Míg fiatalabb voltam, sosem okoztam neked gondot (kivéve a kölyökkoromat - annak a szétrágott papucsnak az emléke még ma is fájón kísért, nem beszélve az eleinte előforduló bepisilésekről!), de mostanság megesik, hogy rám ripakodsz olykor-olykor, pedig hidd el, én igazán nem akarok rosszat Neked. Azért is fáj az, ami tegnap történt, mert oly jó barátok vagyunk. Nekem Te vagy a legfontosabb. Téged szeretlek a világon a legjobban (még a szomszéd Kócoskára sem gondolok annyit, mint Rád, pedig igazán jó szagú teremtés). Érted mindent megtennék, bármit kérnél tőlem. Számomra nincs szebb perc, mint amikor megsimogatsz, kedvesen megvakarod a fülem tövét, és megengeded, hogy a lábadra hajtsam a fejem. Olyankor érzem, hogy szeretsz, és ez több, mint amit Kócoska valaha is adhat nekem.
Nem is volt semmi baj tegnap estig. Boldogan láttam, hogy előveszed a pórázomat, én vidáman fel akartam ugrani kedvenc helyemről, de hirtelen nyilalló fájdalom hasított a hátsó lábamba. Alig tudtam feltápászkodni, aztán lassan-lassan jobb lett, és elmentünk sétálni. Én éreztem, hogy ez nem fog sokáig menni, kértelek, hogy forduljunk vissza. Te, mintha megértettél volna, rövidre fogtad a sétát, és hazaballagtunk. Azonban én legnagyobb bánatomra elfeledkeztem a pisilésről, és nagy-nagy szégyenemre a lakásban éjjel eleresztettem magam. Te csak reggel vetted észre, de rendes voltál: nem szóltál egy szót sem. Ám ma délelőtt elvittél a szúrós bácsihoz, tudod: az állatorvoshoz. Hogy miről beszélgettetek, arról fogalmam sincs, mert annyi aggasztó szag volt ott, hogy azokra figyeltem. A beszélgetésetek után azonban az orvos nagyon kínos dolgokat művelt velem. Azt még könnyedén vettem, hogy meghőmérőzött, bár elég megalázónak éreztem, hogy a popsimba dugja azt a csipogó műszerét. A bőröm vizsgálatát még élveztem is, mert hasonlított (bár csak nagyon távolról) a simogatásodra. A szemem, a szám, az ínyem vizsgálata nem tetszett, de nem zavart. Amikor a tüdőmet és a szívemet hallgatta meg azzal a fura hallókészülékével, akkor még nevethetnékem is támadt. A hasam áttapintása már sokkal kellemetlenebb volt, de amikor a férfiúi büszkeségemet vizsgálta, akkor éreztem, hogy mindjárt betelik a pohár. És ekkor jött az, amit még soha, senki nem mert megtenni velem. Ez a fehérköpenyes szadista (bocsánat a kifejezésért) felvett egy gumikesztyűt, és benyúlt a végbelembe! Jó, nem vagyok én műveletlen, tudom, hogy a prosztatámat akarta megtapintani, na de akkor is! Szerintem teljesen érthető, hogy morogni kezdtem. Erre Te olyan gorombán szóltál rám, ahogy még sose tetted. Rendben, ideges voltál. De én is!!!
A következő vizsgálatok már nem voltak ilyen tapintatlanok: össze-vissza hajlítgatta a lábaimat. Persze ez sem volt túl kellemes, mert mi tagadás, már fájnak az ízületeim. A végén még valami idegrendszeri vizsgálat is volt. Ez abból állt, hogy csipkedte a bőrömet, legyezgetett a szemem előtt, ütögette a térdemet, különböző hülye pózokba rakta a lábaimat, de ezek legalább nem fájtak. Ekkor megint beszélgettetek, de nekem feltűnt egy alvó macska egy másik vizsgálóasztalon. Csak arra tudtam figyelni, így nem értettem, hogy mit tárgyaltatok. Akkor vált ismét gyanússá a dolog, amikor erősen lefogtál, a fehérköpenyes meg nyírni kezdte a szőrt a mellső mancsomról, könyöktájékon. Aztán valami hideget spriccelt oda, végül megláttam egy piszok vastag injekciós tűt a kezében. Ekkor már sejtettem, hogy itt most nagy baj lesz, ezért kisebb cirkuszt rendeztem. Amikor már vicsorogtam is, ez az őrült fehér köpenyes meg bekötötte a számat. És Te ezt engedted!
