Fajtalexikon-FCI-6
		Vesztfáliai tacskókopó FCI 100 Alacsony, rövid lábú, erőteljes felépítésű vadászkutya. Színe és mintázata ugyanolyan, mint a német kopóé. Az 1880-as években kezdtek vesztfáliai vadászok céltudatosan kisebb, rövidebb lábú kopókat tenyészteni, amit a vadászterületek csökkenése indokolt. A „Bracke” megnevezés a hetedik században kezdte kiszorítani a kopókra addig használatos „Segusier” szót. Először Marculf szerzetes egyházi tárgyú írásaiban bukkant fel. A középkorban elsősorban a csapázó kutyákat nevezték Brackénak, majd a XIX. századtól általánosságban a hangosan vadászó ebeket. Habár maga a Dachsbracke kifejezés igen újkeletű, Ludwig Beckmann és Otto Grashey kinológusok 1886-ban írták le először, rövid lábú kopók már Nagy Károly idején is léteztek. Bár a vesztfáliai tacskókopó a német kopó rövidlábú változata, de önálló fajta. Marmagassága 30-38 cm.

Hirdessen itt! A szükséges információkat elolvashatja, ha erre a szövegre kattint.

A fenti dokumentummal kapcsolatos felelősség meghatározása