Az amerikai cocker spánielben rengeteg tulajdonság ötvöződik. A nagy bogár szemek folyamatos ajnározásra "kényszerítenek", a testalkata és a szőrzete pedig igazán elegáns. Ebből arra következtethetnénk, hogy egy bújós "elit" kutyáról van szó, pedig mindez csak a látszat. Amint az pedig már jól tudjuk, a látszat néha csal. Ez a fajta egy ízig-vérig játékos, mozgékony energiabomba, amire vadászkutya múltja és jelenje magyarázatul szolgál. Rengeteg mozgásra van szüksége, és igényli a törődést.
A fajtaleírás és a tenyésztők szerint lakásban jól tartható, ám ebben az esetben még többet kell figyelni arra, hogy a mozgásigénye ki legyen elégítve. Okos kutya, az agility ideális időtöltés és kikapcsolódás mind a kutya, mind a gazdája számára. Vidám és bátor tulajdonságainak, élénk és kedves szemeinek köszönhetően a legnépszerűbb fajták közé tartozik.
Az angol cocker spániellel 1946-ban váltak végleg el egymástól, ugyanis ekkor döntötték el, hogy az angol- és az amerikai cocker spániel két külön fajta. A két állat között a legszembetűnőbb különbség a fejforma és a szőrzet. Az amerikai fajtának kerek feje van, az arcorri része mély és széles, az arcorr és a koponya aránya egy a kettőhöz. (emiatt szokták mondani, hogy az amerikai cocker orra "nyomottabb")
Szőrzete dús, puha és könnyű. Ezek minden szempontból fontosak, hiszen a szőrzet nem akadályozhatja az állatot a mozgásban, pont ellenkezőleg: a hosszú és lágy szőrzet révén látszik olyan könnyednek a kutya mozgása. A fejen rövid a szőr, és a testen is csak középhosszú. Emellett csupán annyi aljszőrzettel rendelkezik, amennyi a védelemhez szükséges. A szőrzet csak annyira lehet rojtozott és hosszú, hogy ne takarja a kutya mellkasát, fülét és hasát. A túlzottan dús szőr nem kívánatos, mivel már említettük, az zavarná a mozgásban.
Aki ezt a fajtát választja, jobb ha felkészül arra, hogy a szőr ápolása állandó napirendi pont. Minden nap át kell kefélni a kutya szőrzetét, ezzel megakadályozva, hogy csomósodjon, vagy összeálljon. A fürdetésre is oda kell figyelni, hiszen szükség van rá, de túlzásba sem szabad vinni, mivel bőrbetegségekhez vezethet. A szőr átkefélése előtt érdemes egy bontó spray-vel bepermetezni, ez segíti a szőr kifésülését, valamint olyan anyagokat tartalmaz (többek közt olajat), ami fényessé és selymessé teszi a szőrt, emellett ápolja is. A kutyát 3-6 havonta érdemes kozmetikushoz vinni nyírás és trimmelés érdekében. Azoknál a kutyáknál, melyek nem kiállítási ebek érdemes a lábak és a has környéki szőrt megritkítani, mert ez igencsak praktikus a kutya szempontjából.
Az amerikai cocker spániel sem kerülhette a népszerű kutyák sorsát. Pletykák keringenek róluk, amik nagy része alaptalan. Miért mondják, hogy az arany színű spániel mindig harap? Vagy miért terjedt el az a téveszme, hogy a spánielek dilis, zizis kutyák, akiket a legnagyobb birka türelemmel sem lehet megnevelni? Nem tudni. Minden fajta más és más. Mégsem lehet általánosítani, és mindenhol vannak kivételek. A kutyáknak bizonyítottan van személyiségük, így nem igazán vonhatunk le jellembeli tulajdonságokat a fajta után. Minden csupán nevelés kérdése.
A spánielek a legrégibb vadászkutyafajták közé tartoznak és főleg madarakat hajtottak fel, amelyeket hálókkal fogtak meg. A rövid lábú kutya a hálók alatt, később a lövés után nyomult előre. Belőle fejlődtek ki a szetterek mint pusztán vizslák. Az amerikai cockert az Egyesült Államokban az angol →cocker spánielből tenyésztették ki. Bár még mindig használják vadászatra, ma elsősorban már kiállítási fajta, és az USA-ban a legnépszerűbb kutyafajták közé tartozik. Egy amerikai cocker szuka, Disney rajz-kutyája, Susi egy szempillantásával milliókat hódított meg. Disney nem véletlenül választott spánielt, hiszen ez volt, és ma is az USA egyik legkedveltebb kutyafajtája.
Az amerikai cocker kisebb, mint az angol, és főleg kerekebb fejével, kifejezettebb szemöldökével és egész testén dús szőrzetével tér el tőle, gondosan és rendszeresen kell nyírni és ápolni. Az amerikai cocker gyengéd, vidám családi kutya, jóindulatú és könnyen nevelhető. Nagyon ragaszkodik az emberhez, és szoros kapcsolatot igényel a gazdájával. Éber, de nem hangos. Vadászösztönét jó nevelés esetén kordában lehet tartani.
Valószínűleg “fizurázott” külseje miatt nálunk sohasem ért el olyan népszerűséget, mint hazájában. A szőrt családi kutyák esetében gyakran lenyírják, így könnyebben gondozható.