Veszélyes eb?
A dobermannról elterjedt, hogy veszélyes és harapós. Ha valakinek megemlítjük, hogy dobermannunk van, e hiedelemnek megfelelõen reagál: rémtörténeteket, városi mondákat kezd mesélni, melyeket õ is úgy hallott valahol, de kritikátlanul elhiszi és továbbmeséli õket. Az ilyen meggyõzõdést folyamatosan táplálja és fenntartja az a mód, ahogy a könyvekben és filmeken ábrázolják a dobermannt. Elég, ha csak bizonyos krimikre gondolunk. Ezek az alkotások félelmetes bestiaként ábrázolják a dobermannokat, akik szinte a lõfegyver hatékonyságával vetekednek. Az ilyesféle ábrázolás némelyekben leplezetlen szimpátiát kelt, míg másokat mély utálattal és szorongással tölt el. Egyik reakció sem felel meg a dobermann valódi természetének. Legendás például, hogy nagyon kedveli a gyermekeket, s rendkívül barátságos velük. Az utóbbi idõben agressziv ebek által okozott sajnálatos balesetek egyikének sem volt szereplõje dobermann. Akkor hát miért van ilyen rossz híre ennek a fajtának?
Az ugatás szenvedélye
A dobermann temperamentumos kutya, könnyen fel lehet izgatni. Ráadásul nagyon szeret ugatni. A dobermann mindent megugat, ami csak közeledik területéhez, még autókázás közben is folyamatosan figyelemmel tart mindent és azonnal reagál a legkisebb eseményre is. Kiváló hallása és állandó ébersége természetesen ideális õrzõkutyává teszik, hiszen az õrzésnél éppen ezek a tulajdonságok fontosak. Ha azonban olyan helyen lakunk, ahol sok idegen jár, kész istencsapása lehet a dobermann örökös ugatása. Valahányszor idegen közeledik, netán meg is áll a kerítésnél, akkor addig nem lesz nyugalom, amíg a vélt birtokháborító el nem kotródik.
A dobermann egyszemélyes kutya
A dobermann teljes lényében jellegzetesen egyszemélyes kutya. Önfeláldozóan ragaszkodik gazdájához, de féltékeny is rá, érvényesíti birtoklási vágyát. Azok a családtagok akik alig foglalkoznak vele, jelentéktelenek a számára. Minden esetben van egy fõnöke, akit feltétel nélkül követ, tekintet nélkül a többi családtagra. E különös hûségviszony miatt nevezik egyszemélyes kutyának a dobermannt. Ha el akarjuk kerülni e hajlam túlzott elhatalmasodását, jó, ha már kölyökkora óta több személy is intenzíven foglalkozik vele.
Viselkedése idegenekkel szemben
A dobermann természete olyan, hogy eleve tartózkodó idegenekkel szemben. Úgy érzi, gazdája teljesen betölti az életét. Ha el akarjuk kerülni, hogy ezen hajlama elhatalmasodjon rajta, akkor már kölyökkorban tenni kell ellen. A kis kutyusnak meg kell adni a lehetõséget, hogy lehetõleg sok idegent ismerjen meg. Ha gazdája másképp nem neveli, a dobermann pubertás kora után egyre távolságtartóbb lesz idegenekkel szemben. Ha azonban kölyökkorában sok jó tapasztalatot szerez, és ráadásul jól felkészítették, optimálisan állították be a külvilághoz való viszonyát, akkor idegenekkel szemben közömbös. Nem mutat túláradó érzelmeket, de félelmet sem, és agresszív sem lesz. A kutya tulajdonos nem teszi helyesen, ha kizárja ebét, amikor vendége jön. Ha a kutyát valamely fontos fejlõdési szakaszában nem szoktatták hozzá az emberekhez, vagy rosszul bántak vele, könnyen harapóssá válhat. Az ilyen kutyák minden emberrel szemben elháritólag lépnek fel. Védekeznek, és nem vakmerõségbõl, hanem félelembõl harapnak. Ha a tulajdonosa ráadásul nyakörvénél lefogja az ilyen kutyát, akkor az magánkívül lesz.
A dobermann vadászösztöne
A dobermann fontos tulajdonsága a vadászszenvedélye. Aligha van olyan dobermann, amely ne jönne lázba nyulak, macskák vagy más állatok mozgására. Néha az az érzésünk, hogy a következõ pillanatban elrohan, amint fülét hegyezve mozgásra lesve vizslatja környezetét. Ha ezt a vadászösztönt nem tartjuk kordában a kezdet kezdetétõl, akkor számolnunk kell azzal, hogy a séták gyakran megszakadnak, ráadásul a kutya megzavarja más állatok életterét és magát is veszélybe sodorhatja, hiszen a vadorzó ebeket lelõheti az erdész. Tapasztalataink szerint a dobermann fiatal korában rigorózus következetességgel leszoktatható errõl. Ha azonban hagyjuk elhatalmasodni ezt az ösztönt, akkor csak pórázon lehet sétáltatni, különben ön- és közveszélyes.
