélet, mi a világkép, hanem az, hogy mi a világkép, az elmélet az azt megalapozó előfeltételekkel együtt

Hegel: az igazság a hozzá vezető uttal együtt
a hozzá vezető út: előfeltételek, módszertani elvek tisztázása, legfontosabb ellenérvekkel és rivális iskolákkal való megküzdés első fázisai, a gyakorlat első vetületei

AZ ELŐFELTÉTELEKET VÁLTOZTATAJA MEG A BIZONYITOTTSÁGI STÁTUSZ MEGVÁLTOZTATÁSA, EZÉRT KELL MINDENT TUDATOSAN ÁTÉRTÉKELNI

az átértékelés univerzális feladata a tudományban triviális és evidens

de a kulturában nem evidens, az értékkonstituálta területeken, a vallásban, müávészetben és erkölcsben

itt kell az uj ökumenizmus,

az emberiségnek (más nem jön, nincs idő uj partikularitások kiépitésére, nincs uj ártatlanság, csak uj tudatosság van, nem lehet megállitani a történelmet (Marx Feuerbach kritikája) - mellesleg ez az emberiség individuumokból áll

tudatosan kell az uj kulturát kiépiteni - - - hogyan másként? - - -
miért tudatosan? Az uj előfeltételeknek megfelelően, uj módon tudatosan

uj kulturát

miért uj - csak uj lehet

miért kultúra, mert az a kényes terület, az értékkonstitált, itt kell mindent átértékelni az uj előfeltételeknek megfelelően

*****************************

EZ A NAGY KÉRDÉS, ENNEK A TÁRSADALOMONTOLÓGIÁJA


ELŐREFELÉ VALÓ DISKURZUSALAPITÁS

ez a határ, ez a vizválasztó, az előfeltételek teljes megváltozásának következményei határozzák meg a nietzschei filozófiai kérdésfeltevés EGÉSZÉT

felülről:
hogyan épül lefelé ez a diskurzus

alulról:
Zarathusztra
milyen legyen az ember, aki ebbe belenő
(itt a sajátos helyzet a következő: az emberiség legnagyobb átállása az eddigi legkomplexebb emberképpel) - - - a két komplexitás találkozása kezdetben sok gondot okoz, de a két komplexitás hatványozódása
nagy eredményekhez vezet


Ez Nietzsche egész filozófiájának egész kerete
innen még rengeteg és rengeteg lehetséges perspektiva van
de minden ezen belül és ebben a meghatározásban létezik

EZ EGY NAGY ÉS TELJES MODELL

a metafizika és a posztmetafizika találkozása

a metafizika és a posztmetafizikus kor már sokszor találkozott össze a történelemben, de Nietzschének teljesen igaza van abban, hogy ez az igazi kitüntetett pillanat

*******************************
Nietzsche ezt ezért egy átmenet korának értékeli
átmenet és vizválasztó
átmenet az előfeltételek egyik rendszeréből az előfeltételek másik rendszerébe


ezért a középső korszak békés és optimista

alapvetően a belátás mellett, bár a spinozai emberkép ezt egy kicsit bonyolitja

csak a harmadik korszakban válik viaskodóvá Nietzsche, de ennek is megvan a maga oka

a posztmetafizikus korban a metafizika számos formájának viszonylag rendszeres visszatérése

a müvészetmetafizika (Wagner)
a vallásmetafizika (kereszténység)
Spinoza-metafizika
zsidó rtabulisztika
szocialista apostolok
nacionalizmus
prefasizmus
konzervativizmus
etc.


mindig a posztmetafizikus metafizika ellen harcol, ez teljesen következetes


****************************************************

a modell igazságát össze kell vetni a valóságos történelemmel

a valóságos történelem nem egyezik a modellel (ami igaz és progressziv), mert s ez is társadaloámontológiai összefüggés - - - ) mert a nagy kognitiv modellek összeszervesednek és összevetwörkösödnek egy sor más komplexummal

két viszonylag egyszerü példa a modell és a valóság viszonyára, melyre és az ahhoz hasonlókra hihetetlenül komplex modelleket lehet felépiteni

a gondolkododás előfeltételeinek e nagy változása és ezzel együtt a tudatosan felépitendő uj, emberiségméretü kultúra egy olyan évtizedre esik, ahol egy sikertelen forradalom után Schopenhauer filozófiája grasszál - - - ez a bizonyitottsági státusz kiteljesedésének szempontjából meglehetősen külsődleges változat

minden establishment félelme a váratlan teljes előfeltételcserétől és az ezzel kapcsolatos forradalmaktól - - - elő a vallással


ez két elemi és kis komplexitásu példa a modellek egymásbeépülésére, ez csak fokozódik

INNENTŐL MINDENT E SZEMPONTBÓL KELL NÉZNI

igy a Zar

Von tausend und Einem Ziele

ennek közvetlen tematikája az értékek pluralitásának és az uj ökumenikus kényszerelnek a vizsgálata (sok más elem ios felmerül, de azokról már magában a Zar-ban is sok szó esik)

néhány nagyon fontos elem most már a filozófiai vizválasztóá szempontjából

népek értékei, a népek hatalomakarása
történeti relativitás
görög, lengyel, zsidó, német

megjegyzendő, hogy másutt vannak más nagycsoport-sőt, nemzetelemzések, itt Nietzsche tényleg csak jelez és utal - - - a nagy cél, a nemzetekből az ökumenikus értékelés megértetése és bevezetése


az alapgondolat a genealógikus, ha tetszik, evolucionista ismeretelmélet alapképlete

az ember egykor maga értékelt, maga tette bele a dolgokba az értékeket
ebben az értékelésben a tulélés vezette

tulélt, alkotott, értéket teremtett, képes volt erre, mert ember volt, az értékelés tette emberré, ember volt, ezért akart tulélni, értéket termelt mert értelmet adott, minden mindennek megfelel

Werthe legte erst der Mensch in die Dinge, sich zu erhalten, - er schuf erst den Dingen Sinn, einen Menschen-Sinn! Darum nennt er sich "Mensch", das ist: der Schaetzende.

A gondolat lényege: a teremtő aktust meg kell és meg is lehet isméteklni,. Azt kell tudatosan rannünk, amit az ősember öntudatlanul tett. Alktüan kell értékelnünk, ha tul akarunk élni.
Ezzel eljutunk a MAM 24-hez tudatosan kell uj kulturát teremtenünk, tudatosan, amit az ősök öntudatlanul csináltak

Ezért a célért vállalni kell a kritikát, a kritikai tevékenységet is - - -
az értékteremtés megsemmsités is, ne habozzunk megsemmisiteni a régi értékeket

Wandel der Werte - das ist Wandel der Schaffenden.

