Minden bizonnyal a fajtatiszta szánhúzók közül a legkevésbé elterjedt fajta. A létező grönlandi kutya populációnak igen nagy hányada ma is az őshazájában, Grönlandon él. Ezen kívül csak elszórtan találunk néhány tenyészetet, szánhúzóversenyeken is kuriózumnak számítanak.

 
A grönlandiak kutyáikat legyező alakba fogták - és dokumentumfilmekben láthattuk, hogy ma is így fogják - súlyos szánjaik elé. Egyesek szerint ez nem véletlen, hiszen nagyon gyakran befagyott vízfelületeken keresztül vezetnek útjaik, ahol biztonságosabb ez a fogatolás. Amennyiben a jég beszakadna, jobb esélyük van a menekülésre, mint egy sorba kötött csapattal.

Az évszázadokon át tartó legyező alakú fogatolásnak bizony hátránya is van: nem alakul ki igazi vezérszellem a kutyák között. Mivel a mai szánhúzóversenyeken kizárólag Nome-stílusban (párosával egymás után kötve) versenyezhetnek, helyzetük az alaszkai malamut és a szamojéd csapatokkal szemben hátrányos. A malamutnál valamivel kisebb termetű, marmagasság kanoknál kb. 60 cm, szukáknál kb. 55 cm. Jellemét tekintve, a "nehéz" természetű kutyákhoz sorolható, házőrzésre alkalmatlan.