Kutya, Fajtalexikon, Dog, Hund, Eb, /- távoli publikációk

A kopók ősrégi vadászkutyaváltozatok abból az időből, amikor még nem léteztek specialisták és nem vontak művelés alá minden talpalatnyi földet, mint ma. A kopók kirajzanak, felhajtják a vadat, és lassan, nagy ívben a vadász felé terelik. Számos helyi változatuk létezet, a feladatuk azonban mindenhol ugyanaz volt.

A korábbi számos kopófajta közül Németországban csak a vesztfáliai kopó maradt meg, amelynek legfontosabb helyi változata a sauerlandi fakopó volt. Ennek a változatnak az összeolvadásából a helyi kőkopókkal egységes típus keletkezett, amelyet 1900 óta hivatalosan “német kopónak”, néha olpi kopónak is neveznek. A tetszetős kutya ragaszkodó, finom érzésű és biztos vézenű: a házban nyugodt és gyerekszerető, szenvedélyes, kitartó kereső kutya lövés előtti és utáni munkára (erdei munkakutya). Rendkívül finom orrával, vasakaratú/kemény keresési készségével, feltétlen nyombiztosságával, laza nyomhangjával és jó tájékozódási érzékével tűnik ki. Vadászati alkalmazása a következő területeket öleli fel: “hangos vadászat” (keresés nyomhanggal) nyúlra, rókára és nyúlra apróvadban szegény erdős területeken, finom orrával vaddisznó megkeresésére hajtóvadászatokon és vonalhajtásokon, a sebzett vad megkeresése (vércsapamunka), nyulak és kisebb szőrmés vadak elhozása. A német kopó más kopóknál alkalmasabb kísérő kutyának is, a tenyészcél azonban a jó vadászkutya. Hollandiában steen kopóként ismerik a fajtát.