A ponty (Cyprinus carpio) a sugarasúszójú csontos halak közé tartozó típusfaj, a pontyalakúak rendjének és a pontyfélék családjának névadója. Palearktikus elterjedésű halfaj. Eredeti őshazája Ázsia, valamint Európa keleti fele (Kelet-Európa és a Duna-medence), de tenyésztési céllal máshova is betelepítették, így ma már gyakorlatilag minden földrész édesvizeiben megtalálható. A mérsékelt égövi alföldi vidékek tavait és lassú vizű folyóit kedveli.

A ponty szó eredete ismeretlen. A vadponty népi elnevezései: aranyhasú, babajkó, dunaponty, feketeponty, karcsúponty, nádiponty, nyurgaponty, pathal, potyka (= „pontyka”), pozsár, sodrófaponty. Az állat tudományos neve a görög küprinosz (latinosan cyprinus) és latin carpio szavak összetétele (mindkettő jelentése „ponty”).

Színezetéről általánosan elmondható, hogy háta zöldes vagy barna, a has irányában világosodó, oldalt sárga, hasa fehér. Szája körül 2 pár bajuszszálat visel, az egyiket a felső ajakon, a másikat a szájszegletben. Szájának bőrredői teleszkópszerűen kinyújthatóak, ami az állat táplálkozását segíti a fenéken lévő táplálék felszedegetésekor. Uszonyaik közül a háti-, mell- és a farokalatti úszók első sugarai megvastagodtak, kemények, hátsó felületük fogazott.

Megjelenés
Az európai ponty leggyakoribb vad változata, a közönséges tőponty kifejlett példánya eléri az 1 méter hosszúságot és 15–20 kg tömeget. A tőpontyból kitenyésztett nemes ponty jellegzetessége, hogy a háta többnyire magasan ívelt. A vad fajtákkal azonos a hosszúsága, a súlya viszont azokénak majdnem a kétszerese. Bőrén változó mennyiségű pikkelyt visel. A legkevésbé pikkelyezett a legismertebb fajta, a tükrös ponty vagy tükörponty, valamint a szinte teljesen pikkely nélküli bőrponty. Azonban hát-, farok- és hasalatti úszóiknál még ezek a formák is viselnek pikkelyeket.

Életmód
A ponty életmódjára (és rendszerint a többi pontyfélére is) az állandóan vándorló, folyamatos táplálékkereső életmód a legjellemzőbb. Jelenlétére nádasoknál a nádszálak lökésszerű mozgásaiból, nyílt vizeken a vízfelszínen megjelenő buboréksorból (túrás) következtethetünk. Kedveli a vízinövények fiatal hajtásait, az árvaszúnyog-lárvákat, víziászkákat, evezőlábú rákokat, de gazdaságokban a legkülönbözőbb növényi táplálékokra is rászoktatható. Elsősorban a jól felmelegedő, iszapos aljzatú, álló és lassan folyó vizeket kedveli. Jól alkalmazkodik a nagy egyedszámhoz, a hőmérséklet- illetve oxigéntartalombeli ingadozásokhoz, vízszennyezésekre nem érzékeny, szennyvíztisztítók utolsó fokozatában tenyészteni is lehet. A folyók erősen szennyezett szakaszain is megél, de magas zsírtartalmú szöveteiben számos toxikus anyagot halmozhat fel.

Elterjedés
Európában a közönséges tőponty, Ázsiában a közép-ázsiai, kínai és délkelet-ázsiai vadponty a legészakibb területek kivételével mindenfelé általánosan elterjedt. Európa nyugati és északi országaiba a tőpontyot az eredeti dunai élőhelyéről telepítették be az elmúlt évszázadokban. A nemes pontyot mára azokra a földrészekre is betelepítették, ahol a ponty nem volt őshonos, így az amerikai földrészre, Afrikába és Ausztráliába.
Kárpát-medence [szerkesztés]
Az európai ponty a Duna és mellékfolyói egyik őshonos halfaja. A Kárpát-medence vizeiben a legnagyobb gazdasági jelentőségű halfaj és a legfőbb horgászhal. (Magyarországon a horgászok mintegy 80-85%-a pontyhorgász.) Maximális mérete a régióban kb. 25–30 kg, hossza 1,2 méter.
A régióban a ponty három fő alakváltozata fordul elő, a tőponty vagy vadponty két típusa, valamint a nemesített ponty.

