Kiss Endre főoldal   Magyar filozófia






Tartalomjegyzék The Sexualethik and Aurél Kolnais philosophical discourse Vázlatos gondolatok a magyar filozófiáról Utolsó lap

Magyar Emigráció

A -




 

 

Lexikon

 

A


Abádi Ervin (Aharon Abdi, Budapest, 1918. ápr. 9. – Tel-Aviv, 1979. máj. 3.) író, szerkesztő, grafikus. Elvégezte a budapesti Iparművészeti Főiskolát, majd Rómában egészítette ki képzőművészeti tanulmányait. 1942-ig grafikus volt Budapesten. Utána behívták munkaszolgálatra, majd Bergen Belsenbe deportálták. A koncentrációs táborból 1945 tavaszán szabadult. Budapesten a Szikra Könyvkiadó dekorátora lett. 1950-ben Izraelben telepedett le. Mint rajzoló, illusztrátor, dekoratőr dolgozott és elbeszéléseket, riportokat írt az Új Keletben. 1955-ben Nordau-díjat kapott. 1968-ban megindította A Hónap című folyóiratot, amelyet 1969-ben A Hét Tükre címmel hetilappá alakított át. Könyvei magyar és héber nyelven jelentek meg.

F. M.: Bál után (korrajz, Tel-Aviv 1955); Solt György története (r. uo. 1957 Budapest 1991); Hárfa utca (r. Tel-Aviv 1962); A csodák hat napja (rip. uo. 1967, Budapest 1991); Mérlegen (r. Tel-Aviv 1972); Az ítéletnapi háború és egy esztendő (rip. uo. 1974).


Abaffy László (Makó, 1906. márc. 18. – Huttenheim, NSZK, 1975. máj. 31.) újságíró, műfordító. A szegedi Tudományegyetem bölcsészkarán tanult. Utána Makón, Szegeden, Pécelen újságíró volt. 1937-től a Pesti Hírlap, majd a Pesti Újság riportere. 1940-ben a finn hadszíntéren tudósító, 1941 elejétől a berlini Presseagentur BL szerkesztője, később a bécsi Donau Rádió munkatársa. 1945-től Németországban munkásként, majd gyári tisztviselőként dolgozott. Hajdani iskolatársának, József Attilának német nyelvű népszerűsítésével és a magyar irodalom megismertetésével foglalkozott. Német és nyugati magyar lapokban publikált.

F. M.: Unsterbliche Freiheit (műford. Huttenheim 1958); Adalékok József Attila életéhez (uo. 1961); József Attila igazi arca (uo. 1965); Ungarns Dichtung in deutscher Sprache (műford. uo. 1967).


Abai (Mildschütz) Kálmán (Koloman, Pécs, 1899. jan. 4. – München, 1975. febr. 12.) bibliográfus. A II. vh. végén csendőrtisztként került Németországba. Münchenben élt. 1954–62-ben a Hadak útján munkatársa. Publikált az Ungarn-Jahrbuchban is. A nyugati magyar sajtótermékek gyűjtésével és bibliográfiai feldolgozásával foglalkozott.

F. M.: A magyarnyelvű emigráns sajtó bibliográfiája, Német Szövetségi Köztársaság, 1945–1962 (München 1963); Bibliographie der ungarischen Exilpresse, 1945–1975 (uo. 1977).


Aczél Tamás (Budapest, 1921. dec. 16.) költő, író, újságíró. A budapesti Tudományegyetem bölcsészeti karán 1948-ban végzett, 1950-ben doktorált. Első költeménye 1940-ben jelent meg a Népszavában. 1945-től újságíró. 1948-tól a Szikra Könyvkiadó lektorátusának vezetője. 1950-től 1953-ig a Csillag főszerkesztője. 1953-tól 1956-ig a Magyar Írók Szövetségének titkára. Verseket, regényeket, elbeszéléseket, kritikákat írt. 1949-ben Kossuth-, 1952-ben Sztálin-díjat kapott. A kommunista párton belül Nagy Imre híve volt és az írói ellenzékhez tartozott. Az 56-os forradalom után Nyugatra menekült. 1957-ben Londonban telepedett le. Az Irodalmi Újság szerkesztőségének tagja és a brüsszeli Nagy Imre Intézet munkatársa volt. Írásai az Irodalmi Újságban, a Szemlében és a Látóhatárban jelentek meg. 1966-ban a Massachusettsi Egyetem tanára lett. Azóta Amherstben él. Európai irodalmat tanít.

F. M.: The Revolt of the Mind (Méray Tiborral, New York 1959, magyarul: Tisztító vihar, Adatok egy korszak történetéhez, London 1961, München 1978, Szeged 1989, franciául: La révolte de l''esprit, Paris 1962, németül: Die Revolte des Intellekts, München 1961); The Ice Age (r. London–New York 1965, franciául: Paris 1968); Szabadság a hó alatt (ismeretlen orosz költészet, műford. Tikos Lászlóval, München 1967, angolul: J. Langland-del, New York 1970); Ten Years After, The Hungarian Revolution in the Perspective of History (tangy. szerk. New York 1967); Illuminations (r. New York. 1981, London 1982, olaszul: Milano 1984, magyarul: Illuminációk, Budapest 1991); The Hunt (r. New York 1990).


Ádám György (Budapest, 1912. nov. 24. – Feldafing, NSZK, 1978. jan. 18.) róm. kat. pap, lapalapító. Bécsben tanult teológiát, pappá szentelték 1937-ben. Mindszenty bíboros-prímás 1945 októberében Bécsbe küldte a Pazmaneumba, a kispapok vezetőjének. 1950 novemberében megbízást kapott a németországi magyar hívek lelki gondozására. 1952: németországi főlelkész, 1960: európai főlelkész, 1968: vatikáni delegátusként valamennyi nyugati magyar lelkész vezetője. Gimnáziumot, internátust, missziót, egyesületet, tudományos intézetet, lapot alapított. 1955-ben indította el a Pannónia Sacrát, 1967-ben a Magyar Egyházi Tájékoztatót, 1969-ben az Életünket. 1977-ben pápai prelátus lett.


Adonyi-Naredy Ferenc (Eperjes, 1909. febr. 2.) katonai író. Hivatásos katonatisztként részt vett a második vh.-ban. Utolsó rangja: vk. őrnagy. A háború befejezése után Ausztriában maradt, Klagenfurtban telepedett le. A Magyar Harcosok Bajtársi Közössége elindítói közé tartozott. írásai a Hadak útján c. lapban jelentek meg.

F. M.: A magyar katona a második világháborúban, 1941–1945 (Klagenfurt 1954); Ungarns Armee im Zweiten Weltkrieg (Neckargemünd 1971); Magyar huszárok a második világháborúban (Nagy Kálmánnal, Sárvár 1990).


