Német vadászterrier (Jagdterrier). A foxterrierből tenyésztették ki e század második negyedében. Alapvető követelmény a fekete vagy a fekete-vörös szín és a fokozott támadókedv volt. A küllemi szempontokkal alig törődtek, használható vadászkutya előállítása volt a cél. Ez sikerült is. Edzett, igénytelen. Jó idegzetű, munkára termett fajta, egyre jobban kedvelik a vadászok.
A fajta kialakításán három jóbarát fáradozott: egy gyáros, Carl Erich Gruenewald, aki egyben a Német Jagdterrier Klub alapító tagja is; valamint Rudolf Friess, főerdőmester és Walter Zangenberg, földbirtokos. Mindhárman nagy tapasztalattal rendelkeztek a kutyatenyésztés és a kotorékebek tartása terén.Az első világháború után Zangenberg és Gruenewald tudomást szerzett arról, hogy egy majdnem fekete Fox Terriernek és egy Old English Fox Terriernek 2 kan és 2 nőstény kölyke született, amelyek különlegessége az volt, hogy vörös jegyeket viseltek magukon. Az alom törzskönyvezését azonban nem lehetett keresztülvinni, mivel az állatok nem feleltek meg az akkori sztenderdnek. Zangenberg igen alacsony áron megvásárolta a kölyköket, amelyeket „Wehrwolf”, „Rauhgraf”, „Morla” és Nigra” von Zangenberg névre kereszteltek.
Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy mi volt az oka a fekete-vörös szín megjelenésének? Hogyan lehetséges, hogy két Fox Terriernek fekete kölykei születtek, vörös mintával?A válasz egyszerű: több mint 100 évvel ezelőtt már létezett Angliában egy kistestű, drót szőrű, fekete-vörös szőrű terrier, az Old English Tterrier. Ez a fajta a küllemét tekintve – nagyban hasonlított a mai Német Jagdterrierre. Fontos tudnivaló, hogy az angol kutyatenyésztés során gyakori volt a fajták keveredése. Az idők folyamán fehér, sima szőrű terriereket kevertek az Old English Terrierek vérvonalába, ennek köszönhetően ma már sima és drótszőrű fox terrierek is léteznek.
Visszatérve a feltett kérdéshez, a sokféle színt magába olvasztó vérvonalak miatt gyakran születtek teljesen fekete foxterrierek. Ezeket azonban mellőzték a továbbtenyésztés során.Zangenbergék a fekete-vörös kiskutyák megjelenésének nagyon örültek és Jagd fox terrier stamm-nak nevezték őket. Az említett négy kölyköt jó vadász képességekkel rendelkező Old English Terrierekkel keresztezték újra. A szép fekete szín domináns maradt. A foltos és fehér egyedeket pedig teljesen kizárták a további tenyésztésből.
Így jött létre a kívánt German Hunting Terrier (Német Vadászterrier), amelynek a küllemét az idők során még tovább finomították. A Fox Terrier Tenyésztők Szövetsége azonban az új fajtát nem akarta elismerni, és azt továbbra is a Fox Terrierek közé akarta sorolni. A sok vita után Zangenbergék munkája végül megtérült, és 1927-ben bemutatásra került az új fajta a nagyközönség előtt.
Az állkapcsuk rendkívül erős. Fülük „V” alakú, a foxterrierekhez hasonlóan tartják. Szemük kicsi, sötét. A testük négyzetbe rajzolható, mellkasuk terjedelmes; hátul, ágyékuk egyenes és erős. A farkuk magasan tűzött, erős, felálló, amit születésük után rövid idővel kurtítanak. Szőrzetük sűrű, elég durva és vastag az egész testen. Az áll alatt a szőr szakállat képez, ugyanitt és a nyakon hosszabb, mint az arcorri részen, a fülön és az első lábakon pedig rövidebb. Színük fekete - vörös vagy sárgás jelzéssel -, de vannak barna, vörös, sárgásvörös egyedek is, sőt a fekete minden árnyalata is előfordulhat.
Ma Németországban legalább 30000 törzskönyvezett Jagdterrier van, de az egész világon ismerik ezt a fajtát. Európában kevesen tartják kedvtelésből, mivel ellenségesen viselkedik más állatokkal szemben. A Jagdterrier az idegenekkel szemben is nagyon bizalmatlan, ugatással figyelmeztet az ajtó vagy kert közelében elhaladó emberek jelenlétére. Gyors felfogású és szófogadó állatok, a családtagokat az életük árán is védelmezik. Nagyon aktívak és energikusak, gyerekek figyelmét lekötő, jó játszótársak.
