Marco Polo úti feljegyzései is tartalmaznak utalásokat a nomádok ősi kísérőjének létezéséről: "Nagy, mint egy szamár, erős, mint egy medve, és a legjobban alkalmas a jakvadászatra", valami ilyesmit lehet kivenni a messzire utazott kereskedő irataiból. Ugyanakkor az már kérdéses, hogy az utazó kedvű olasz tényleg a tibeti masztiffra utal-e, vagy egy további tibeti kutyafajtáról ír, amely azóta esetleg feledésbe merült. Egy megvesztegethetetlen nyájőrző kutya ugyanis sohasem rendelkezhet fejlett vadászösztönnel, hiszen kizárólag a nyáj védelmére kell koncentrálnia, és nem juthat eszébe üldözőbe venni egy potenciális zsákmányállatot. Ebben a vonatkozásban a jakok sem képezhetnek kivételt.
*
A tibeti masztiff hazája a Himalája hegyvidéke. A gyakran tibeti dognak is nevezett nyájőrző kutya a világ egyik legrégebbi kutyafajtája. A nepáliak és tibetiek több mint 2000 éve becsülik az impozáns kutya éberségét, amely semmilyen időjárástól nem fél. Még a csikorgó hideg és a jeges viharok sem ártanak a robusztus molosszus egészségének.
A tibeti masztiff mély benyomást keltő külseje és bátorsága legendás. Az igénytelen kutyaóriásról szóló, mítoszokkal övezett történetek a Himalájából még a görög filozófust, Arisztotelészt is elérték, aki egy leírást szentelt a legendás molosszusnak: "kolosszális csontok, izmos, nehéz, nagy fejű, széles pofájú".
Marco Polo úti feljegyzései is tartalmaznak utalásokat a nomádok ősi kísérőjének létezéséről: "Nagy, mint egy szamár, erős, mint egy medve, és a legjobban alkalmas a jakvadászatra", valami ilyesmit lehet kivenni a messzire utazott kereskedő irataiból. Ugyanakkor az már kérdéses, hogy az utazó kedvű olasz tényleg a tibeti masztiffra utal-e, vagy egy további tibeti kutyafajtáról ír, amely azóta esetleg feledésbe merült. Egy megvesztegethetetlen nyájőrző kutya ugyanis sohasem rendelkezhet fejlett vadászösztönnel, hiszen kizárólag a nyáj védelmére kell koncentrálnia, és nem juthat eszébe üldözőbe venni egy potenciális zsákmányállatot. Ebben a vonatkozásban a jakok sem képezhetnek kivételt.

Vannak rá utalások, hogy a múltban a tibeti masztiffnak két típusa létezett. A tibetiek beszélnek egy "bhotia" nevű fajtáról, amelyet elsősorban nyájak őrzésére használtak. A "tsang khyi" ezzel szemben gazdája vagyonát őrizte és védte meg a betolakodókkal szemben.
A bennszülöttek a tibeti masztiffot "do-khyi"-nek nevezik, ami "láncos kutyát" jelent. Ez az elnevezés bizonyítja, hogy az erős felépítésű, mély, átható hangú kutyák nem kizárólag a nyáj őrzésére szolgáltak: az emberek is védelmet igényeltek. A Himalájában vándorló nomádok féltek a rablóbandák és a Nepál déli részén élő leopárdok támadásaitól. Védelmükre tibeti masztiffokat kötöttek láncra a sátor bejáratának közelében. A tibeti kolostorokban és palotákban a do-khyi hasonló funkciót töltött be. A kasztrált kanokat egyébként különösen kedvelték, mert még impozánsabb nagyságot értek el, mint kasztrálatlan fajtársaik. Mivel különösen agresszív kutyákat szerettek volna, már a kölyköket is láncra kötötték. Ez az állatellenes hagyomány a szabadságuktól megfosztott kölyköket acsargó, agresszív kutyákká tette, amelyeket éjszakánként szabadon engedtek, hogy felkutassák az esetleges betolakodókat. A vörös színű jakszőrgallér növelte a kutya impozáns megjelenését, és még most is jellemző tibeti masztiff nyakörvnek számít. Nepálban és Tibetben még ma is nagyra becsülik az erős őrző-védő ösztönű kutyákat. Mivel sok, a Himalája vidékén felnevelt do-khyi hajlamos az agresszióra, az importált kutyáknál óvatosságra kell inteni. Még ha a génállomány növekedése biztosan előnyös is, a komoly európai tenyésztők nagy súlyt fektetnek az olyan kutyákra, amelyek inkább kiegyensúlyozott jelleműek. Agresszív tibeti masztiffok bekeresztezése nem lehet az amúgy is nehéz tenyésztés célja. Ugyanakkor arra is figyelni kell, hogy ne szaporodjanak el az állományban a kisméretű, gyenge csontozatú, félénkségre hajlamos egyedek!