Én még soha senkit sem haraptam meg, ezt Te is jól tudod. De most igazán kedvem lett volna kipróbálni, hogy mire is vagyok képes! A tűt a bőröm alá szúrták, és a véremet egy üvegcsőbe zárták. Hát ez fájt! Ekkor már minden szavatokra odafigyeltem, már rég nem érdekelt az az alvó macska. Majd' elájultam, amikor meghallottam, hogy a doktor egy csövet akar a férfiasságomba dugni, hogy pisit lopjon tőlem. Még szerencse, hogy Te megígérted, a legközelebbi sétám során, amikor a kisdolgomat végzem, egy műanyag poharat tartasz majd oda, és az is jó lesz. Így megúsztam a csövezést. Aztán valami bélsárról is beszélt a doki, de arról kiderült, hogy az csak kaki. Azt is akart tőlem az orvos. Na, azt meg is kapta bőven, mert bosszúból odacsináltam a vizsgálóasztalra. Te mentegetőztél, hogy csak a félelem okozta, pedig ez bosszú volt a javából! De a doki örült neki. Bezzeg ha ezt otthon tettem volna meg, lehet, hogy kiraktad volna a szűrömet éjszakára.
Hát ennyi történt ma, pedig csak fájtak az ízületeim, és a rövidített séta alatt elfelejtettem pisilni, ezért aztán legnagyobb sajnálatomra a lakásban végeztem el.
Ami miatt írok Neked, az az érzés, ami egyre inkább hatalmába kerít. Öregszem. Már nem szeretek a hóban hancúrozni, sőt mi több, nem bírom a hideget. De a nagy meleggel is ez a bajom. Egyre gyakrabban fájnak az ízületeim, néha székrekedésem van: alig tudom kipréselni azt, amit ki kell, a vizelés is nehezemre esik: csurran-cseppen, de már nem megy úgy, ahogy kéne, sőt látom, hogy néha véres is. Újabban köhögök, ha sokat mozgok. Ez megijeszt, de látom, hogy nem csak engem: Te is aggódva nézed, mit művelek. Az étvágyam sem a régi. Már nem eszem annyit, de értsd meg: a zsíros ennivalóktól fáj a hasam. Te vitaminokat szedsz, nekem is szükségem lenne rájuk. Aztán van egy-két dolog, amiről Te még nem is tudsz, bár lehet, hogy most a kivizsgálás után a doki majd elmondja Neked. Amikor a szemembe világított azzal a fura nézőkéjével, biztos észrevette, hogy a látásom már sokat romlott. A három házzal arrébb lakó Pamacs - tudod, az a puli - szemén lencsehomály van, igaz, ő már tizenkét éves. A pupillája egész szürke, alig lát. Ő mondta, hogy már csak világosban lát, de akkor sem élesen, inkább csak a kontúrokat. Szintén ő mesélte, hogy újabban csak a magasabb hangokat hallja meg, ezért a gazdija vagy fütyül neki, vagy tapsol. Ez vár rám is? Borzasztó!
Kócoska anyja igen öreg már: tizennégy éves, és komoly gondokkal küzd: emlődaganata van, és félő, hogy áttétek vannak a tüdejében, de lehet, hogy már a májában, esetleg a méhében is. Most megy orvoshoz. Szerintem sokkal előbb kellett volna. Cézár - tudod, a másik utcából a schnauzer - hatéves, de alig tud enni, mert kegyetlenül fájnak a fogai. Olyan büdös a szája, hogy Kócoska nagy ívben elkerüli - hál' Istennek! -, pedig csak fogköves, és azt a doki könnyen eltávolíthatná, de a gazdáját ez nem érdekli. Előbb-utóbb elveszti szegény az összes fogát, ráadásul a súlyos szájfertőzés az életét is veszélyeztetheti.
Emlékszel Lizára, arra a kis sánta keverékre? Ő tavaly nyáron halt meg, tizenkét évesen, cukorbajban. Állandóan szomjas volt, annyit ivott, hogy még a pocsolyákat is mindig kiszürcsölte. A gazdája azért nem vette észre, mert a kertben lakott. Azt azonban látnia kellett volna, hogy a szőre is kikopott mindkét oldalán, szimmetrikusan. Túl későn vitték el az állatorvoshoz, így már nem lehetett segíteni rajta.