Adorján Andor (Szombathely, 1883. máj. 27. – Eaubonne, Franciaország, 1966.) újságíró, műfordító. Jogi és bölcselettudományi tanulmányait a budapesti Tudományegyetemen kezdte, majd a párizsi Sorbonne-on és az École des Hautes Études Sociales-on folytatta. Az Est és a Pesti Napló munkatársa volt. 1919-ben Franciaországban telepedett le. Magyar, német, svájci lapokat tudósított és a francia sajtóban is publikált. Magyar irodalmi műveket franciára, franciákat magyarra fordított. Regényeket, elbeszéléseket, ismeretterjesztő munkákat írt. 1901 és 1917 között hét könyve jelent meg Magyarországon. Párizsban látott napvilágot "La Finnlande, rempart de l'' Europe" című műve (1940).


Adriányi Gábor (Gabriel, Nagykanizsa, 1935. márc. 31.) katolikus egyháztörténész. Teológiai tanulmányait 1954–59-ben a budapesti Tudományegyetemen, 1961–63-ban a római Pápai Szent Tamás Egyetemen végezte. 1960-ban szentelték pappá Budapesten. 1961-ben az NSZK-ban telepedett le. 1963-ban a teológia doktora lett, 1971-ben a bonni egyetemen magántanári képesítést nyert. 1976-ban tanszékvezető tanár és az Institut für Kirchengeschichte igazgatója. 1971-től a müncheni Ungarn-Jahrbuch társszerkesztője. Magyarul a Katolikus Szemlében, az Új Látóhatárban, a Mérlegben, az Életünkben, németül az Ungarn-Jahrbuchban és más német nyelvű folyóiratokban publikált. 1973 óta szerkeszti és kiadja a Dissertationes Hungaricae ex história Ecclesiae nevű egyháztörténeti sorozatot.

F. M.: Die Stellung der ungarischen Kirche zum Österreichischen Konkordat von 1855 (Roma 1963); Fünfzig Jahre ungarischer Kirchengeschichte 1895–1945 (Mainz 1974); Az egyháztörténet kézikönyve (München 1975); Ungarn und das I. Vaticanum (Köln-Wien 1975); Apostolat der Priester- und Ordensberufe (uo. 1979); Beiträge zur Kirchengeschichte Ungarns (München 1986).


Ady János (Brassó, 1917. dec. 27. – Frankston, Ausztrália, 1988. júl. 11.). kiadó és szerkesztő. Kolozsvárott jogot végzett, tanulmányait doktorátussal zárta. 1945 tavaszán a második vh. vége Ausztriában érte. Onnan vándorolt ki Ausztráliába, ahol a kezdeti nehézségek után testvéreivel üzleti vállalkozásba kezdett, majd a Melbourne melletti Frankstonban a Fiat cég képviselője lett. 1977-ben átvette a Magyar Élet című hetilapot, amelyet 1982-ig szerkesztett és adott ki. 1980-ban kiadta az ún. Kék füzeteket, amelyekben ismert szakemberek a nemzetiségi kérdésről és a kisebbségi magyarok helyzetéről értekeztek. Melbourneben egy időben az Erdélyi Szövetség elnöke volt.


Ági János (Városlőd, Veszprém vm, 1910. jan. 21. – München, 1985. febr. 19.) újságíró, karikaturista. Felsőkereskedelmi iskolát végzett. A második vh. vége óta Németországban élt. A müncheni Hungária és az Új Hungária munkatársa volt. 1953 júniusától 1975 januári nyugdíjaztatásáig a Szabad Európa Rádió szerkesztőségének tagjaként (Ősze János néven) riportműsorokat írt és szerkesztett. Nyugdíjazása után haláláig külső munkatársként dolgozott.

F. M.: A császár hagyatéka (r. München 1963).


Ágoston István (Budapest, 1930. nov. 3. – Genf, 1988. máj. 12.) közgazdász, politológus. Budapesten érettségizett. Egyetemre nem járhatott, 1951-ben szüleivel együtt Berettyó-Szentmártonba telepítették ki, majd behívták munkaszolgálatra. 1953 után építéstechnikumi tanfolyamot végzett. Az 1956-os forradalom után Svájcba menekült Genfben egyetemi tanulmányokat folytatott, politikából és közgazdaságtanból diplomát szerzett. Nagyszámú angol nyelvű tanulmányt írt a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokról és a harmadik világ gazdasági problémáiról. 1967-től a genfi International Trade Center főtisztviselője volt.

F. M.: Le Marché Commun Communiste, Principe et pratique du COMECON (Genève-Paris 1964).


A Hét. Képes társadalmi hetilap. Megjelent Izraelben 1955 és 1969 között. Kiadta a tel-avivi Pirszumin Lapkiadó, szerkesztette Danzig Eliseva és Danzig Hillel. Főmunkatársak: Kenedi Ferenc, Kunda Andor, Páldi Jehuda, Enos Hagar.


A Hét Tükre. Független pártonkívüli izraeli magyarnyelvű hetilap. 1969 áprilisától Tel-Avivban jelenik meg. 1979-ig Abádi Ervin szerkesztette, kiadója Abádi Sári volt. Ma Krausz Slómó a főszerkesztő és felelős kiadó, Abádi Sári a szerkesztő. A munkatársak közé tartozik a többi között Felleg György, Kraus Naftáli, Dán Ofry, Székely István, a karikaturista Dosh (Gárdos Károly) és Zeév (Farkas Jenő).


Ahogy Lehet. Irodalmi és kulturális folyóirat. 1948 decemberében indult Párizsban, sokszorosított formában. Később rövid ideig nyomtatásban látott napvilágot, majd visszatért a sokszorosításhoz. Elsősorban a nyugaton élő fiatal íróknak kívánt megjelenési lehetőséget nyújtani. Néhány könyvet is kiadott. 1948 decemberétől 1965 májusáig Párizsban, utána 1967 júniusáig São Pauloban jelent meg. Szellemi irányítója Rezek Román bencés pap volt. A párizsi évek alatt a Báthori Miklós, Csukássy Lóránt (főszerkesztő), Gáspár Lóránd, Rezek Román, Somogyi B. Gerő, Tamásy P(obrányi) Gábor összetételű szerkesztőbizottság szerkesztette. São Pauloban Rezek Román egyedül szerkesztette és adta ki. Gyakoribb szerzői voltak a szerkesztőkön kívül Arnóthy Kriszta, Csiky Ágnes Mária, Dékány Károly, Fáy Ferenc, Ferdinandy György, Kannás Alajos, Keszei István, Leszlei Márta, Nyéki Lajos, Pálla Ernő, Sárkány István.


Ajtay Miklós (Mezőszengyei, Torda-Aranyos vm, 1899. jan. 26. – Párizs, 1987. jún. 10.) író, újságíró. Egyetemi tanulmányait Kolozsvárott, Budapesten, Berlinben és Párizsban végezte. 1923-ban bölcseleti doktorrá avatták. 1924-ben Párizsban telepedett le. Megalapítója és 1926–44-ben üv. elnöke a Párizsi Magyar Akadémiának. A harmincas években az MTI párizsi tudósítója. 1945 óta emigrációban élt. 1955 áprilisa és 1957 április között Münchenben a Szabad Európa Rádió belső munkatársa. Főleg az Új Hungáriában publikált. Írói álneve: Randolph Robban.