Az első példányok 1900 körül kerültek Nepálból Angliába. A kinológusok eufóriával reagáltak, és kissé elhamarkodottan kinyilvánították, hogy a do-khyi kétségtelenül minden nyájőrző kutya őse. Sajnos tévedtek: csontleletek bizonyítják, hogy a do-khyi nem jöhet szóba az összes nyájőrző kutya őseként. Ez természetesen nem ártott a tibeti fajta legendás hírnevének: az angol tenyésztők elfogadták az eredeti molosszust, így már a 30-as években lefektették az angol standardot.
Az első tibeti masztiffokat a hetvenes években importálták a kontinensre, akkor, amikor a nagy nyájőrző kutyákat hazájukban üldözték és megölték: a kínaiak elfoglalták Tibetet, és mindent megvetettek, aminek köze volt a tibetiek régi hagyományaihoz. A helyzet csak 1976-ban, Mao halála után javult valamelyest.
Bár továbbra is a ritka fajták közé számít, a fajta növekvő népszerűségéről beszélhetünk. Hazáján kívül ma az Egyesült Államokban képviselteti magát a leginkább. Eisenhower elnök (1890-1969) biztosan az egyik leghíresebb tibetimasztiff-tulajdonos volt. Maga a dalai láma ajándékozta neki egy látogatása alkalmával az ősi kutyafajta két példányát. Bár a tibeti masztiff fajának rendkívül vonzó képviselője, és láttára biztosan gyorsabban ver sok kutyabarát szíve, hangsúlyozni kell, hogy tartásához nagyon sok feltétel teljesülésére van szükség.
Egy városi lakás biztosan nem a megfelelő hely a több mint 50 kg-os kutya tartására, amelyet eredetileg arra tenyésztettek, hogy a Himalájában őrizze a nyájat. A kennelben tartás is állatkínzásnak számít az esetében, amitől lelkileg teljesen elnyomorodna. Szeret bármilyen időben a szabadban tartózkodni, a mínusz fokokat sem bánja.
A tibeti masztiffok fejlett védő ösztönnel rendelkeznek, ennek következtében sok példánynál kimondottan erős territoriális viselkedés figyelhető meg. A hozzáértő bánásmód kétségtelenül türelmes, hűséges és szerető családtaggá teheti. Családján belül ragaszkodó, gyerekszerető, sőt, még játékos is. Ugyanakkor az idegenekkel szemben bizalmatlan, és a nem a falkához tartozó személyekkel távolságtartóan, akár elutasítóan viselkedik. Ez a veleszületett magatartás korai szocializációt és következetes nevelést tesz szükségessé. A vak engedelmesség idegen tőle.

Rövid standard
Nevek: tibeti masztiff, tibeti dog, do-khyi.
Általános megjelenés: nagy, impozáns, jó arányú.
Karakter: fejlett védőösztön, rettenthetetlen, gyors reakciójú, akaratos, akár makacs, a családon belül szerető és játékos.
Szőrzet: kemény, sima, közepesen hosszú fedőszőrzet, erős aljszőrzet.
Színek: fekete fehér csillaggal a mellkason, fekete cserszín jegyekkel a fejen és a lábakon, barna, az arany különböző árnyalatai, szürke, szürke cser jegyekkel stb.
Nagyság: kanok 65 cm, a szukák valamivel kisebbek, súly: 50-60 kg vagy több.