Az előfeltételek változása miatt az értékelőnek is változnia kell

nem a feltéáteláek mváltozása vezet az értékek változásához
a feltételek változást fel kell az értékelőnek ismernie és másképpen kell értékelnie

amit egykor a népek tettek és öntudatlanul, most az individuumoknak kell tennie tudatosan

amiből egykor ökumenikus lett, most nyomban ökumenikusnak kell tervezni

az individuumoknak kell ökumenikusnak lennie
ez a mai helyzet paradigmája is


az individsuumoiknak ökumenikus értékekekt kell teremteni

Ökumené
Völker
Individuen

a mai vertikális felállás

Tausend Ziele gab es bisher, denn tausend Völker gab es. Nur die Fessel der tausend Nacken fehlt noch, es fehlt das Eine Ziel. Noch hat die Menschheit kein Ziel.

Az ezer nyak metaforája szimbólikusan foglalja össze az eredeti intenciót, az uj helyzet kényszerének intencióját

az EGY cél, nagyon fontos: nem egy konkrét célt akar N. ráerőltetni az emberiségre, egy EGY célt, az ökuméné fontosabb, mint a konkrét cél


az egy cél konkrét meghatározásai nagyon hasonlitanak ahhoz, hogy miként alakul ki a nietzsche müvészet (metafizika)-kritikából a müvészet pozitiv képe, a nietzschei pozitiv esztétika (a kontextusok, az irányok, az utalások, a kritika elemei - - - ) - - - igy alakul ki az EGY CÉL is a maga konkrét meghatározásaiban

*******************************


2000. november 20

az eddigi előfeltételek érvénybentartásával (az emberiség tudatosan előrehaladhat egy modern kultúra kiépitésében)

öreg és fiatal asszonyok

a legtágabb keret: interperszonalitás - - szerelemfilozófia a nagy szituácuóban, az egész igazság szituativ igazság

(innen egy zárójel: van-e Nietzschén kívűl filozófus, aki ilyen szituativ, aki ilyen rövidebb távu, gyorsan változó helyzetekben fogalmaz meg filozófiai tennivalókat majd reagálja le, hogy ezt a lehetőséget elmulasztottuk-e vagy sem

van-e tehát olyan filozófus, aki a legnagyobb kérdéseknek ennyire rövidtávu vetületeit felvetette, aki tehát az aktulisan élő egyéneket és csoportokat ilyen közvetlenül bevonta volna a világtörténelembe

itt ugyanis legtöbbször arról van szó, hogy mivel a filozófia történelmi-világtörténelmi távlátai nagyon nagyok, egy-egy nemzedék képviselői csak nagyon közvetetten, nagyon áttételesen vonódnak be a nagy ökumenikus feladatokba

Nietzsche ökumenikus filozófiájának egyik ezen belüli sajátossága, hogy nagyon lecsökkenti a történelmi szekvenciákat, s ezért sokkal direktebben vonja be - igy, konkrétan, ezen a módon is - a világtörténeti folyamatokba - - -

ujfajta, gyakorlati ökumenizmus
ökumenista a priori -

egy rejtett dimenzió, ami nemcsak filozófiailag szinguláris, de egy történelmi gyaklorlatot tesz lehetővé, specifikuma a nietzschei filozófiának, ennek minden következményével együtt

a lét értelme
a felelősség
az etika


illusztráció és példa:

az interperszionalitás
barátság és szerelem

a barátságnak és a szerelemnek nagy szerepe van egy olyan meghaladó attitüd kialakitásában, amelynek szükségszerüsége a világtörténelmi elemzésből következik

a nietzschei közvetlen rövidtávu egymásravonatkoztatás - (világtörténelmi helyzet, ökumenikus cselekvés, egyén) ilyen közvetlen kapcsolatba hozza az egyén pszichikai és interperszonális relációit a legnagyobb ökumenikus kihivásokkal


**************************************

ez a helyzet nemvárt paradoxont is jelez:

ki hitte volna, hogy az ökumenikus (mai analógiával: globális) problémák nem a nagy összefüggések lila dimenzióiba vezetnek, de igy felértékelik a közvetlen emberi kapcsolatokat

és ez valóban igy van, a paradoxon igaz

1) ez igazolódott Nietzsche életében is, neki egy támogatója nem volt a
maga konkrét feladatának elvégzésében - - - innen állandó kisérletezése Lou-val, akit még a lehető legközelebbinek gondolt ehhez

2) de a paradoxon általában is igaz: a közvetlen és erős interperszonalitás,
függetlenül látszólagos gyengeségétől és korántsem globális tartalmaitól, meg tudja adni azt a fizikai és szellemi erőt, ami kell


titokzatos, de igy van
vajon pozitiv erő-e ez, vagy pedig a hanyatlás megakadályozása, a hit
megtartása


ebből persze sokban lehetne következtetni az egyén és a társadalom hosszutávu viszonylataira, a teljesitmény elismerésére, stb.


****************************************

az egész szöveg értelmezését zavarja, hogy miközben az asszonyokról szól, állandóan tematizálja az öreg és fiatal asszonyok eltéréseit, ezért pontosan az egyik legfontosabb részlet, az öreg asszony perspektivája nem teljesen világos



**************************************

a nagy példa a kis igazságokkal (MAM I/3)

kétszeres összefüggésben jön vissza:

1) Zarathusztra a szöveg elején kis igazságként jellemzi azt, amit az
öregasszonytól hallott, azaz felértékeli. Mindez titokzatossá teszi az amugy is lebegtetett véget, hiszen az ostor-hasonlatot nem oldja fel.