F. M.: Si l''Allemagne avait vaincu (tan. Paris 1950, németül, spanyolul, japánul is.); A magyar demiurgosz ítélőszéke előtt (pub. Párizs 1952); Le robot germanophile télécommandé (r. Paris 1956); "A sír, hol nemzet süllyed el..." (pub. Köln 1960).


Ajtony Árpád (Székelykeresztúr, Udvarhely vm. 1944. jan. 9.) szociálpszichológus, író. 1962 és 1967 között Szegeden, majd Budapesten magyar irodalmat és történelmet tanult. Utána filmgyári dramaturg lett. 1968 óta jelennek meg írásai. Magyarországi és jugoszláviai magyar folyóiratokban publikált. Két prózai antológiában szerepelt. 1973 óta Párizsban él. 1973 és 1981 között szociológiát, majd szociálpszichológiát tanult. Pszichiátriai intézetekben dolgozik, 1984-től egészségügyi dolgozóknak szociológiai és antropológiai előadásokat tart. Franciául és angolul tanulmányokat, filmforgatókönyveket ír, valamint kísérleti filmeket készít.


Alapítvány a Magyar Kultúra Fejlesztésére Külföldön. 1967-ben létesült Svájcban a Magyarország határain kívül végzett magyar szellemi és művelődési tevékenység anyagi és erkölcsi támogatására. Kezdetben "Becsületadó Alapítvány" volt a neve. Baselban székel. 1981-ben az 1956-os magyar forradalom szellemének terjesztői kitüntetésére ötezer svájci frank összegű Nagy Imre-díjat létesített. Az alapítvány intézőbizottsága: Alföldi László (közgazdász), Arató László (mérnök), Ghéczy Iván (közgazdász), Jatzkó Pál (jogász), Kovács Andor (közgazdász), Luka László (orvos), Merényi Aladár (pedagógus), Nagy László (író).


Albert Pál (tkp. Sipos Gyula, Budapest, 1935. júl. 22.) irodalomtörténész, kritikus, rádiószerkesztő. Tanulmányait a budapesti Pedagógiai Főiskolán végezte. Az 1956-os forradalom bukása után menekült el Magyarországról, Párizsban telepedett le 1957-ben. A Sorbonne-on tanult, szociológiából, francia nyelvészetből és irodalomból szerzett diplomát. Francia kiadók lektora, a Szabad Európa Rádió tudósítója, majd 1989 áprilisától párizsi munkahellyel a rádió magyar szerkesztőségének tagja. Írásai az Új Látóhatárban, az Irodalmi Újságban és a Magyar Műhelyben jelentek meg. 1980-ban megkapta a Magyar Műhely Kassák-díját, 1991-ben a Hollandiai Mikes Kelemen Kör irodalmi díját. Fő érdeklődési területe a modern magyar és francia irodalom.


Albrecht Dezső (Bánffyhunyad, 1908. febr. 26. – Párizs, 1976. szept. 7.) újságíró, szerkesztő, politikus. Tanulmányait a kolozsvári egyetem jogi karán végezte, ügyvédi képesítést nyert. Egyik alapítója volt az Erdélyi Körnek, részt vett az Erdélyi Fiatalok munkájában. 1936 és 1944 között a Hitel szerkesztője, 1938-tól tulajdonosa volt. 1940-től 1944-ig a magyar országgyűlés tagja, mint behívott képviselő. Az Erdélyi Párt alelnöke. Budapestről 1947-ben Nyugatra menekült. 1951 augusztusától 1953 augusztusáig Münchenben a Szabad Európa Rádió belső munkatársa. Utána a Szabad Európa Bizottság szolgálatában Strasbourgban, Louvainben és Párizsban nyugati egyetemeken tanuló magyar diákok tanulmányi és ösztöndíj ügyeit intézte. 1950 és 1955 között Párizsban az Erdélyi Szemle kiadója és szerkesztője.


Alföldi András (Pomáz, 1895. aug. 27. – Princeton NJ, 1981. febr. 12.) ókortudós. 1918-ban a budapesti Tudományegyetem bölcsészeti karán történelemből doktorált. 1923-tól a debreceni, 1932 óta a budapesti egyetemen tanított, a magyar föld archeológiájáról adott elő. 1947-ben Angliába költözött 1948-ban Svájcba telepedett át. A berni egyetemen ókori történelmet tanított. 1952-ben a baseli egyetemre került, ahol 1956-ig dolgozott. 1955-ben meghívta a Princetoni Egyetem. Az Institute for Advanced Study által felajánlott tagság felmentette a tanítás alól, teljes idejét és energiáját a kutatásnak szentelhette. 1965-ben történt nyugalomba vonulásáig rendszeresen részt vett előadó- és kutatóutakon, számos egyetem díszdoktora, tudományos társaság és akadémia tagja volt.

F. M.: A Conflict of Ideas in the Late Roman Empire (Oxford 1952, Westport 1979); Studien über Caesars Monarchie (Lund 1953); Die trojanischen Urahnen der Römer (Basel 1957); Early Rome and the Latins (Ann Arbor 1963); The Domination of Cavalry in Greece and Rome after the Kings (1966); Studien zur Geschichte der Weltkrise des III. Jh. nach Christus (Darmstadt 1967); Die monarchische Reprasentation im römischen Kaiserreich (uo. 1971); Der Vater des Vaterlandes im römischen Denken (uo. 1971); Caesar in 44.B.C. (1971); Early Roman History (1971); The Oldest Structural Patterns of the Roman State and Society (1972).


Alföldi Géza (Cegléd, 1908. jún. 24.) újságíró, költő szerkesztő. Kecskeméten jogakadémiát végzett. Költői és újságírói pályafutását a Ceglédi Hírlapnál kezdte. Részt vett a nyilas mozgalomban. 1944 őszén a Szálasi-kormányzatban a propagandaminisztérium államtitkára lett. E kormány tagjaival került 1945-ben Ausztriába. Később Németországban telepedett le. 1949 és 1962 között a Hídverők szerkesztője és kiadója. 1953-ban a bajorországi Neumarkt-St. Veitben lévő Teising-kastélyban Történelmi és Társadalomtudományi Intézetet alapított és működtetett a hatvanas évek elejéig. Ennek közlönyét ő szerkesztette (1953–1954).

F. M.: Krisztusom, én Péter nem leszek (v. Rosenheim 1948); A Kárpátokon még találkozunk (v. Schloss Teising 1954); Áldás! Béke! Húgomasszony! (v. uo. 1958); Gádoros, ez csak Gádoros (v. uo. 1958); Én tovább nem hazudok! (v. uo. 1959); Pajtás, a hited el ne add! (v. uo. 1959); Csak a gyökér kitartson (v. uo. 1959); Jön a feltámadás (v. Dortmund 1986).


