Az alacsony kopók (petit chien courant suisse) a →svájci kopófajták rövid lábú leszármazottai. A kopók régen nyúlra, rókára, borzra, kis ragadozókra és szárnyasvadra, néha zergére vadásztak, a századforduló körül egyre több őzre is. A vadászat a hangosan vadászó, gyors, nagy kopókkal megfélemlítette az őzeket, és népszerűtlenné vált. A tétlen kopók közben vadorzóknak bizonyultak. Így aztán kisebb, lassúbb kopót szerettek volna, amely nem jelent veszélyt az őzre, de teljesíteni tudja a vércsapázó kutya feladatait. Kisebb példányok kiválasztásával próbálkoztak, →tacskóval, →tacskókopóval és →foxterrierrel keresztezték őket, és megalkották a svájci tacskókopót, amely már kevés kopósajátossággal rendelkezett. A régi kopó barátainak célja ezzel szemben egy alacsonyabb kopó, nem pedig egy tacskókeverék volt, amihez a jellegzetes kopószínek megőrzése is hozzátartozott. Végül francia kopókat és basset-ket kereszteztek be, és megegyeztek a “svájci rövid lábú kopókban”. Bár a tenyésztést ma tisztán végzik, még mindig erős típusbeli különbségek figyelhetők meg, és még messze nem értek célhoz. A kutyák Svájcban is igen ritkák, mivel nem tartják őket házi és családi kutyaként, kizárólag csak vadászkutyaként.