Tehát: kis igazság valami, amit nem tudunk egyértelmüen feloldani
kivételt képez, ha ezt Nietzsche csak Rée-nek és Lou-nak mondta el, ha tehát eleve enigmatikusnak volt szánva, egy rövid tudatkiesés abból a koncepcióból, hogy a müvet nemcsak ők ketten fogják olvasni, akiknek azt szánta


2) az öregasszony is már kis igazságnak állitja be
tehát mögötte is ott van a reflexió


***********************************************


az egész szerelemfilozófia

nyilván nem csak ebben a fejezetben, hanem az egész életmüben

ez azonban mégis egy nagy átfogó törekvés

mégis, már csak a Zar összefüggésében is hiányzik belőle az egyik legfontosabb definició (Vom Freunde - a nők még nem képesek a barátságra - ennek a maga genealógiai magyarázata, nemcsak nagyon jó, de a genealógia maga a par excellence modern és uj magyarázat)

**********************************

az asszony-fejezet tehát már ezzel az előzetes definicióval indul

konzekvens a kiindulópont (ami ugy megtapadt József Attilánál )

a nő a férfit akarja, a férfi a nőt, mindketten mást akarnak, amikor ugyanazt akarják

Der Mann ist für das Weib ein Mittel: der Zweck ist immer das Kind.
(ebben benne van Schopenhauer-szerelemmetafizikája)

Zweierlei will der aechte Mann: Gefahr und Spiel. Desshalb will er das Weib, als das gefaehrlichste Spielzeug.

Gefahr und Spiel, az egész nietzschei antropológia, a maga teljességében (ahogy az egy szerelemfilozófiai összefüggésben kellhet)

Gefahr

a genealógiai mozzanat: a férfi, aki harcos, a Krieger, ez még annyira az alaptermészete, hogy ettől nem lehet eltekinteni

a harcos alaptermészet (érdekes, ezt mintha Nietzsche nem is tematizálná) átalakul univerzális átéártéákelő alaptermészetté


(az átértékelő, önmeghaladó, határátlépő alaptermészet belső szociológiai problémáját is fel kell vetni: ez az értelmiség, a gondolkodók összes kategóriája számára egyenesen munkahelyi leirás, veszély nélkül egy nap sem mulik el, a veszélyt meg is szokták, mint az a boxoló, aki egy nap, ha nem megy edzésre, az utcán köt bele az emberekbe), de hogyan áll ez a differenciális munkamegosztás más elemeivel)

a harcos és az átvitt értelemben harcos metszi egymást, hiszen az adott történeti dimenzióban és metszetben még nem válnak el egymástól (ez ujabb oldalról mutatja ezt az állandó nietzschei megfeleltetést az aktuális világtörténelmi helyzettel)

veszélyesen élni
olasz fasizmus
Bálint György

és tényleg

a veszélyesen élni eredeti nietzschei tartalma és a szerelem
veszély és szerelem
szerelem és veszély
nem triviális

de valóban mély köze van a kihivás elfogadásához

erotika és szexualitás
AZ IGAZI VESZÉLYMOZZANATOK


***************************************

Spiel

játék, játékszer
természetesen nem meriti ki az egész fogalmi keretet, de a játékot csak Schiller Levelek-jeiből lehet igazán megérteni

ami a játékösztön, az a szerelem, az erotika
spontaneitás, virtualitás, kultura, szublimáció, szimbólika, stb.

ebből a perspektivából érdekes uj tézis körvonalai bontakoznak ki

Schiller ezek szerint az anyagi és a formai ösztön mellé tette az erotikát, a szélesen értelmezett játék pontosan megfelel annak, ami Schillernél a szélesen értelmezett erotika

más szóval:

ami Schillernél a szélesen értelmezett játék, az Freudnál a szélesen értelmezett eritika

a pánerotika - pánliditizmus

a kettő minden mélyebb szinten megfelel egymásnak


természetesen ezért kell a férfinak a játékot várni az asszonytól, sőt, az asszony megfelel a játáék teljes vertikumának, a kedves időtöltéstől, az öncélü erőfölöslegig, a szabad kreativitástól a kulturáig


itt függhetnek össze legmélyebben a dolgok, a játék és a szex lehetnek az összefüggés szélső pontjai, közben az egész személyiség és kultúra

ez a magyarázata a reálkauzális visszatéréseknek éls visszavezetéseknek


***********************************

Gefahr und Spiel

mindannak az összefoglalása, ami a nietzschei antropológiában
forradalmian uj

***********************************************

a jelen néhány közvetitő eleme, a realista Zarathusztra poziciói


a férfiban is vban egy gyerekm ez közelités
a nő maga is játékszer, ez is egy közelités

****************************************

ha egy csillagsugár rájukvilágit, beteljesedhet a reményük (még Jézusi utalás is van az Übermensch-sel kapcsolatban + a gyerek, mint az Übermensch és az uj történelmi korszak motivumainak hallatlan elterjedtsége)

******************************************

lényegében kialakul a kép:

a barátságban benne van a közös önmeghaladás lehetősége

a két ember külön -külön, egymás segitségével, de a kapcsolat önmagában is meghaladhatja egymást

***************************************

a szerelemben nincs meg az önmeghaladás lehetősége és követelménye - - illetve csak a gyereken, a potenciális Übermenschen keresztül van meg ez a lehetőség

*-***************************************

ezen a bázison a helyes elvek (tehát nem a maximalista bázisról van szó)

bátorság
közös harc a félelem ellen

tisztesség
igy is jobban szeretni a nőt, mint az szeretni tud

félni kell, ha a nő szeret, mert akkor képes mindent feláldozni (Carmen)

a férfi féljen, ha a nő gyülöl, mert a nő lelke nem bőse, hanem schlecht

vigyázni kell a női bosszutól

"ich hasse dich am meisten, weil du anziehst, aber nicht stark genug bist, an doch zu ziehen" (képletesen is, fizikailag is)

a női bosszu leirása, mint történelmi faktor


a női végletek:

a teljes önfeláldozástól a teljes gyülöletig
ebben megvan a válasz arra, hogy miért nem alkalmas a nő a barátsgra


végül a mélység és a felszin kettőssége

a nő sejti, de nem érti meg

amikor ennél a romantikus résznél van, jön az öregasszony, az eleve kis igazságnak beharangozott intervencióval

Vergiss die Peitsche nicht!

a) Öreg - fiatal, ebben az a nagy csavar, hogy ez indirekten maga is nő-
jellemzés

b) a nem őszinte, a tudatos viselkedés, a korményzásá, a vezetés, a férfi
akaratának a ráerőltetése - ma is a legnépszerübb technika, a férfi-nő-kapcsolatok legnagyobb része "ostoros"

0 a kép elemzése
a belső tartalom

enigmatika


***************************************

És PERSZE MINDEN INTERPERSZONALITÁS KÖZVETLEN, MADHOGYNEM RÖVIDREZÁRT TÖRTÉNETI KERETBEN


***************************************


2000. nov 27.