Alföldy Géza (Budapest, 1935. jún. 7.) történész. A budapesti Tudományegyetemen 1965-ben ókori történelemből habilitált. Ugyanabban az évben az NSZK-ban telepedett le. 1968-ban a Bonni Egyetem docense, 1970-ben a Bochumi Egyetem tanára, 1975-ben a Heidelbergi Egyetemen az ókori történelem tanszékvezető tanára lett. 1982–83-ban Princetonban az Institute for Advanced Study vendégtanára volt. 1986-ban a Deutsche Forschungsgemeinschaft a Leibniz-díjjal tüntette ki. Német tudományos folyóiratok rendszeres munkatársa.

F. M.: Die Legionslegaten der römischen Rheinarmeen (Köln-Graz 1967); Die Hilfstruppen der römischen Provinz Germania inferior (Düsseldorf 1968); Fasti Hispaniensis, Senatorische Reichsbeamte und Offiziere in den spanischen Provinzen des Römischen Reiches von Augustus bis Diocletian (Wiesbaden 1969); Die Personennamen in der römischen Provinz Dalmatia (Heidelberg 1970); Flamines Provinciae Hispániae Citerioris (Madrid 1973); Krisen in der Antike, Bewusstsein und Bewaltigung (Düsseldorf 1975); Römische Sozialgeschichte (Wiesbaden 1975, angolul: London 1985); Konsulat und Senatorenstand unter den Antoninen (Bonn 1977); Res Publica Leserensis (Valencia 1977); Die Rolle des Einzelnen in der Gesellschaft des Römischen Kaiserreiches (Heidelberg 1980); Römische Statuten in Venetia et Histria (uo. 1984); Die römische Gesellschaft (vál. tan. Wiesbaden 1986).


Alpha Publications. Könyvkiadó az amerikai Pennsylvania állambeli De-Kalb Pike-ban. Vezetője Laping Ferenc. Magyar és angol nyelvű könyveket jelentet meg.


Alszeghy Zoltán (Budapest, 1915. jún. 12. – Róma, 1991. máj. 18.) katolikus teológus, jezsuita szerzetes. 1939-ben Olaszországba került. 1942-ben szentelték pappá. 1946-ban a római Szent Gergely Egyetemen a dogmatika tanára lett 1954-61-ben a hittudományi kar dékánja volt. Római tanári állását feladva 1990 márciusában visszatért Magyarországra és a jezsuita rend noviciátusának vezetője lett. Magyarul és olaszul publikált, a többi között a Katolikus Szemlében.

F. M.: Bevezetés a teológiába (Róma 1975, angolul: London 1982); A katolikus dogma fejlődése M. Flick-kel, Róma 1976); A kezdetek teológiája (uo. 1979); Az ember jövője (uo. 1981); Il creatore (M. Flick-kel, Firenze 1961); Il peccato originale (M. Flick-kel, Brescia 1972); Come si fa la teologia (M. Flick-kel, 1974); Il vangelo della Grazia (M. Flick-kel, Roma 1984).


Ambrózy Pál (Budapest, 1906. jan. 28. – Melbourne, 1989. júl. 1.) zeneszerző, író. Zenei tanulmányait Magyarországon és Olaszországban végezte. A második vh. befejezése után Svájcba menekült. 1949-ig mint zongoraművész Lausanne-ban élt, azután kivándorolt Ausztráliába. Színművet, szimfonikus költeményt, hegedű–zongora szonátát, balettet és operát írt. Zongoraművészként több hangversenyt adott. Operáinak szövegét is ő írta. Legtöbb művét Melbourne-ben mutatták be.

F. M.: Hontalanok (Hontalanok, Csanád vezér: két színmű, Melbourne 1975)


Amerika Hangja (Voice of America). Az Egyesült Államok kormánya által fenntartott és annak hivatalos álláspontját tükröző washingtoni rádióállomás. A magyar adás 1942. augusztus 3-án kezdődött. A napi két és fél órás műsort mintegy húsz munkatárs készíti. A magyar osztály élén mint igazgatók a következők álltak: 1952–1972: Nadányi Pál, 1972–1988: Takács József, 1988-tól: Bán (Bien) Tamás. Munkatársai közé tartozott és tartozik, a többi között Szegedy-Maszák Aladár (1949-től 1969-ig h. igazgató és főszerkesztő), Aradi Zsolt, Boros László, Csernus Ákos, Frey András, Horváth Barna, Hőgye Mihály, Kiss Sándor, Kobele József, Körmendi Ferenc, Szilágyi Attila, Szilágyi Dénes, Thassy Jenő, Zalán Magda.


Amerikai Egyesült Magyar Alap. Clevelandben létesült 1984-ben, Papp Gábor irányításával. Megalapította a József Attila Irodalmi Díjat magyar költői és egyéb irodalmi munkák jutalmazására. Ezen kívül könyvkiadással, irodalmi tevékenységek támogatásával foglalkozik.


Amerikai Magyar Alapítvány (American Hungarian Foundation). 1954-ben létesült a New Jersey állambeli New Brunswickban a magyar kulturális és történelmi örökség ápolására az Egyesült Államokban. Az alapítvány központilag gyűjt minden írásos anyagot, amely a magyarságra, valamint az amerikai magyarok történelmére és kulturális teljesítményeire vonatkozik. Anyagilag támogatja az erre irányuló kutató munkákat és tanulmányokat, elsősorban diák és kutatói ösztöndíjak formájában. Adományozója a Washington- és Lincoln-díjnak, kiadója a Hungarian Studies Newsletter című közlönynek és a Hungarian Reference Shelf című sorozatnak. A munka két osztályban folyik. A Hungarian Research Center (kutatóközpont) adja ki – Máday Béla irányításával – a Newsletter-t és egyéb kiadványokat, az 1989-ben létesült Hungarian Heritage Center (örökségi központ) kezeli az archívumot, a múzeumot és a könyvtárt, valamint kiállításokat rendez. E tevékenységet amerikai alapítványok, intézmények és magánosok adományai teszik lehetővé. Az Alapítvány elnöke Molnár Ágoston.


Amerikai Magyar Értesítő. 1964 júliusában indult Baltimorei Értesítő néven mint a helyi magyar egyesület tájékoztatója. Később rendszeres megjelenésű havilappá alakult át. Baltimore-ban adják ki. Szerkeszti Soós József, főmunkatárs Stirling György és Stolmár G. Ilona. Ismertebb szerzői: Domokos Sándor, Flórián Tibor, Haraszti Endre, Könnyű László, Wass Albert.


Amerikai Magyar Hírlap. Los Angelesben 1989-ben indult hetilap. Főszerkesztője Szegedi László, főmunkatársai Egri György, Fercsey János, Friedman Andrew, Héczey Iván, Udvardy Miklós.