Aztán ott volt Ottó. Őt nagyon szerettem, német juhász volt. Hozzá bátran fordulhattam tanácsért, mindent tudott. Nyolcéves korában már fájtak az ízületei. Kapott rá gyógyszert, nem is volt vele gond. Jókat hancúroztunk együtt, de egyre gyakrabban köhögött. Főleg játék közben. A gazdija nem törődött a köhögéssel, antibiotikumot adott neki, gondolván, hogy megfázott. Azonban a köhögés nem múlt, sőt újabb problémák jelentkeztek: a lábai vizesedtek, majd a hasa is egyre nagyobb lett. Végül egy nap már nem jött velünk játszani: meghalt szívelégtelenségben. Nagyon haragszom a gazdájára, mert ott van például Borcsi, a komondor, akinek a gazdija sokkal gondosabb. Amikor Borcsi kilencéves korában elkezdett köhögni és nehezebben mozgott, rögtön elvitte az állatorvoshoz. Borcsi elmesélte, hogy milyen tortúrán esett át (hasonló volt, mint az enyém). Majd gyógyszereket kellett szednie, és legnagyobb örömünkre megszűnt a köhögése, vidám lett, és ismét ő a kutyafuttató főnöke.
Néróra nem szívesen emlékezem, mert egyszer beleharapott a bal fülembe (azóta cakkos a vége), de most eszembe jutott, hogy mit kínlódott haláláig a veseelégtelenségével. Ő sem volt már mai gyerek, a tizennegyedik évét taposta. Szegény sokat hányt, lázas is volt, eleinte sokat pisilt, aztán meg alig, végül mire orvoshoz vitték, már acetonszagú volt a lehelete. Sok infúziót kapott, a veséjét mosták át, de már túl későn. Ő is élhetne, ha a gazdája hamarabb vitte volna állatorvoshoz.
Most jut eszembe Suzy. Rá nem emlékezhetsz, hisz én is csak egyszer láttam, de a többiek gyakran meséltek róla. Tizenegy-tizenkét éves vén csoroszlya volt (azért nem volt olyan nagyon rossz csaj), egész jól tartotta magát: ha tüzelt, ott állt sorban a környék apraja-nagyja - persze kanilag - a kapujuk előtt. Nagyon dögös kis szuka volt, de sajnos volt egy rossz szokása, ami a halálát is okozta: imádta a csontot. Pedig tudta, hogy az ő korában ez már veszélyes. Nem volt jó az emésztése, és a sok csonttól olyan székrekedést kapott, amit már nem lehetett orvosolni. Gyászolta is a környék összes kanja.
Nos, ezek jutottak most az eszembe, miután hazajöttünk az orvostól. Nagyon ideges vagyok. Várom a holnapot, mert tudom, hogy akkor hív fel Téged az állatorvos, hogy elmondja, mi lett a vizsgálat eredménye. Azt tudom, hogy fájnak az ízületeim, a ketyegőm sem túl jó, a prosztatámmal is baj van, de talán ez még mind nem túl súlyos. Nyilván vannak ezekre a problémákra gyógyszerek, és azt is remélem, hogy Te ezeket megveszed nekem. De vajon mi lett a vér- és a székletvizsgálat eredménye? És a vizeletemet holnap beviszed? Szeretném most így utólag megköszönni Neked, hogy komolyan veszed a bajaimat, elhiszed, hogy én is öregszem, nem csak Te, és tudomásul veszed, hogy nekem is szükségem van gyógyszerekre, nem csak Neked. Végül kénytelen vagyok megköszönni, hogy elvittél az állatorvosomhoz, aki megcsinálta ezeket a fránya vizsgálatokat, még ha nem is voltak oly kellemesek, mint a Te simogatásod, dédelgetésed. Nem szeretnék az öreg, de már eltemetett barátaim sorsára jutni, csak azért, mert a gazdijuk nem vette komolyan az öregedés jeleit.
Remélem, Te megérted, hogy az öregség olyan állapot, amely több törődéssel jár, de a kellő gondoskodás az életet szebbé, tartalmasabbá teheti. Szeretném én is a nyugdíjas éveimet gondtalanul, fájdalommentesen élni.
Szerető barátod: Ödön

Ödönnél a következő vizsgálatokat végezték el: Bőr, nyálkahártyák, nyirokcsomók, légzőszervek, vérkeringés szervei, emésztőszervek, húgy- és ivarszervek, mozgásszervek és idegrendszer vizsgálatok. Kiegészítő vizsgálatok: vér, vizelet, bélsár. Néhány nap múlva: EKG, röntgen és ultrahang. Az eredmények alapján az állatorvos előírta a szükséges gyógykezelést. A többi már a tulajdonoson múlik…
Kis testű kutyáknál tíz-, nagy testűeknél nyolcéves kortól javasolt a fenti vizsgálatok évenkénti elvégeztetése az állatorvosával.


Mennyi idős a kutyája
emberi léptékkel számítva?