|
Eredete nagyon régi időkre nyúlik vissza.
Már az asszír ábrázolásokon találkozhatunk
a doghoz hasonló kutyákkal. A szinte az egész
akkori ismert világra kiterjedő római birodalomban
kereszteződtek a világ különböző tájairól
származó molosszus jellegű "fajták".
A Nagy-Britanniából származó masztiffszerű
vadász- és harci ebek, a Közel- és Távol-Keletről
idekerült moloszszusokkal és az Itáliában
található hadi és szállító feladatot is ellátó,
nagyméretű kutyákkal keveredtek. A középkortól
kezdődően az akkori germánok egyre nagyobb
számban importáltak Nagy-Britanniából úgynevezett
"angol dogokat", amelyeket főleg
nagyságra és vadásztulajdonságokra szelektáltak.
Így alakult ki a "német dog", amelynek
az 1800-as évektől két változatát tartották
nyilván, a nehezebbet "dán dog"-nak,
a könnyebbet "ulmi dog"-nak nevezték.
A valószínűleg első, 1863-ban Németországban
rendezett kiállításon nyolc dán dog és hét
ulmi dog jelent meg. 1880-tól egységesítették
az elnevezést "német dog"-ra. A
dán dog név a mai napig is fennmaradt szinonimaként,
illetve az angol elnevezésben (Great Dane),
bár bizonyított, hogy a fajtának semmi köze
Dániához.
1888-ban megalakult a Német Dog Club (DDC).
1892-ben alkották meg az első hivatalos fajtaleírást.
Ez a fajtaleírás az idők folyamán többször
változott. A ma érvényes FCI standard alapján
a fajta főbb jellegzetességei: ami az első
lenyűgöző benyomást adja, az a dog impozáns
mérete és eleganciája.
Magyarországon manapság sajnos nagyon sok
"törpe" dogot lehet látni, főleg
a fekete foltos színváltozatban.
Jellemző hibák
Vegyük sorra, mik azok a napjainkban előforduló
súlyos hibák, amelyek negatívan befolyásolják
a fajta alakulását. Természetesen a többi
"normális" fajtához hasonlóan az
anatómiai, küllemtani hibák ennél a fajtánál
is hibának minősülnek, én azonban most csak
jellegzetes hibáiról ejtek néhány szót.
A méret: az igazi dognak tekintélyes méretűnek kell
lennie, mégis nagyon sok alacsony, vékonydongájú
egyeddel találkozunk. A legfőbb gond, hogy
ez gyakran a végtagok hosszának csökkenéséből
adódik. Ennek következménye, hogy ezeknek
a rövid lábú dogoknak az arányai sem megfelelőek,
mivel így a marmagasságuk jóval kevesebb,
mint a törzshosszúság.
Elegancia: "Apolló" helyett egy rakás szerencsétlenség
jön velünk szemben. Ennek legfőbb oka, hogy
a jellegzetes elegáns, kiemelkedő, szépen
ívelt hattyúnyak helyett alacsonyan illesztett,
rövid, terhelt nyakon lógatott fejű kutyát
nem lehet dognak nevezni. Mindezekhez társul
az elhízottság, az izmok hiánya, a nem megfelelő
felnevelés okozta lábszerkezeti hibák és
mindezek következményeként a rettenetes mozgás.
Jellem: a dog inkább tartózkodó, mint agresszív
fajta. A magabiztosság hiánya, az ideges
természet hibának, míg a félénkség súlyos
hibának számít. Az agresszivitás és a félelemből
harapás pedig mindenképpen kizáró ok.
Szín: a színek terén jó néhány anomália létezik,
ami sajnálatos, hogy ezek egy része bizonyos
területek - Skandinávia, Nagy-
Britannia, Amerika - állományaiban típushibává
váltak, amelyek felett az ottani szakemberek
is szemet hunynak.
Sárga: szürkéssárga, kékessárga, piszkossárga.
Az előbb említett országokban a sárgák nagy
része teljesen hibás, fakó, majdnem fehér
színű.