Amerikai Magyar Írók. Lazán szervezett írói csoport. Létrehozását 1966-ban az akkor Kaliforniában élő Tűz Tamás kezdeményezte. A csoport tagjai közé tartozott a többi között az Egyesült Államokban: Makkai Ádám, Nehéz Ferenc, Zas Lóránt, Zimányi Rudolf, Kanadában: Béky-Halász Iván, Hajós Tamás, Kemenes Géfin László, Szitha Ilona, Tűz Tamás. A csoport könyveket is megjelentetett.


Amerikai Magyar Kiadó. 1948-ban Zürichben Fenyvessy Jeromos domonkosrendi szerzetes által létesített kiadóvállalat, amely alapítója 1970-ben bekövetkezett haláláig működött és a nyugati magyarság legnagyobb kiadója volt. Ez főleg Fenyvessy üzleti érzékét dicsérő anyagi megalapozottságának tulajdonítható. Magyarul és nagy nyugati nyelveken röplapokat, füzeteket, könyveket adott ki. Fontosabb sorozatai: Új reneszánsz, Magyar szakemberek írásai, Zseblexikonok, Filléres klasszikusok, Remekírók dióhéjban, Idegen írók magyarul, Magyar írók világnyelveken, Magyar Szépírók, Vándorakadémia. Kiadásában jelent meg a többi között a Pásztortűz és a Szétszórt parazsak című kulturális lap. Rövid ideig támogatta az Ahogy Lehet című folyóiratot és az Új Hungária című hetilapot. Támogatásával alakult meg és működött a Vörösmarty Irodalmi Kör, valamint a Magyar Könyvbarátok Társasága.


Amerikai Magyar Könyvtár és Történelmi Társulat. New Yorkban alakult 1955-ben, az alapítók szándéka szerint azzal a céllal, hogy az Egyesült Államokban előmozdítsa a magyar művészet, történelem és tudomány ismeretét. Céljai között szerepelt egy Feleky nevű magyar könyvgyűjtő hatalmas gyűjteményének megőrzése. Ez azonban nem valósult meg, a gyűjtemény más kezelésbe került. A Társulat közreműködésével született meg a New York-i Magyar Ház, amely a Társulaton kívül más intézményeknek és szervezeteknek is helyet adott. A Társulat tiszteletbeli elnöke Pelényi János ny. követ lett, elnöke pedig Szent-Iványi Sándor. Vezető tagjai közé tartozott Végvári Neuman Ferenc, Eckhardt Tibor, Chorin Ferenc, Acsay László, Révay István, Gellért Andor, Bárány-Oberschall Magda, Bobula Ida, Falussy Alajos, Teleki Béla.


Amerikai Magyar Kulturális Alapítvány (American Hungarian Cultural Foundation). Buffaloban 1966-ban alakult, majd 1972-től Atlantában Értavy-Baráth József irányításával működő alapítvány, amely főleg magyar irodalmi művek amerikai kiadásával és kiállítások rendezésével foglalkozik. A többi között Petőfi, Arany és József Attila műveit adta ki angol fordításban.


Amerikai-Magyar Kultúrközpont (American-Hungarian Cultural Center). 1966 őszén alakult Washingtonban Hám Tibor kezdeményezésére és közreműködésével. Célja az alapítási okmány szerint "a magyar művelődés – irodalom, művészet, tudomány – ápolása és terjesztése az Egyesült Államokban, annak nem magyar eredetű társadalmában". A Kultúrközpont előadásokat, irodalmi esteket, vitaüléseket, konferenciákat rendezett és támogatott egyetemi magyar nyelvkurzusokat. 1984-ben elindította a "Jelenkori magyar történelmi dokumentumok" című könyvsorozatot, amelynek három kötete jelent meg. 1990-ig működött.


Amerikai Magyar Népszava (American Hungarian People''s Voice). A legrégibb amerikai magyar lapok egyike. 1898-ban alapította Berkó D. Géza. A második világháború utáni időkben Gombos Zoltán kiadói és szerkesztői tevékenysége jelezte a lap politikai és irodalmi irányvonalát. Az amerikai politikában a Demokrata Pártot támogatta. Az ötvenes évek elején a Pfeiffer Zoltán által szerkesztett "Független Magyarország" című rovata lehetővé tette a Magyar Nemzeti Bizottmányban tömörült politikusoknak a rendszeres megszólalást. Gombos Zoltán 1984 végén bekövetkezett halála után Borodi László lett a lap szerkesztője. Mint "magyar nyelvű országos hetilap" rendszeresen helyet ad nyugati magyar írók szépirodalmi műveinek is. Ismertebb munkatársai: Sziklay Andor, Halász Péter, Haraszti Endre, Szombati Sándor, Egri György, Vajda Albert.


Amerikai Magyar Szemle (American Hungarian Review). St. Louis-ban 1963 és 1974 között negyedévenként kiadott irodalmi, művészeti és tudományos folyóirat, amely könyveket is megjelentetett. Kiadója és szerkesztője Könnyű László volt.


Amerikai Magyar Szépmíves Céh (American Hungarian Literary Guild). Wass Albert alapította 1964-ben a floridai Astorban. Magyar és angol nyelvű könyvek kiadását vállalta, ezenkívül Danubian Research Center néven információs szolgálatot létesített. Az angol nyelvű könyveket Danubian Press néven adja ki. A főleg történelmi tárgyú angol nyelvű műveknek az a céljuk, hogy az amerikai tudományos világban és irodalomban a magyar történelemmel kapcsolatos tévedéseket kiigazítsák.


Amerikai Magyar Tanárok Egyesülete (American Hungarian Educators'' Association). Az Amerikában élő magyar tanárokat tömöríti. 1974-ben alakult Clevelandben. Évenként rendez – irodalmi programot is magában foglaló – tudományos konferenciát. Az elsőre 1975 novemberében Clevelandben került sor. Az évi konferenciákat mindenkor másutt tartják. Az Egyesület közreműködött a magyar népművészeti központ létrehozásában is. Elnökei: 1974–80: Basa Molnár Enikő, 1980–82: Barbara Latze, 1982–84: Horváth János, 1984–88: Pereszlényi-Pintér Márta, 1988-tól: Basa Molnár Enikő.


András Imre (Csíkszereda, 1928. okt. 30.) jezsuita szerzetes, szociológus. Teológiai, bölcseleti és szociológiai tanulmányokat végzett Budapesten, Szegeden, Innsbruckban és Bécsben. 1956-ban Ausztriában telepedett le. 1959-ben szentelték pappá Innsbruckban. 1974-ben Bécsben doktori címet szerzett. 1962-től a bécsi Magyar Egyházszociológiai Intézet igazgatója. Magyar és német nyelven publikál, magyarul főleg a Katolikus Szemlében, a Szolgálatban, a Teológiában. Kiadja és szerkeszti a vezetése alatt álló intézet német nyelvű jelentéseit, riportjait, szervezi sajtószolgálatát.