A lényeges öszefoglalás:

az ostor-kép (mielőtt belemennék: az őrülési jelenet, Torino, amikor ostorral vernek egy lovat, érdekes rimel egymásra a valóságos és a képzelt Nietzsche, gondolatritmus)

a) az öreg és fiatal asszonyok kettőssége, ami egyben, indirekt és zseniális
módon, további női önjellemzés, tehát azzal, hogy Nietzsche esetleg az öregasszony véleményét viszi tobánn "kis igazság"-ként, azzal még egy további jellemző eszközt is talál

b) a férfi-nő-viszony technikai, manipulativ felfogása ellen. ennek igazi
nembeli történetfilozófiai és sors-dimenziója van, egyben rimel a barátság-mozzanatra is (még nem barát, még nem lehet vele barátként viselkedni). Az öreg nő tapasztalata ebben az esetben egybevág Zarathusztra tapasztalatával a "Barát" fejezetből. Mire való az ostor? Kormányozni, vezetni, irányitani.

0 a fénykép egy lehetséges privát története, amely annyiban nagyon is
érdekes és aktuális, hogy a Zarathusztrának valóban van egy privát dimenziója is (nem egy más Nietzsche-münek is).

Valószinó magyarázat mostmár a fényképre: Lou tetemre hivta Nietzschét emiatt a sor miatt, aki beállitotta a luzerni fényképet

**************************************************

a luzerni fénykép elemzése, kompoziciója

Lou - a hajtóerő., a motiváció, aki irányithat (amennyiben valóban hajtóerő)

Rée, a barát, a szövetséges, sugárzóan és szemből, aki segit megvivni a nagy harcot

Nietzsche egyszerre néz a lencse felé és utal a teste előre, a haladás, a jövő felé


Kiss Endre, Budapest


Az életvezetés, ha tetszik a helyes élet filozófiai problematikájának a nietzschei életműre való vonatkoztatása a szónak egyszerre több értelmében is rendkivüli vállalkozás. Egyrészt azért, mert a nietzsche-i filozófia összes lényeges vonatkozása és tartalma a legszorosabb és az újkor filozófiában egyedülálló módon van összefonódva a helyes élet kérdésével. Egyáltalán nem túlzás, ha még azt is kijelentjük, hogy a filozófus Nietzschét jobban is vonzotta a helyes gondolkodásra épített korszerű és adekvát élet kialakításának vágya, mint a szűkebb értelemben vett megismerés.

A nietzsche-i életvezetési elvek rekonstrukcióját a következő gondolatmenet alapján kiséreljük meg rekonstruálni. Először utalunk az életvezetési elvek filozófiai alapzatára. Majd megnevezzük az életvezetési elvek döntő orientációs pontját, mint maximát. Ezek után rekonstruáljuk az életvezetési elgondolás pozitiv tartalmát, majd az abból kirajzolódó antropológia
fő vonásait. Végül kitérünk az életvezetési elvek megtestesítésének, megjelenítésének nietzsche-i megoldásaira.

Az életvezetés, illetve a helyes életről alkotott gondolatok szerves részét teszik ki az alkalmazott filozófia korszerű értelmezésének (a tematika történelmi dimenziójának nagyságrendjéről nem is beszélve). Mint ilyen, természetes módon generálja a társadalomontológiával való szoros kapcsolatot, hiszen ez az a megközelítés, amelyben az értékek nem módszertani elválasztottságban élnek a társadalmi közegtől, hanem minden értelemben "benne" vannak az aktorok cselekedeteiben és választásaiban. Egy megalapozható és kifejtetté tehető társadalomontológia nélkül ugyanis az alkalmazott filozófia a levegőben van, mert az alkalmazott filozófia ajánlásainak nem az elméletben, de a társadalmi folyamatoknak gyakorlatában magában kell rásimulniuk a társadalomontológiai állandókra. Ez az a meghatározó összefüggés, amelynek alapján a filozófiai korábbi diszciplináris felosztásaiban a "gyakorlati" filozófiát az "elméleti"-vel szembeállították.

Nietzsche életvezetési ajánlásai, mint említettük, tehát egyáltalán nem történelmi témát tesznek ki, nála a filozófia maga a helyes életvezetés. Nietzsche jelentősége az alkalmazott filozófia ezen nagy ágában nyomban négyszeresnek mondható.

Egyrészt kiemelkedik filozófiájának imént említett vonása, azaz az életvezetésben megnyilvánuló alkalmazott filozófiai karakter mértéke. Rendkívűli mértékű a nietzsche-i filozófiában az alkalmazott filozófiai karakter univerzalitása, az alkalmazott filozófiai karakter jelentősége, s egyáltalán nem utolsó sorban, a nietzsche-i filozófiának az életvezetés problématörténetében elfoglalt kivételes helye. A filozófia Kant és Hegel nevével fémjelezhető meredek ütemben végbemenő komplexebbé válása hirtelen teljesen megváltoztatta, ha éppen nem tűntette el egészen a filozófiának a közvetlen életvezetéssel való kapcsolatát. Ez egyszerűen azt jelenti (és e tény számos elágazó összefüggésébe most nem bocsátkoznánk bele), hogy kivételesen nehéz megmondani, hogy milyen életvezetés következik egy hegeli filozófiából, de valóságosan azt is, hogy milyen életelvek következnek egy kanti filozófiából, jóllehet mondjuk a kanti etika széles körökben ugy van elkönyvelve, mint ami közvetlen életvezetési útmutatásokat tartalmaz. Ez alapvetően érdekes történelmi helyzet, hiszen az életvezetési szükséglet önmagában nem csökkent, a tartalmak komplexitásának megemelkedése azonban egyszerűen eltávolította az addigi filozófiai-episztemológiai és életvezetési diskurzusokat egymástól. Ebben a tekintetben különösen is érdekes a marx-i filozófia és az életvezetés kapcsolata, mert itt ugyan létrejön egy kapcsolat, de teljesen új és más alapon és előfeltételekkel. Nietzsche tehát az, aki ezt a kapcsolatot, természetesen már saját filozófiájának bázisán, megteremti, ő az, aki ujra "visszakanyarítja" a filozófiai komplexitás magasra ivelő görbéjét az életvezetés szükségleteinek szintjére. Természetesen támogatja ebben a korai pozitivizmus, amely azonban nem marad meg sokáig hasonló szintézistörekvései és erre irányuló gyökeresen problémafelismerései mellett. Mint annyi más összefüggésben, a kezdetekkor tehát Nietzsche itt sincs egyedül, később válik gondolati értelemben magányossá.