A dobermann járása elegáns, fordulékony, szabad, és tért ölelõ. A mellsõ lábak erõteljesen elõrehatolnak, a hátsók hosszú rugalmas léptei adják a megfelelõ tolóerõt. A kutya mindig ellentétesen használja a mellsõ és hátsó végtagját.
DOBERMANN
Dobermann standard (FCI 143)
Rövid történeti áttekintés: A dobermann, egyetlen német fajtaként, első ismert tenyésztőjének, Friedrich Louis Dobermann (1834. január 2. – 1894. június 9.) nevét viseli. A fennmaradt dokumentumok szerint adóbehajtó és gyepmester volt, törvény adta joga volt a városban szabadon kóborló ebek begyűjtése. Ebből a „készletből” különösen kemény kutyákat tenyésztett. A dobermann fajta kialakításánál a legjelentősebb szerepet biztosan az ú. Mészároskutyák játszották, melyek az akkori körülmények között viszonylag kitenyésztett fajtának számítottak. Ezek a kutyák a mai rottweiler kialakulásában is szerepet játszottak, illetve juhászkutya típusú, barnás-vörös jegyeket viselő ebekkel keveredtek, melyek Türingiában voltak gyakoriak. Ezekből a típusokból tenyésztették ki az 1870-es években a dobermannt. Munkakutyaként nem csupán ébernek kellett lennie, hanem udvart és házat keményen védelmeznie. Nyájőrzésre, később rendőrkutyának is alkalmazták. A rendőrség olyan sok feladatra alkalmazta, hogy egy ideig csendőrkutyának is nevezték a dobermannt. A dobermann-tenyésztés közép nagy, erőteljes és izmos felépítésű kutyára törekszik, mely a test vonalvezetésének szubsztanciája ellenére eleganciát és nemességet sugároz. A dobermann különösen alkalmas kísérő, őrző-védő, munka- és családi kutyának.
Általános megjelenés: A dobermann középmagas, erőteljes, izmos kutya. Elegáns vonalai, büszke tartása, határozott, temperamentumos egyénisége a kutya eszményképévé teszik.
Fontos arányok: Alkata, főleg a kanoké, szinte kvadratikus. A törzs hossza (a mellcsonttól az ülőgumóig) a marmagasságot maximum 5 százalékkal haladhatja meg a kanoknál, és maximum 10 százalékkal a szukáknál.
Wesen: A dobermann alapvetően barátságos és békés, a családhoz ragaszkodó és gyerekszerető. Előnyös, ha a kutya közepes temperamentummal bír. Kívánatos a közepes ingerküszöb. A könnyű irányíthatóság és munkakedv mellett az őrző-védő ösztön meglétére, a harci kedvre, bátorságra és keménységre is figyelni kell. Különösen fontos, hogy a kutya magabiztos és megfélemlíthetetlen legyen. Környezete iránt érdeklődést tanúsítson.
Fej: Erős, a kutya alkatához illő. Felülnézetből a fej tompa ék alakú. A koponyatető keresztvonala megközelítőleg vízszintes, tehát nem esik a fülek felé. Az orrháttal párhuzamosan futó koponyatető enyhén ívelt a tarkó felé. A szemöldök íve kifejezett, de nem előreugró. A homlokráncok még láthatók. A nyakszirtcsont nem kiugró. Elöl- és felülnézetből a fej oldalsíkja nem lehet kidomborodó. Az arckoponya és a járomcsont enyhe domborulatának a fej teljes hosszával harmóniában kell lennie. A fej izmai is erőteljesen kifejlettek.
Stop: Enyhe, de határozottan felismerhető.
Arckoponya Orr: Jól fejlett orrtükör, inkább széles, mint kerek, nagy nyílásokkal, de összességében nem előreugró. Fekete színű kutyáknál az orr is fekete, a barna kutyáknál színüknek megfelelően világosabb árnyalatú.
Fang: A fejtetővel arányos, és erős, mély, a szájnyílás egészen a hátsó őrlőfogakig ér A jó fang szélesség az alsó és a felső metszőfogaknál is megkövetelt.
Ajkak: Feszesek, rásimulnak az állkapocsra és biztosítják a szájnyílás szoros záródását. Követelmény a sötét pigmentáció, barna színű kutyáknál a kissé világosabb árnyalat.
Állkapocs/harapás/fogak: Erős, széles állkapocs, ollós harapás, a fogképletnek megfelelő elhelyezkedésű 42 fog, arányos méret.
Szemek: Közepesen nagyok, oválisak és sötét színűek. Barna színű kutyáknál megengedett a kissé világosabb árnyalata. A szemhéjak feszesek, a szemhéjszélek szőrrel borítottak.
Fülek: Magasan tűzöttek, közép nagyok, elülső peremükkel a pofához simulnak.
Nyak: A test és a fej arányának megfelelő hosszúságú. Száraz és izmos, vonalvezetése emelkedő és enyhén ívelt. Büszke tartása nemességet sugároz.