F. M.: Bilanz des Ungarischen Katholizismus (Morel Gyulával, szerk. München 1969); Entstehung und Entwicklung der sogenannten "Völkischen Bewegung" in Ungarn, 1920–1956 (Wien 1974, angolul: uo. 1974); Handbuch des Ungarischen Katholizismus (Morel Gyulával, szerk. uo. 1975); Kirche im Obergang, Die katholische Kirche Ungarns 1945–1982 (Morel Gyulával, szerk. uo. 1982).


András Károly (Felső Lászlófalva, Zemplén vm, 1917. aug. 20.) politológus, tudományos kutató, újságíró. Egyetemi tanulmányait Prágában, Budapesten és New York-ban végezte. Diákkorában részt vett a felvidéki katolikus reformmozgalomban, szerkesztője volt a Prohászka Körök Új Élet című folyóiratának. 1945-ben került Nyugatra. 1951 áprilisától 1988 december végéig a Szabad Európa Rádió munkatársa. Először a New York-i szerkesztőségben, 1957 júniusától 1967 áprilisáig a müncheni szerkesztőségben dolgozott, ez utóbbiban mint helyettes igazgató. 1967 tavaszától a kutató osztály munkatársa, majd helyettes vezetője volt. Az Új Látóhatárban és a Katolikus Szemlében publikált. Szakterületei a nemzetiségi kérdés, a dunavölgyi együttműködés, a kelet-nyugati kapcsolatok.


András Sándor (tkp. Sándor András, Budapest, 1934. márc. 28.) költő, irodalomtörténész. 1956-ban Szegeden magyar irodalomból államvizsgázott. A forradalom után Nyugatra menekült. Tanulmányait az angliai Oxfordban és 1961-től a Kaliforniai Egyetemen folytatta. 1967-ben doktorált német irodalomból. Először Berkeleyben tanított, majd a washingtoni Howard Egyetemen a német irodalom tanára lett. Irodalomelméleti és művészettörténeti munkásságát angol és német nyelven végzi, verseket és kritikákat magyarul ír. 1981 óta az Arkánum című folyóirat kiadója és szerkesztőinek egyike. Az Arkánumon kívül az Új Látóhatárban, az Irodalmi Újságban és a Magyar Műhelyben jelentek meg versei és prózai írásai.

F. M.: The Exile of Gods (Heinrich Heine költészete, Den Haag 1968); Rohanó oázis (v. London 1970); Mondolatok (v. uo. 1981); Zum Paradigmawechsel in der Literaturwissenschaft (tan. München 1989).


Andreánszky István (Mezőlaborc, Zemplén vm. 1911. jún. 17. – Brüsszel, 1989. okt. 12.) újságíró. 1945-ben a Tiszántúli Népszava főszerkesztője. Politikai okokból 1946-ban letartóztatták, 1948-ban kizárták a szociáldemokrata pártból. Utána külföldre menekült és Belgiumban telepedett le. Ott keresztény-nemzeti alapon álló független szocialista mozgalmat indított. 1950–57: a brüsszeli Fáklya kiadója és szerkesztője. 1961–63: a Szocialista Élet szerkesztője.

F. M.: A magyar dolgozók vívmányainak és a demokratikus jogoknak a védelméért, biztosításáért és fejlesztéséért (Nagy Balázzsal, 1972).


Ankerl Géza (Guy G, Sopron, 1933. május 30.) szociológus. 1956-ban a budapesti Műegyetemen építészmérnöki oklevelet szerzett. 1956 végén hagyta el Magyarországot. A freiburgi egyetemen szociológiát tanult és 1965-ben doktori oklevelet kapott. 1965–71: vendégtanár Montrealban. 1971-től az amerikai Cambridge-ben a Massachusetts Institute of Technology szociológia tanára.

F. M.: L''épanouissement de l''homme dans les perspectives de la politique économique (tan. Paris–Köln 1965); Experimental Sociology of Architecture (tan. Den Haag-Paris-New York 1981).


Anonymus Kiadó. Rómában működött 1958 és 1980 között, Pásztor Lajos irányítása alatt. Szépirodalmi, történelmi műveket és katolikus vallásos munkákat adott ki. Szerzői közé tartozott Lőkkös Antal, Megyer József, Miskolczy Gyula, Cs. Szabó László, Zathureczky Gyula. Mintegy harminc kiadványa jelent meg.


Apatride, Jean l. Benedek Ákos


Aradi Zsolt (Zombor, 1908. ápr. 29. – New York, 1963. ápr. 22.) író, műfordító, szerkesztő. Egyetemi tanulmányait 1931-ben a budapesti Tudományegyetemen jogi doktorátussal fejezte be. 1929-től a Nemzeti Újság munkatársa, majd 1931-35-ben a Korunk Szava szerkesztője. 1935-ben egyik alapítója és kiadója a Vigília című folyóiratnak. Rövid ideig társszerkesztője az Új Kor című folyóiratnak. Jelentős műfordítói tevékenységet folytatott. 1945-től Ausztriában élt, 1948-ban kivándorolt az Egyesült Államokba, ahol az Amerika Hangja rádióállomás munkatársa lett. Írásai jelentek meg a Katolikus Szemlében, Életben, Irodalmi Újságban, Kanadai Magyar Újságban.

F. M.: Cardinal Mindszenty speaks (Ákos Zombory néven, New York 1949); The Communist War on Religion (uo. 1951); The Popes, The History of How They are Chosen, Elected and Crowned (uo. 1955, olaszul: Milano 1958); The Book of Miracles (tan. London–New York–Toronto 1957, németül: Salzburg 1959, olaszul: Milano 1961); Pius XI, The Pope and the Man (New York 1958);. John XXIII. Pope of the Council (London 1961, németül: Gütersloh 1963, München 1963, 1966).


Arany János Kultúr Kör. 1974-ben alakult Los Angelesben a helyi magyar értelmiség irodalmi műveltségének ápolására és fejlesztésére. Ezt rendszeres előadásokkal és irodalmi estekkel mozdítja elő. Vezetője Székely György.


Arkánum. 1981 júniusában Washingtonban indult irodalmi folyóirat, amely elsősorban a kísérletező és újító irodalom orgánuma kíván lenni. Rendszertelenül jelenik meg. Alapító szerkesztői és kiadói: András Sándor, Bakucz József, Kemenes Géfin László (5. számig), Vitéz György. Az 5. számtól kezdődően a montreali Corvin Kiadó jelentette meg. 1991-től a pécsi Jelenkor kiadásában jelenik meg. Szerzői közé tartozik a többi között: Báli Brigitta, Baránszky László főmunkatárs (1991-től szerkesztő), Bebek János, Dedinszky Erika, Horváth Elemér, Mezei Árpád, Szanyi János.