Csíkos: ezüstöskék, szürkés alapszín, elmosódott
vagy egyenlőtlenül elosztott csíkozás. A
csíkozás gyakran olyan sűrű és összefolyó,
hogy a kutya feketének tűnik. A sárga csíkos
dogok esetében a fehér csík a homlokon, a
fehér nyakörv, fehér mancsok vagy zoknik,
a fehér farokvég kizáró hibának számít.
Fekete: sárgás-, barnás- vagy kékesfekete szín.
Fehér-fekete foltos: spriccelt, tűzött alapszín, nagyobb szürke,
barnás vagy csíkos folt. Kizáró ok a folt
nélküli, tiszta fehér szín, albinizmus, süketség.
A túlnyomórészt kék, szürke, csíkos vagy
sárga színű foltokkal rendelkező, úgynevezett
"porcelán tigris" és a fekete foltos,
de szürke alapszínű "szürke tigris".
(Nem túl kívánatosak az úgynevezett "pointerfoltos"
egyedek, amelyeknek kevés, nagyméretű, szabályos
körvonalú foltja van.)
Érdekesség viszont, hogy a fehér vagy kék szem, illetve
a felemás színű szem megengedett!
A fülvágásról
Mint nagyon sok fajtánál, a dognál is komoly
törést okozott a fülvágási tilalom bevezetése.
Fajtánk ebből a szempontból a szerencsésebbek
közé tartozik, mivel mérete, jellegzetes
fejformája egészen jól elviseli a vágatlan
fület. Nem vitás, vágott füllel sokkal elegánsabb,
impozánsabb benyomást keltett, ugyanakkor
meggondolandó, hogy ezért az előnyért nem
volt-e túl nagy ár az a szenvedés, amit a
szerencsétlen kutyáknak el kellet viselniük
a hetekig, dogok esetében inkább hónapokig
tartó kezelés, fülkötözés során. (Nem a fülvágás
volt a legrosszabb, hiszen azt narkózisban
végezték. Az utána következők, a zsugorodás
megakadályozása érdekében a var naponkénti
leszedése, az átkötözéskor a ragtapasszal
történő szőrkitépés, a friss seb feltépése,
nyáron a ragtapasz alatti berothadás nagy
fájdalommal járt! (Volt olyan dogunk, amelynek
a fülét 8 hónapig kellett kötözni, míg végre
felállt.)
Egyes országokban - nálunk is - a legutóbbi
időkig választás kérdése volt, levágatja-e
valaki a kölykök fülét, vagy sem. Most ez
a kérdés végérvényesen eldőlt, mivel a standard
idei változtatása után a vágott fül nem szerepel többé a hivatalos
fajtaleírásban!
Bár már az előző változatban is csak a vágatlan
fül szerepelt, de egy közvetett utalás révén
még megengedettnek lehetett hinni. A hibák
között szerepelt az alábbi mondat: "Kupírozott
fülek esetén hiba, ha nem egyformán feszesen
és egyenesen állnak, illetve ha túl rövidre
vágottak." Most ez is kimaradt a standardból,
így már csak a vágatlan fül megengedett.
(A dogok arckifejezése sokkal kedvesebb lógó
füllel!)
Sok országban vágott füllel már kiállítani
sem lehet. Nálunk már szinte teljesen "kihalt"
a fülvágás, ám az utóbbi években jó néhány
olyan bíró bírált, akiknél csak a vágott
fülű kutyák nyerhettek, még ha a legrosszabbak
voltak is az osztályukban. Ez sajnos sokakat
arra indított, hogy újra vágassák a kölykök
fülét. Így okozhatnak komoly kárt a felelőtlen,
hozzá nem értő bírók!
Nagyra nőtt öleb
Jómagam, bár kisgyerekkorom óta vannak kutyáim,
a doggal közel 20 évvel ezelőtt véletlenül
kerültem közelebbi kapcsolatba. Akkori társam
hozta magával a fekete dog kant, Piskótát.
Ez a csodálatos kutya magas szinten volt
megáldva a fajta összes jó tulajdonságával.
