Fajtalexikon-FCI-7






Tartalomjegyzék Nagy münsterlandi Szlovák szálkás szakállú Utolsó lap

Stabijhoun

FCI 222

Marmagasság kanok 4653 cm, ideális 53 cm, szukák 4453 cm, ideális 46 cm Szín fekete, barna vagy narancs fehér jegyekkel, pöttyözött vagy schimmel Ország Hollandia




A fríz vizsla ősei valószínűleg spánielszerű kajtatóebek voltak, amelyeket a spanyolok vittek magukkal. A stabijkkal mindig gyalogosan vadásztak, amelyek gyakran állták is a vadat, és nagyon jól apportíroztak. A XIX. század végén külföldi fajták hátérbe szorították. Szerencsére más módon hasznossá tudta tenni magát és fennmaradt a fajta. A tanyákon patkányfogásra szolgált, a mezőn pedig elkapta a vakondokat. Ínséges időkben a munkanélküliek kerékpáron, stabijjal az oldalukon járták a falvakat, és vakondfogással keresték meg szerény kenyerüket. Ez a kisebb típus megtartását eredményezte, a nagyobb kölyköket megfojtották. 1942-ben végül holland kinológusok foglalkozni kezdtek a stabijjal, törzskönyvbe foglalták az utolsó fajtatisztának tűnő kutyákat, és megkezdték a tenyésztés szisztematikus felépítését. A stabij ragaszkodó, a gazdájához rendkívül kötődő kutya, amely kitűnően fog patkányt, egeret és vakondot. Következetes, idejében elkezdett kiképzés esetén ismét napvilágra kerülnek jó vadászkutya-tulajdonságai. Kitűnően apportíroz, szereti a vizet, híres puha szájáról, és állja a vadat. A hazájában is ritka stabijhoun kellemes családi kedvenc.
Egyenes, nem túl dús szőrzetét könnyű gondozni.








Hirdessen itt! A szükséges információkat elolvashatja, ha erre a szövegre kattint.


A fenti dokumentummal kapcsolatos felelősség meghatározása