Arnóthy Kriszta (Christine, szül. Kovách, Budapest, 1930. nov. 20.) író. 1948-ban szüleivel került Nyugatra. Először Ausztriában élt, 1952-ben Németországban, majd később Franciaországban telepedett le. Első műveit magyarul írta, 1955-től franciául ír. Rövid idő alatt nagy népszerűségre tett szert és szinte évenként megjelenő új regényeit egymás után fordították le a különböző európai nyelvekre. 1955-ben elnyerte a Grand Prix Vérité francia irodalmi díjat a "Haldokló Budapest" francia változatáért, amely "J''ai quinze ans et je ne veux pas mourir" címmel jelent meg, 1980-ban a Prix Interallié irodalmi díj nyertese lett a "Toutes les chances plus une" című regényéért. Kevés magyar írása az Ahogy Lehetben, az Új Hungáriában, a Pásztortűzben, az Irodalmi Újságban jelent meg. Bátyja Kovách Aladár író, második férje Claude Bellanger párizsi újságíró és lapkiadó volt. Jelenleg Svájcban él.

F. M.: Wanda (r. München 1950, Köln 1952, franciául: Bruxelles 1953); Haldokló Budapest (naplójegyzetek, Köln 1952, franciául: J''ai quinze ans et je ne veux pas mourir, Paris 1955, hollandul, norvégül, angolul, finnül, svédül, dánul, japánul, olaszul is); Szüret Badacsonyban (elb. München 1952); A világ kedvence (r. uo. 1954); Dieu est en retard (r. Paris 1955, angolul, finnül, olaszul, németül, spanyolul, portugálul is.); II n''est pas si facile de vivre (eml. Paris 1957, angolul, hollandul, olaszul is); Le guérisseur (r. Paris 1958, angolul, hollandul is); Women of Japan (tan. London 1959, hollandul is); Pique-nique en Sologne (r. Paris 1960, angolul, hollandul is); Le Cardinal prisonnier (r. Paris 1962, magyarul: A fogoly bíboros, Budapest 1991, hollandul, olaszul, angolul, németül, spanyolul is); La peau de singe (dr. Paris 1962); La saison des Americains (r. uo. 1964, németül is); Le jardin noir (r. Paris 1966, spanyolul, angolul, németül is); Jouer à l''été (r. Paris 1967, németül is); Aviva (r. Paris 1968, angolul is); Chiche! (r. Paris 1970); Un type merveilleux (r. uo. 1972, törökül, angolul is); Lettre ouverte aux rois nus (esszé, Paris 1976); Le grand complot (tan. I-L. C. Free-vel, Neuilly 1975); Le Cavalier mongol (elb. Paris 1976); J''aime la vie (r. uo. 1976, magyarul: Szeretem az életet, Budapest 1990, törökül, németül is); Le Bonheur d''une manière ou d''une autre (r. Paris 1978, magyarul: Utak a boldogsághoz, Budapest 1991, spanyolul, olaszul is); Toutes les chances plus une (r. Paris 1980, magyarul: A győzelem ára, Budapest 1990, németül is); Jeux de mémoire (r. Paris 1981); Un paradis sur mesure (r. uo. 1982); L''ami de la famille (r. uo. 1984, magyarul: A család barátja, Budapest 1991); Les trouble-fête (r. uo. 1986); Vent africain (r. uo. 1989, magyarul: Afrikai szél, Budapest 1990), Une affaire d''héritage (r. Paris 1991).


Árpád Akadémia. Clevelandben működő kulturális társulat. Tudományos, irodalmi és művészeti alosztályra oszlik. Megalakítását az V. Magyar Találkozó határozta el 1965 novemberében. Egy évvel később mint "kimagasló értékű szellemi alkotások szerzőinek testülete" a Magyar Társaság részeként, de önálló szervezettel formailag is megerősítést nyert. Tagjainak száma jelenleg megközelíti a négyszázat. Elnökei: 1966–68: Gábriel Asztrik, 1968–70: Szász Béla történész, 1970–73: Füry Lajos, 1973–78: Béky Zoltán, 1978–86: Flórián Tibor, 1986-tól Nádas János. Az Árpád Akadémia tagjául, ha nem ismert tudós, író vagy művész, csak az hívható meg, aki pályázaton Árpád-érmet nyert.


Árpád-érmek. Az Árpád Akadémia díja. A Magyar Találkozó vagy a Magyar Kongresszus által évenként hirdetett pályázat nyertesei részére adományozott arany, ezüst és bronz érmek. Az első pályázatot 1962-ben hirdették. Kezdetben csak írásbeli műveket lehetett benyújtani, később művészeti alkotásokra is kiterjedt. Eddig 154 arany, 89 ezüst és 61 bronz Árpád-érmet adományoztak. Az arany érem tulajdonosa lett a többi között Gara László, Gábriel Asztrik, Kardos Talbot Béla, Szitnyai Zoltán, Töttösy Ernő, Tollas Tibor, Mihályi Gilbert, Kisjókai Erzsébet, Lőkkös Antal, Selye János, Domján József, Bakó Elemér, Flórián Tibor, Kerecsendi Kiss Márton, Ruttkay Arnold, Fáj Attila, Könnyű László, Bodolai Zoltán, Varsányi Gyula, Vaszary Gábor, Miska János.


Árpád Könyvkiadó. 1955-ben indult, az 1950-ben Szász Béla történész által alapított Kossuth Kiadó utódaként. A Clevelandben működő kiadó tulajdonosa Nádas Gyula. Szépirodalmi és történelmi műveket, valamint tankönyveket adott ki. Több mint húsz könyvet jelentetett meg, valamint három évtizede az évente rendezett Magyar Találkozók évkönyveit, Nádas János és Somogyi Ferenc szerkesztésében.


Árpád Szövetség. "Hivatás- és hűségrend". Tagjait a Magyar Társaság hívja meg a magyarság érdekében kifejtett – irodalmi, művészeti, társadalmi – tevékenység alapján. A tagok létszáma négyszáz körül van. Vezetője Nádas János.


Ars Hungarica. Irodalmi és művészeti kiadó, amelyet Bécsben, 1957-ben Molnár György alapított. Kizárólag idegen, főleg német nyelvű művek megjelentetésére vállalkozott. Az 56-os forradalom menekültjei, elsősorban Molnár György munkáit adta ki.


A Szív. A magyar jezsuiták által 1915-ben alapított hetilap, amely 1951-ben történt betiltása után mint havilap újra indult Kanadában. A külföldi jezsuiták adták ki. Szerkesztői: Reisz Elemér, Radányi Rókus, Bieleck József (1970–79), Csilla Rajmund (1979–82), Nagy Ferenc (1982–88), Sajgó Szabolcs (1988–tól). 1990 májusától Budapesten a Jézus Társasága magyar rendtartományának kiadásában jelenik meg mint "katolikus lelkiségi tájékoztató".


d''atelier. A párizsi Magyar Műhely francia nyelvű negyedéves testvérlapja. 1972 márciusa és 1977 decembere között összesen 17 száma jelent meg. Első szerkesztői és kiadói Philippe Dome, Nagy Pál és Papp Tibor voltak, akikhez később csatlakozott Claude Minière és Bruno Martels. A d''atelier 9 könyvet is kiadott, köztük Nagy Pál egyik munkáját. Az utolsó 1982-ben jelent meg. A folyóirat a francia irodalmi és művészeti avantgarde orgánuma volt.