A nietzschei életvezetési ajánlás nagy íve szimbolikusan, mind horizontális, mind vertikális módon demonstrálható, megjeleníthető a tudattalan és a pszichológia szintjétől a szociológiailag át a társadalmi szféráig, a politikáig és a civilizációig rejlő hatalmas összefoglaló vonulat. Mindezek közűl az elemek és dimenziók közül egyaránt építkezik ez a koncepció. A később kibontakozó analítikus diskurzusok közül visszamenőleg beépül és önálló jelentőségre tesz szert a pszichológia-szociológia-társadalom-sorban az önmegvalósítás, az identitás, az individuáció, az emancipáció, a
szocializáció teljes kérdésköre, olyan szférák ezek, amelyek még ma is csak útban vannak az önálló tudományos tematizálás felé és amelyek problématörténete a visszapillantás során elválaszthatatlanná válik Nietzschétől.

A nietzschei életvezetés filozófiai alapjai csak a teljes filozófia összefüggésében értelmezhetőek. Ezt egyébként az elvek vizsgálata maga is megerősítheti, de elvi és általános értelme is van, s természetesen Nietzsche életművén túl is értelmezhető. Itt ugyanis nem érvényesülhet betű szerinti értelemben az amugy sem mindig helyesen értett luhmann-i leegyszerűsitése a komplexitásnak. Az életvezetés nem akkor épül rá adekvátan saját filozófiai alapelveire, ha előzetesen leegyszerűsítik azokat, az uj kihivások éppen hogy nagyobb komplexitású életvezetést is igényelnek. Eltekintve ugyanis triviálisan pragmatikus elemektől, amikor az "élet"-ben, az egyes aktusokban valóban le kell egyszerűsiteni a komplexitást, az életvezetés szinvonala meg is követeli, hogy egy teljes filozófiai koncepció alapozza meg, nem pedig egy olyan előzetes redukció vagy "rövid változat", amit az életvezetés gyakorlati szükségletei számára kompiláltak, jóllehet nap mint nap ennek az eljárásnak számtalan példáját látjuk. Nem ugy történik tehát (és nem is történhet ugy), mint az ujkori nagy spekulativ rendszerek esetében, ahol mintegy előre felmérték a képviselhető életvezetési elveket és ezekhez mintegy utólag illesztették a teoretikus komplexitást képviselő filozófiai fejezeteket. Nietzschénél felismert és kifejtett elvi követelmény a komplexitás átvitele az életvezetésbe. Erre a döntésre Nietzschének szüksége volt, enélkül nem tölthette volna be történelmi szerepét a filozófiai komplexitásnak az életvezetés irányába való visszavezetésével.

A nietzschei életvezetés fő orientációs pontja, vezérelve vagy kanti nyelven maximája a "Csak a legjobb a jó"-elve. Nem kétséges, ebben vélt vagy egyenesen valóságos maximalizmus fogalmazódik meg. Ez a betű szerinti értelemben paradoxon is. Mégis ebben foglalható össze Nietzsche ajánlása, ami egyben egy uj tapasztalatok esszenciája is. Mint univerzális ajánlás aligha jelenhetett meg a korábbi gondolkodás történetében.

A nietzschei életvezetés megfogalmazásaiból látszik, hogy nincsenek egészen közeli konkretizációi, azaz etika-tipológiai értelemben nem "materális" etika, jóllehet éppen az életvezetés esetében ezt mintegy el is várnánk, hogy ha valami, akkor ez materiális. A vezérelvnek természetesen van partikuláris, privatizáló értelme is, olyan attitűdök ezek, amelyek célkitűzése végső soron egoista hatalmi vagy anyagi végtelenségben jelenik meg. A privát értelem minden válfaja kizárható Nietzsche esetében, jóllehet őt magát gyakran vádolták egoizmussal és más filozófiai privatizáló vagy partikuláris magyarázattal.

A komplex alapzat (ami a filozófiának az életelvekben megnyilvánuló redukálatlan komplexitásából származik) és a később még alaposabban kifejtendő közvetlen paradoxon-jelleg ellenére a nietzschei életvezetési alapelv norma, minta, precedens, tehát megfelel az életelvek explicitási követelményeinek és természetesen megtartja a maga univerzalitását. Az alapelv paradoxon-jellege kétségtele: a kivétel norma, illetve a norma a kivétel. A paradoxon mögött természetesen nem formális ellentmondás áll, amit formálisan kellene feloldani vagy meghagyni paradoxonnak, nyilvánvaló, hogy azt jórészt rejtettnek megmaradó társadalomontológiai feltételek hordozzák, amelyek létére részlegesen utalhatunk csak, ezek felmutatása a lehetetlenséggel határos konkrét empirikus bizonyitási folyamatot irna elő. A rejtett társadalomontológia felvetésével már most is le kell szögezni, hogy ez közvetlen szembenállást jelent az erkölcsi és életvezetési gondolkodást alapjaiban meghatározó arany középut elképzeléseivel szemben, ilyen értelemben hatalmas fordulat, a modernség hatalmas fordulata az addigi tapasztalatok világával.

Ez a fordulat az életvezetési elvek területén egyáltalán nem mondható tudatosultnak, s mint normában, különösen is világossá válik, hogy természetes paradoxon. Egyszerre tagadja a középut-elméleteket és hordozza az aktuális alkalmazás hálóiban a paradoxon jelleget, nemcsak egy ismert általános magatartás-vezérlés tagadása, de a mindenkori aktualizálásban is kijön a paradoxon. De miért a leghelyesebb életvezetés az, hogy mindig megvalósitsuk a kihívásra adott legnehezebb és legkockázatosabb választ ahelyett hogy elmenekülnénk előlük, amit egyébként a középutas elméletek nagy mértékben lehetővé is tennének? A paradoxon mögötti vélt vagy valóságos módon intranzigens attitüdöt lényegében eddig nem tematizált rejtett társadalomontológiai összefüggések alapozzák meg, olyanok, mint a kihívás-válasz-mechanizmusok, a visszavágás, az átértékelés, minden, amit metaforikusan az "ész csele" hatáskörébe is lehet sorolni…Egy társadalomontológiai, sőt, egyben már szociológiai dimenzió világos: a radikális önmegvalósitás, a "Csak a legjobb a jó" elve mindenkor és elkerülhetetlenül társadalmi ellenállásba ütközik. Konfliktust gerjeszt tehát, amíg a középutas felfogás mindenkor nagy társadalmi támogatást kap. Ezzel már ki is rajzolódik a nietzschei életvezetés valóságos társdalmi kontextusának egy-két fontos. eleme. A Zarathusztra jelentősége például a nietzschei életvezetés szempontjából egyáltalán nem meríthető ki, mégis fontos most csak egyetlen elemre utalnunk: úgy készít fel a "Csak a legjobb a jó"-elvre, hogy már eleve beleérti mindazt, amit most "társadalmi ellenállás"-nak neveztünk. A helyes életvezetés tehát eleve nem harmonisztikus vagy kiegyezően középutas, de agonálisan küzdő attitűdöt jelent.