A nyurga ponty vagy magyar vadponty (Cyprinus carpio carpio morpha hungaricus) a Kárpát-medence vizeinek ősi vadon élő pontytípusa, amely csak itt fordul elő. Teste orsó alakú, megnyúlt, háta a tenyésztett változatokénál jóval alacsonyabb, aranyos pikkelyzetű, uszonyai vörösek. A nyurga ponty a veszélyeztetett állatfajták közé tartozik, a 20. században csaknem teljesen kipusztult. Változatai: tiszai nyurga ponty, geleji nyurga ponty, tatai acélos nyurgaponty stb.

A közönséges tőponty (Cyprinus carpio carpio morpha acuminatus) a Duna vízrendszerében a legelterjedtebb vadon élő forma. Pikkelyes, mérsékelten magas hátú tőponty. A természetes vizekben mára szintén megritkult. Változatai: balatoni sudár ponty, dunai vadponty, ráckevei dunai tőponty stb.

A tógazdasági mesterséges tenyészetekből kikerülő nemes ponty (Cyprinus carpio carpio morpha domestica) alkotja a régió jelenlegi pontyállományának közel 90%-át. Helyi fajtái igen sokféle megjelenésűek. Fajtaváltozatok: attalai tükrös ponty, biharugrai tükrös ponty, bikali tükrös ponty, dinnyési tükrösponty, szajoli tükrös ponty, hajdú T1 tükrös ponty, hajdú P1 pikkelyes ponty, hajdúszoboszlói tükrös ponty, hortobágyi tükrös ponty, hortobágyi pikkelyes ponty, varászlói tükrös ponty, mórichelyi tükrös ponty, nagyatádi tükrös ponty, szarvasi 215 tükrös ponty, szarvasi P34 pikkelyes ponty, P31 pikkelyes ponty, szegedi tükrös ponty, tatai aranysárga pikkelyes ponty, tatai palaszürke pikkelyes ponty, tatai hátpikkelyes tükrös ponty stb.

Pontyhorgászat

Jelenlétére nádasoknál a nádszálak lökésszerű mozgásaiból, nyílt vizeken a vízfelszínen megjelenő buborékokból (túrás) következtethetünk vagy a vízből való kiugrása esetén kánikulában. Nyári melegben gyakran feljön a vízfelszínre levegőt szippantani (pipál) a víz alacsonyabb oxigéntartalma miatt de ilyenkor a legnehezebb megfogni. Nagyobb pontyok a nádasokban járatokat
vágnak, melyek közelében főleg úszós módszerrel eredményesen foghatók.

Érzékeny az időjárásra, frontokra és légáramlatokra. Nyáron fülledt melegben az étvágya csökken de vihar előtt, amikor hűvösebb lesz a levegő, eredményesen horgászható. Frontmentes időjárásban is eredményesen zsákmányolható. Étvágytalanná válik a ponty a folyóvizekben is, ha erősebb az apadás. Megnő az étvágya, ha lassan árad a víz. Meleg időszakban legtöbb vizünkön a hajnali, kora reggeli és a napnyugta előtti órák a legjobbak. Kora tavasszal és késő ősszel viszont a kapások zöme a déli és délutáni órákra esik.

Magyarországon a gyorsabb folyású patakok, folyók kivételével az összes folyóvizünkben (Duna, Tisza, Körösök, Rába,stb.), tavainkban, tározóinkban (Balaton, Velencei-tó, Tisza-tó,stb.), fő- és öntöző csatornáinkban igen elterjedt és gyakori zsákmány.

Ponty horgászmódszerek:
Fenekezés, úszózás, bojlizás.

Táplálkozás

Vízinövények fiatal hajtása, vízi rovarok, rovarlárvák, csigák, pióca, vándorkagyló, alga és más növényi táplálékok. Különösen kedveli az iszapos részeken meghúzódó árvaszúnyoglárvát. A táplálkozást befejezi +8 C° vízhőmérséklet alatt de előfordul, hogy jég alól is sikeresen fogható.

Horgászati szabályozás

Horgászati tilalmi ideje: május 2 - június 15
Naponta 3 darabnál többet kifogni tilos!
Legkisebb kifogható méret: 30 cm

Érzékszervek, belső szervek

Az érzékszervek és a belső szervek közül csupán azokról emlékezünk meg, amelyek különösen jellemzők a pontyra.
Az érzékszervek közül a ponty látó-, egyensúlyozó és halló-, valamint az áramlást érző szervei csak átlagosan fejlettek. Annál fejlettebb a szagló- és ízlelőszerve. Az utóbbi apró ízlelőbimbók sokaságából áll, amelyek nemcsak a szájat és a bajuszszálakat, hanem szinte az egész testet belepik. Érdemes megemlíteni, hogy a táplálék ízét a ponty csak közvetlenül érzékeli, a táplálék szagát azonban távolból is.
Ugyancsak igen fejlett a ponty hőérzékelése. Már 1-2 °C-os homérséklet-változást is megérez, s azonnal alkalmazkodik hozzá. A víz hőmérséklete döntően befolyásolja a ponty egész életritmusát, ivari életét, téli vermelését, táplálkozását, tartózkodási helyét. Mindig a számára legmegfelelőbb hőmérsékletű vízréteget igyekszik felkeresni.