Tíz kilométereket volt képes futni ló mellett,
sorra nyerte a magasugró versenyeket, és
az agárversenypályán az agarakat megszégyenítő
lelkesedéssel űzve a műnyulat, közepes afgánagár-időt
futott. Az emberi beszédet "megértve"
teljesítette óhajainkat, hihetetlen empátiával
követte hangulatváltozásainkat. Kilenc évig
élt, nem csoda, hogy az ő hatására beleszerettem
ebbe a fajtába.
Most szeretném megmagyarázni, példákkal illusztrálni
a bevezetőben leírt, némiképp talán elfogultnak
tűnő mondatokat. A dog szó szoros értelmében
öleb
- bár egy kissé nagyocska -, mivel a legkedvesebb
tartózkodási helye az ülő ember ölében van.
Amint módja van rá, azonnal valakinek az
ölébe csüccsen, ott nagyon jól érzi magát.
Egyébként lakásban tartva sem okoz gondot,
bármelyik ágyon kényelmesen elheverészik
egész nap, lévén rövid szőrű, sok piszkot
sem okoz.
Tekintélyes megjelenése révén még a rossz
szándékú emberek kedvét is elveszi attól,
hogy molesztálják, akit egy dog kísér. Amikor
a feleségem az agarainkat tréningezte, hiába
volt vele öt-hat agár, mégis megjegyzéseket,
inzultusokat kellett elviselnie, ám ha egy
vagy több dog is vele volt, soha egy pisszenés
sem hallatszott. Nem mellékesen dogja az
agarakat is megvédte, az őket megtámadni
akaró kóbor kutyák elé állva, illetve azokat
elhajtva.
A szabadidő eltöltésében tökéletes társ tud
lenni, mivel többféle kutyás sportot lehet
vele űzni: kutyaiskolába lehet vele járni,
őrző-védő, obedience, esetleg agility edzésekre
vinni, és nem utolsó sorban kiállításokra
járni és tenyészteni.
A dogok imádják a gyermekeket. Még nem találkoztam
olyan doggal, amelynek problémája lett volna
a gyerekekkel. Az én 20 hónapos kisfiam órákat
játszik a kennelben a dogokkal. Mindegyik
azon igyekszik, hogy valahogy a közelébe
férkőzzön. Két fiatal dog a kedvenc játszótársa,
akárhová megy, ballagnak mögötte, ha ő leül,
azok is leülnek, ha feláll, felállnak. Mászkál
rajtuk, a hasuk alatt, bújócskázik velük.
A fülüknél, homlokbőrüknél fogva a világ
végére is elvezeti őket.
Bármilyen tevékenységben szívesen részt vesznek.
Ló mellett futnak, kocogásnál kísérnek, kiránduláson
az emberrel tartanak, még biztonságot is
nyújtanak. Úszni, labdázni remekül lehet
velük.
Lakást, házat kiválóan őriznek. Már a puszta
megjelenésük, az öblös hangjuk elriaszt mindenkit.
Nagyon nagy előnyük mind személy-, mind házőrzőként,
hogy nem olyan harapósak, mint a többi őrző-védő
fajta, így nem kell velük kapcsolatban -
ritka kivételtől eltekintve - a mostanában
"hírhedt" balesetektől félni.
Vannak természetesen a fajtának hátrányai
is. Ezek egyike a nagy méret. Így nem lehet
bármilyen kis lakásban tartani, bár az alkalmazkodó
képessége egészen kivételes. Egyes egyedek
erősen nyálaznak, főleg melegben, ami nem
tesz jót sem a lakásnak, sem az autónak.
Mivel rövid szőrű, a szabadban tartásra nem
alkalmas. Fűtetlen, nem megfelelő helyen
tartva az ízületei áthűlnek, mindenféle betegséget
összeszedhet. Eléggé gyakoriak a csontos
váz elváltozásai, így a csípőízületi diszplázia
is. Mint a nagytestű fajták általában, a
dogok is meglehetősen rövid életűek. Ezen
megfelelő takarmányozással és tartással lehet
javítani.
Mindent összevetve az egyik legsokoldalúbb
fajta, amely rengeteg örömet tud szerezni
gazdájának!
|
|
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