A koncepció pozitiv tartalma az emberi életvezetést a nembeli erőkben való állandó gyarapodás elősegítésében azonosítja. Rejtett társadalomontológiai és talán kevésbé rejtett pszichológiai és antropológiai miatt a nembeli erőkben való növekedés egyben mindig önmeghaladás. Mindig tul kell lépnünk önmagunk eddig elért (nembeli) létformáin és eredményein, ami egyben minősit és osztályoz is. "Csak a legjobb a jó" - ebben az összefüggésben a kijelentés azt jelenti, hogy csak a legjobb nembeli lehetőség a jó, ez adott esetben mindig egyértelműen eldönthető. A nembeli erőkben való gyarapodás természetesen a tárgyi körülményekkel való megbírkózást is jelenti, de abban nemcsak nem merül ki, de az életvezetési alapelv még e nehézségek legyőzésének meghatározott stilusát és módját is jelenti. E növekedésben minden olyan emberi tulajdonság és képesség beleértendő, ami a görögöktől kezdve az emberi nembeliséggel kapcsolatos és analitikusan még ma sem könnyű e sajátosságokat tisztán fogalmi eszközökkel leirni, amely utóbbi sajátosság különösen is felértékeli ezen attitűd megtestesítésének, megjelenítésének fontosságát. A "Csak a legjobb a jó" elve a dinamikus herakleitizmus, az eddig felhalmozott emberi nembeli értékek végtelen fejlődésben való megvalósításánek életvezetési elve. A "megnőtt élet" (Ady-tól Szabó Dezsőig egyébként a magyar költészet egy korszakának egyik kulcsszava) tehát dinamikus herakleitizmus eredménye. A növekedés nem parttalan, de végtelen, és nyilvánvalóan értékekre irányul, azaz nem jelenségek vagy személyek ellen. Automatizmussal önmeghaladás, a nembeli fejlődés realitása az egyének médiumában.

A nembeli növekedés elvére épül az itt kikristályosodó űj antropológiai tartalom is. Számos, nem egyszer véletlenszerű ok következtében ez a görög és az ujkori életforma és gondolkodás szintézise, azaz elviekben az összes lényeges emancipativ elem szintézise, egy komplex filozófiai alapzaton megfogalmazódó életvezetési elvek (amiben a legfontosabb a korábban már emlitett redukálatlanság) uj, evilági antropológiát rajzolnak körül.
Ezen az életvezetés mögött álló nietzschei antropológia lehetséges vetületei közül most csak azt emelnénk ki, hogy tudománytörténetileg belőle indult ki a legtöbb önálló modern pszichológiai irányzat, ami mutatja, milyen gazdag ez az antropológia a maga tiszta formájában.

A kivételesen komplex tartalmak összefoglalhatóak az alapelvben, de ennek meg is kell jelennie életvezetési szimbólumként, ily módon közvetlenül is átélhetővé kell válnia.
A gondolati tartalmak szemléleti-szimbólikus-érzéki megjelenítésének számos eddig megvalósított lehetőségét ismerjük. Ezek azonban nem tartoznak a filozófiai hagyomány centrális területei közé, nem is alkotnak önálló kutatási területet, egy csokorba gyüjtve azonban különlegesen érdekes transzformációkat jelölnek ki.

Absztrakt tartalmak redukciója sok fajta új szemiotika irányába jelentett lépéseket, ismerjük filozófiai klasszikusok képregény(comics)-változatait, részét alkotja a filozófia a művészetnek (a tankölteménytől addig a filozófiai tartalmu költészetig, ami mintegy kvázi teoretikus és kvázi-filozófiai rangra tesznek szert, ebben a magyar irodalom is gazdag, sőt, ezeknek a filozófiai tartalmak egy egész sor más műfajban is megjelenhetnek szimbólikus formában). A megtestesités-megjelenités változatai közé tartoznak a filozófiatörténet nagy képei és metaforái (tipus: a "Világszellem lovon"), a filozófusok által irt filozófiai költemények (a már emlitett Zarathusztra és az olyan jellegű szemantikai sűritmények, mint mondjuk az Übermensch és a Dionüzosz, hiszen ezek a szó szoros értelmében "megjelenitenek" és "megtestesitenek" komplex tartalmakat. De a komplex filozófiai tartalmak "érzéki" megjelenítésének esete az a bármilyen műfajú művészeti alkotás is, ami filozófusok életéről készül, és óhatatlanul bőségesen feldolgozza, értelmezi és terjeszti a filozófiai művek gondolati anyagát is. Egész kulturtörténete van napjainkig az irodalmi protagonistákká váló filozófusoknak Spinozától Tom Paine-ig. Újabb hatalmas kört alkotnak a filozófiai tárgyu zeneművek, a részleges mimezis vagy az allegória művészeti módszerével létrehozott festményeknek. Ismét újabb tipust jelöl az a műalkotás, mint Ingmar Bergman
Ritusa, amelyben maga a mű, a szüzsé nem az irodalom hagyományos nyelvi médiumán át "jelenít meg" egy komplex filozófiai gondolatot. A filmben egy művészcsoport egzisztenciális problémáiról van szó, amely a végén éppen ennek a művészcsoportnak performanceszerű "érzéki" megjelenítésésében sűrűsödik össze. Ismét egy ujabb, elsősorban a tizenkilencedik század vezető értelmiségeinél kedvelt megjelenítése komplex filozófiai tartalmaknak a Carlyle által elvi szintre is emelt "szentek" és szellemi "hősök" kultusza, akik saját életrajzuk és arcélük konkrét közegében jelenítik meg a komplex filozófiai tartalmakat. Ez az a tág keret, amelynek összefüggésében Nietzschét is értékelni kell, akinél különösen is élesen vetődik fel, hogy filozófiája esetleg a maga egészében a fogalmi költészet egy fajtája. E kérdésben azonban csak akkor léphetünk tovább, ha Nietzschétől függetlenül is felvetjük, immár általános formában is, filozófiai és költészet viszonyát.