A ponty nem csupán a kopoltyún keresztül lélegzik, hanem a bőrön át is! Ez magyarázza, hogy hűvös időben a ponty rövid ideig a vízen kívüli tartózkodást is elviseli. De fontos szerepe van a kisegítő lélegzésnek olyan időszakban is, amikor a víz oldott oxigéntartalma jelentősen csökken. Ilyenkor a pontyok elhagyják a víz mélyebb rétegeit és a víz színén szürcsölik a levegőt: "pipálnak".
Sajátságos a ponty táplálkozó-emésztő szerre is, amely a harmonikaszerűen előre tolható és visszahúzható szájnyílással kezdődik. Ez nemcsak arra alkalmas, hogy a fenékiszapot feltúrva kiszedegesse belőle a rovarálcákat, hanem arra is, hogy a kövekről, nádszálakról leszakítsa a keményebb táplálékot, pl. rovart, csigát, vándorkagylót. Ez utóbbiakat, valamint a kemény növényi magvakat garatfogaival őrli meg.
A feldarabolt táplálék a középbélbe kerül, ahol megemésztőik. A pontynak ugyanis nincs gyomra! A középbél a végbélben folytatódik. A meg nem emésztett táplálék (növényi rostok, kagylóhéj stb.) a végbélnyíláson át hagyja el a ponty testét.


Szaporodása

A ponty ívása néha már április végén elkezdődik, ha a vízinövényzettel borított sekély szélvizek hőmérséklete eléri a 17-18 °C-ot. A fő ívási időszak május-júniusra esik, de előfordul, hogy még július elején is ívik.
A ponty természetes szaporodásának néhány évtizeddel ezelőtt még nagy volt a jelentősége, hiszen az ikrásban évente mintegy 150 ezer 1-1,5 mm átmérőjű ikra fejlődik testtömeg-kilogrammonként. Ez a roppant termékenység azonban a vizek szabályozása, az ívóterületek jelentős csökkenése vagy megszűnése, a gyakori vízszint-ingadozás és főképpen a fokozódó vízszennyeződés miatt egyre kevesebb vízen, egyre csökkenő mértékben érvényesülhet. Napjainkban alig van olyan természetes vizünk, amelynek pontyutánpótlását a természetes szaporodás csak részben is fedezné. Annál nagyobb eredményeket értek el halszaporító gazdaságaink a pontyivadék tömeges és viszonylag olcsó előállításában. Így lehetővé vált, hogy az arra alkalmas természetes vizeink pontyállományát magas szinten tarthassuk.

Növekedése

A nyurga ponty növekedése igen lassú. Az 1,0 kg-ot csak 5-6 éves korában éri el. Többnyiré 0,75-1,50 kg-os példányok akadnak horogra. Egyes vizeken, pl. a Ráckevei-Dunában, a Körösökben, a Tiszában, a Balatonban néha még 4,0-5,0 kg-os, sot azon felüli példányok is előfordulnak.
A tőponty növekedése gyorsabb a nyurga pontyénál. Már 4 éves korban elérheti az 1,0 kg-ot. Horogra többnyire az 1,5-2,0 kg-os példányok akadnak. Vannak tavak és hoItágak, amelyekben a 10,0 kg-ot jóval meghaladó példány sem ritka.
A nemes ponty az első évben átlagosan 10-120 g-os, a másodikban 200-350 g-os, a harmadikban 800-1500 g-os. De igen kedvező táplálkozási körülmények között a háromnyaras nemes ponty meghaladhatja a 2,0 kg-ot is. Ez az oka annak, hogy ma már kizárólag kis profilindexű nemes ponttyal népesítjük a horgászvizeket. A nemes ponty a természetes vizekben is megtartja gyors növekedését, megfelelő táplálkozási körülmények között. Többnyire 1,5-3,0 kg-os példányok akadnak horogra, de a rekordlistán évente szerepel néhány 10-20 kg közötti példány.