Atlanti Kutató és Kiadó Társulat (Atlantic Research and Publications). Király Béla által 1981-ben Amerikában alapított és vezetett kiadóvállalat. New Jersey államban, Highland Lakes-en működik. Angol és magyar nyelven magyar történelmi tárgyú, az újabb magyar történelemmel foglalkozó könyvek megjelentetésére vállalkozott. A párizsi Magyar Füzetekkel közösen több, az 1956-os magyar forradalomról szóló munkát adott ki. 1990-től Budapesten is van irodája.


Auer Pál (Budapest; 1885. okt. 3. – Párizs, 1978. jún. 20.) politikus, diplomata, közíró. Jogi tanulmányokat folytatott Budapesten, Bécsben, Párizsban és Londonban. Az első vh. előtt Avar Pál néven szépirodalmi munkái és műfordításai jelentek meg. Később főleg nemzetközi jogi és politikai tanulmányokat írt. A két vh. között ügyvéd volt Budapesten. 1945-ben kisgazdapárti programmal országgyűlési képviselő, majd a parlament külügyi bizottságának elnöke lett. 1946–47-ben párizsi követ. Nagy Ferenc miniszterelnök lemondása után ő is lemondott és Franciaországban maradt. Tevékeny szerepet vállalt az emigrációs politikában. A Magyar Európa Tanács elnöke, a Magyar Nemzeti Bizottmány választmányának és a Magyar Bizottságnak tagja volt. A Nyugati Hírnökben, a Látóhatárban, az Új Hungáriában, a Le Monde-ban, a Figaro-ban és más francia, valamint angol lapokban publikált. A Szabad Európa Rádiónak is dolgozott. Megkapta a francia becsületrend lovagja kitüntetést. Jelentős szerepet játszott az európai egységtörekvésekben.

F. M.: L''ONU. Ce qu''elle est. Ce qu''elle devrait être (Paris 1962); Le droit des peuples à l''autodetermination (Nancy 1962); Initiatives toward Corporation in the Danubian Basin in the 19th and 20th Centuries (Astor Park 1970); Fél évszázad. Események, emberek (eml. Washington 1971); Elkerülhető-e a harmadik világháború? (München 1977).


Aurora Könyvek (Aurora Editions). Molnár József által 1963-tól Münchenben kiadott könyvek sorozata. 1990-ig mintegy hatvan kötete jelent meg. Köztük Gombos Gyula, Határ Győző és Major-Zala Lajos majd valamennyi műve, Borbándi Gyula, Ferdinandy György, Gömöri György, Illyés Elemér, Korek Valéria, Peéry Rezső, Cs. Szabó László, Szamosi József, Vándor Györgyi munkái, az 56-os forradalomról szóló tanulmánykötet, az "Aurora Kiskönyvek" és a "Dissertationes Hungaricae ex historia Ecclesiae" egyháztörténeti sorozata. A kötetek Molnár József müncheni nyomdájában készültek. (Kivéve Határ Győző legtöbb könyvét. Ezeket 1976-tól kezdve a szerző maga állítja elő Londonban.)


Ausztráliai magyar rádiók. Melbourne-ben a Rádió 3EA állomás, Sydneyben a Radio 2EA állomás ad rendszeresen magyar műsorokat. Mindkét városban hetenként három órát. A Melbourne-i adást Zsembery László kezdeményezte. 1976–86-ban Deseő Walter szerkesztette, 1986 óta Ámon Antal szerkeszti. A Sydney-i adás szerkesztője kezdettől fogva Soós Miklós és irodalmi műsorainak összeállítója Légárd László. Vannak magyar rádióműsorok Perth-ben, Brisbane-ben és Adelaide-ben is.


Ausztráliai Magyarság. Politikai, vallási és szépirodalmi lap. 1963 októberétől jelenik meg Melbourne-ben, a Victoria-i Magyar Szövetség kiadásában. Szerkesztői voltak Szélinger Imre, Csapó Endre, Endrey Antal.


Avi-Shaul Mordeháj (Mandel, Szolnok, 1898. máj. 17. – Izrael, 1988) író, műfordító. Tanítói oklevelet szerzett a budapesti országos izraelita tanítóképzőben. 1921-ben kivándorolt Palesztinába. Tanulmányait (1925–26) a jeruzsálemi héber egyetemen fejezte be. Magyar költőket (Arany, Babits, József Attila, Radnóti) és elbeszélőket fordított héberre. 1967-ben Nordau-díjat, 1970-ben a magyar PEN emlékérmét kapta.

F. M.: Hágilgulim hásvájcerijjim (rip. 1963); Hámeleh Kárákás (mesék, 1964); Ballada ál hasalom (v. Tel-Aviv 1966); K''várim li, Szipur (uo. 1968); Aranytó (elb. Budapest 1975); A türelmetlenség dalai (v. uo. 1986).


Az Ember. Politikai hetilap. Göndör Ferenc alapította Budapesten 1918 októberében, majd emigrációja alatt kiadta Bécsben, később New Yorkban. 1945 után a két munkáspártot támogatta, 1949-ben szembefordult a kommunista uralommal. Ezután az "antibolsevista és antifasiszta tábor központi hetilapjá"-nak nevezte magát. Göndör 1954 nyarán bekövetkezett halála után özvegye lett a kiadó és Dr. Deák Zoltán a szerkesztő. 1954 szeptemberétől szerkesztőbizottság működött a következő tagokkal: János Andor, Jávor László, Kéri Pál, Lengyel Menyhért, Tábori Pál. Ez megszűnt 1955 szeptemberében, amikor Deák lett a kiadó és szerkesztő. Az új alcím: "Politikai és társadalmi hetilap". 1956 végén Klár Zoltán vette át a kiadást és szerkesztést. Ezentúl mint "amerikai-magyar független hetilap" jelent meg, egészen Klár 1965 végén bekövetkezett haláláig. A gyakoribb munkatársak a nevezetteken kívül: Balla Erzsébet, Bán Oszkár, Békeffy László, Benedek Károly, Beregi Tivadar, Medey István, Takács János, Takaró Géza.




Címlap Előre

<script language=Javascript> ''); //-->

További információk: http://www.pointernet.pds.hu/kissendre







Hirdessen itt! A szükséges információkat elolvashatja, ha erre a szövegre kattint.


A fenti dokumentummal kapcsolatos felelősség meghatározása