Nem Nietzsche ugyan az egyetlen filozófus, akinek diskurzusát művészinek (költőinek) érzékelték sokan még hivatott értelmezői közül is, de életvezetési elveinek rekonstruciójánál elkerülhetetlen e kérdés egy megoldási lehetőségének érzékeltetése.

Filozófia és költészet viszonyának elemzésekor érdemes emlékeznünk arra, hogy a költészet eredeti német értelme "dichten" (azaz "sűrités"). Ennek a fogalomnak a kibontása segíthet elkülöníteni filozófiát és irodalmat, még azokban az esetekben is, amelyekben, mint láttuk, a kettő közelsége sok értelmező természetes első vezető benyomása. Az irodalomra és költészetre emlékeztető filozófiai gondolkodás (amely az életvezetési területen különösen is gyakori) tehát e fonalon haladva nem azt jelenti, hogy a filozófia átmegy költészetbe (sőt, ezzel a költészet nem egy lehetséges szempontból a "lényegesebb", a "mélyebb" filozófiává is válhat), hanem azt, hogy létezik "filozófiai" sűrités, mint teoretikus tartalmak megtestesitésének-megjelenítésének eszköze és ugyancsak létezik "irodalmi" sűrités, ami a nem-filozófiai tapasztalat esszenciális megfogalmazásait hozza létre. Innentől fogva már nem meglepő, hogy ez a két sűrités erőteljesen hasonlithat egymásra és kölcsönösen termékenyen lépheti át egymás határait, anélkül, hogy ebben az esetben azt kellene mondanunk, hogy az irodalom és a filozófia határai elmosódottak és a két terület könnyen és látható ok nélkül is átmehet egymásba.

A komplex filozófiai alapzaton létrejövő életvezetési maxima "érzéki" megjelenítése nemcsak különösen sikeres Nietzschénél, de nem is egyirányu. Nemcsak az érdemel ugyanis emlitést, hogy
a komplex tartalmak "sűrítése" létrejött, de az is, hogy ugyanezek a komplex tartalmak "elő is jönnek" a szimbólumokból, a megjelenítés "érzéki sűrítésé"-ből ismét realizálódni képesek a kivételesen komplex tartalmak, anélkül, hogy veszítenének összetettségükből.

A nietzsche-i életvezetési elvek ezen öt vezető dimenziója után mindenképpen hatalmas meglepetésünknek kell hangot adnunk. Ki hitte volna, hogy egy rendkivül komplex elméleti tartalomra ráépített életvezetési elv ilyen magas szinten megjeleníthető?
Méltó ez ahhoz a strukturális pozicióhoz, amit Nietzsche filozófiája jelentett a filozófiai komplexitásnak a gyakorlati filozófiához való visszatérésében. Még egy további eleme is van a meglepetésnek, nevezetesen az, hogy olyan komplex tartalom jelenik meg ezekben a sűrítésekben, amit fogalmi-analitikus módon igen nehéz leirni. Megtörténhetett tehát a Modernség nagy kiindulópontján, hogy a filozófiai sűrités az életvezetés összefüggéseiben előnybe kerülhetett az analitikus leirással szemben.

A nietzschei életvezetés rekonstrukciója után néhány fő következtetésnek kell következniük, melyek mind az életvezetés, mind általában az alkalmazott filozófiai uj problémáit beépítik a filozófiai szisztematizálás tágabb összefüggéseibe.

Az első kérdés, hogy az életvezetés szigorú értelemben egzisztenciális problematika-e. Jóllehet nem minden életvezetés követ azonos értékeket, mind egzisztenciális. Ez nem is lehet másként. Tipológiai szempontból azonban az életvezetés egzisztencialitása nem egzisztencialista filozófiai megnyilvánulás.
Ez egyébként a különbség az alkalmazott filozófia és az egzisztencializmus között általában is, ezért az alkalmazott filozófia jóllehet mindig egzisztenciális, sohasem egzisztencialista.

A nietzschei életvezetés természetesen univerzális kiindulópontú, elkerülhetetlen azonban, hogy ne vegyük szemügyre lehetséges szociológiai konkretizációit. Ez, második kérdésünk, újabb általános összefüggésre utal. A valóban mindenestől univerzális életvezetési ajánlás nem realizálódik szociológiai értelemben egyenletesen. Nagy filozófiai probléma az életvezetésben, ebben az értelemben csak az értelmiségre alkalmazhatjuk, hallgatólagosan más rétegektől nem is várjuk el az univerzális magatartást, pedig ez ellentmondás. A filozófiai univerzalitás és a szociológiai partikularitás kettőssége, ráadásul egy mindenkor annyira konkrét kérdésfeltevésben, mint az alkalmazott filozófia, olyan általános probléma, ami az alkalmazott filozófia egy metaelméletének kirajzolódásához vezet. Úgy is lehetne mondani, hogy a nietzschei életvezetés elemzése az alkalmazott filozófia egy konkrét, rejtett dimenzióját tárta fel.

Az életvezetés, ugy is, mint alkalmazott gondolkodás vagy (életgyakorlati) filozófia, s ez harmadik soron lévő szempontunk, se nem etika, se nem az etikának valamelyik ellenfogalma. A nembeli herakleitikus önmegvalósitás korántsem morális célzatu, de nem is szükségszerűen immorális. Az önmegvalósitás természetesen szembekerülhet a morállal, a konfliktus ezen a terepen lehetséges.
Az elvi alapokon nyugvó életvezetés artikulálhatja magát az etikával szemben, de etikai irányzatok is artikulálhatják magukat az életvezetés forradalmian uj, ritkábban értékőrző vagy régebbi, valóban antikválódott formáival szemben. A helyenként valósággá váló feszültségek nem ritkán okai voltak azoknak a feltevéseknek, hogy Nietzsche kifejezetten amorális vagy immorális filozófus. Nietzsche maga valójában egyetlen valódi konfliktust lát, amelynek saját belső nyelvében az Unschuld des Werdens nevet adja. Ez a kialakuló helyes herakleitikus magatartás kezdeti, ha tetszik, "fiatal" szakaszát jelenti, amikor a helyes éléetvezetés ismeretek és tapasztalatok hiányában még tényleg árthat másoknak és valódi morális vétségeket vethet fel.

A nietzschei életvezetés alapelveinek kikövetkezthethető társadalomképe, s ez jelenlegi negyedik összefüggésünk, kompetitiv, harcos, agonális társadalom vizióját vetíti elénk, ahol az önmegvalósítért "belülről" és "kivűlről" egyaránt folyik a harc. A belső harc azonos az önmeghaladással, a külső a társadalmi ellenállások leküzdésével. Finom tudományelméleti distinkciót követel annak tudatosítása, hogy az életelvek megvalósítása valóban kirajzol egy társadalomképet, amelynek nemcsak etikai vagy alkalmazott filozófiai, de már szociológiai általánosérvényűsége is van. Mindamellett ebben a társadalomképben nem valóságos társadalmi vagy szociológiai státuszukkal vesznek részt az egyének, de emancipációjuk, individuációjuk univerzálisan általános vetületeivel. Éppen ez a tény az, ami most éppen a szociológia oldaláról relativizálhatja a nietzschei életelvek "reális", azaz társadalmi relevanciáját. Ez a kihívás azonban korántsem elháríríthatatlan. Nem lényegtelen következménye a társadalomképnek Nietzsche filozófiája számára a filozófiai nyelv
herakleitikus, marciális, háborus metaforikája. Befogadja ez a társadalomkép a vele ellentétes magatartásokat, de abban is különleges, hogy társadalmivá teszi a filozófiai különbségeket, valamint társadalmi megfeleléseket és szociológiai áttételeket teremt az alapvető filozófiai álláspontok között. Az életvezetési elvek társadalomképének összefüggése a Nietzsche filozófiájára amúgy is széleskörűen jellemző "kettős veszély-modell" alapján érvényesül. Ennek szellemében a nembeli önmegvalósitás elmulasztásának nemcsak az a veszélye, hogy az egyén nem teljesiti be a lét igazi lehetőségeit, de a be-nem-teljesítés következménye egy "negativ" ellenattitűd "pozitivan" manifeszt kialakulása, a ressentiment. A ressentiment azután újtipusú hidat épít a filozófia és a társadalmiság között. A társadalomképben realizálódó rejtett társadalomontológiai dimenziók már megadhatják a választ korábban feltett kérdéseinkre, miért lehet a kivétel a norma és a norma a kivétel, miért nem optimális az individuáció körében az etikai középutasság, miért váltja le Nietzsche ebben a vonatkozásban Arisztotelészt, miért jelenik itt meg a modern igazi uj arca.

Az egész társadalomképet meghatározó immanens "harciasság", az emancipáció evidens pozitivitása és a vele járó ugyancsak evidens harcok kettőségének átélésére, ha tetszik, elviselésére az egyénnek saját filozófiai belátásra, belső bölcsességre, személyes tudásra van szüksége, ami a már meghatározott nietzschei életelvek filozófiai refvlexiójában gondolatmenetünk ötödik eleme. Ezt Nietzsche tökéletes tudatossággal felismeri és az amor fati-elvében meg is fogalmazza. Ez egyben újabb korszakos jelentőségű Arisztotelész-korrekció, a tragikum és boldogság uj viszonyának kimondása.

Ha napjaink jelenvaló világában próbáljuk szituálni a nietzschei életvezetés elveinek egészét, ujabb érdekes perspektiva nyilik meg előttünk. A jelenre ugyanis nem a nietzschei életvezetés hiveinek és ellenfeleinek nyílt harca a jellemző. A jelenben a nietzschei életvezetés elemei egyenesen győzedelmeskedni látszanak, az igényesebb életvezetés hivei gyakran fogalmazzák meg azokat és szinte sohasem állnának azzal ellentétes álláspontra. A nagy szembenállás közelről nézve azonban már inkább mutat egy olyan képet, amit, mutatis mutandis, leghelyesebben David Riesman
tipológiája fejez ki a kivűlről és belülről irányitott emberről. A mai kivűlről irányított ember azonban nem őszintén és reflektálatlanul jelenik meg a társadalom (és a társaság) előtt, a maga kivűlről irányítottságát a nietzschei életvezetés dinamikus herakleitizmusának maszkjába öltözteti, miközben a valódi belülről irányítottság nehéz órák elé néz mindaddig, amíg értékei az ő értékeit vadul magára aggató társadalom szinjátékában nyilvánvalóvá válhatnak.

Ezzel egyébként az alkalmazott filozófia egy ujabb nagy alkalmazási területének, a manipulációnak érkeztünk a határára…


SUMMARY

The originality of Friedrich Nietzsche's philosophical discourse is well represented by his ambitious philosophy of practical wisdom. The innovative characteristics of this approach are chiefly responsible for the interdiscursivity of Nietzsche's philosophy, and interdiscursivity which is both intellectually appealing and still highly relevant today. In fact, this work offers an early example of the peculiarly philosophical interdiscursivity which has so often been identified as something to be aimed at but has unfortunately never been realised.
The combination of five great and independent elements (philosophical fundaments, the decisive principle of living manner, the positive contents of complexity, the anthropological option and the homogenous representation of the ideals of the practical wisdom) turns Friedrich Nietzsche's philosophy into an original and authentic discourse of the practical philosophy, an emancipatory and sophisticated philosophical approach. Nietzsche's critical scientism also proves to be singularly productive when put to use in the present context. Nietzsche succeeded in incorporating the most important scientific findings pertinent to this area, findings that had never been accommodated within a general framework until that point. At the same time, his achievement as a theorist, interpreter, methodologist and historian is equally unique. The directly altruistic and practical intent, i.e. the will to improve states of affairs in the world, which means here improving the life of others, also yields important results. For reasons of methodological clarity, it is important to note here that Nietzsche's sophisticated and original analysis could only be realized on the basis of his specific blend of philosophical interdiscursivity.
Friedrich Nietzsche's principles of practical wisdom present concret ways of stating the requirements of a non-formal system of the manner of living. They also highlight the constitutive elements of internalised emancipation. They seem particularly appropriate because they are perfectly suited to fulfilling their mediating function. They do not refer to pure actual content, but neither do they announce vacuous moral requirements or values. They describe instead ways of human life capable of grounding emancipation and individuation.