Törzs
Mar: Elsősorban kanoknál magasságában és hosszában kiemelkedő, ezáltal meghatározója a far felé lejtő hátvonalnak.
Hát: Rövid és feszes. A hát- és ágyékrész arányosan széles és jól izmolt. A szukák ágyéka kissé hosszabb lehet, hiszen a szoptatáshoz itt nagyobb helyre van szükség.
Far: A keresztcsonttól a farok tövéig alig észrevehető mértékben lejt, ezáltal szépen lekerekített formája, nem egyenes és nem lejtős, megfelelő szélességű és erősen izmolt.
Mellkas: Hossza és mélysége a törzs hosszával arányos. Az enyhén kidomborodó bordák által képzett mellkas mélysége a marmagasságnak megközelítőleg a felét éri el. A mellkas megfelelő szélességű és előrefelé különösen kifejezett (elő mellkas).
Hasvonal: A szegycsonttól a medencéig határozottan felhúzott.
Farok: Magasan tűzött.
Mellső rész: Az erőteljes mellső végtagok bármely irányból nézve majdnem egyenesek, tehát függőlegesen érnek a talajra. A lapocka szorosan a mellkashoz simul, szélei mindkét oldalon jól izmoltak és a hátcsigolyák csúcsai fölé emelkednek. Lehetőleg ferde, a vízszintessel bezárt szöge kb. 50 fokos.
Felkar: Megfelelően hosszú és jól izmolt. A lapockával bezárt szöge kb. 105-110 fokos.
Könyök: Szorosan a mellkashoz simul, nem kiforduló.
Alkar: Erős és egyenes, jól izmolt. Hossza a testmérettel arányos.
Lábtőízület: Erős.
Mellső lábközép: Erős csontozatú, elölről nézve egyenes, oldalról nézve csal alig észrevehető mértékben ferdén tartott (max. 10 fok).
Mellső mancsok: Rövidek és zártak, jól íveltek (macskamancs). A karmok rövidek és feketék.
Hátulsó rész: Hátulról szemlélve a dobermann kifejezett medenceizmai miatt csípőben és fartájékon szélesnek és lekerekítettnek tűnik. A medencétől a comb és a lábszár felé futó izmok a comb, a térd és a lábszár kellő szélességének kialakulását eredményezik. Az erős hátulsó végtagok egyenesek és párhuzamosak.
Comb: Megfelelő hosszúságú és szélességű, erősen izmolt. A csípőízülettel megfelelő szöget zár be. A vízszintessel bezárt szöge kb. 80-85 fokos.
Térd: A comb és a lábszár, valamint a térdkalács-csont által képzett térdízület erős. A comb és a lábszár által bezárt szög kb. 130 fokos.
Lábszár: Középhosszú, a hátulsó végtag teljes hosszával arányos.
Csánk: Közepesen erős, párhuzamos. A lábszár csontjai a csánkízületnél találkoznak a lábközép csontjaival és kb. 14 fokos szöget alkotnak.
Hátulsó lábközép: Rövid és merőleges.
Hátulsó mancsok: Rövidek, íveltek és zártak. A karmok rövidek és feketék.
Jármód: Nemcsak a munkaképesség, de a külső megjelenés szempontjából is különösen nagy jelentőségű. A dobermann járása rugalmas, elegáns, fordulékony, kiegyensúlyozott és térölelő. A hátulsó végtagok hosszú, ruganyos léptei adják a szükséges tolóerőt. A kutya mindig az egyik mellső végtagját és a vele ellentétes oldalon lévő hátulsó végtagját használja egyidejűleg. A hát, az ínszalagok, valamint az ízületek feszesek.
Szőrzet: Rövid, kemény és sűrű, tömören és sima, az egész bőr felületén egyenletesen elosztott. Aljszőrzet nem megengedett.
Szín: Fekete vagy sötétbarna, élesen elhatárolt, tiszta, rozsdavörös jegyekkel, melyek a fangon, a szájszéleken, a pofán, a szemek felett, a toroknál, két folt formájában a mellkason, a lábközépen és a mancsokon, a comb belső oldalán, a végbéltájékon, és az ülőcsontokon találhatók általában azonos méretben és alakban.
Méret: A kanok marmagassága 68-72 cm, a szukáké 63-68. Mindig a középméret a kívánatos.
Súly: Kanoknál 40-45 kg, szukáknál 32-35 kg.
Hibák
Általános megjelenés: Hiányzó nemi jelleg, nem eléggé kitöltött formák, levegősség, túl könnyű, túl nehéz felépítés, magasra állítottság, vékony csontozat.
Fej: Túl erős, túl keskeny, túl rövid, túl hosszú fej, túl sok vagy túl kevés stop, kosorr, a felső fejvonalak párhuzamosságának hiánya, gyenge állkapocs, kerek vagy mandulavágású szemek, világos szemszín, túl erős pofa, túl mélyen ülő szemek, túl magasan vagy túl mélyen tűzött fülek, lógó ajkak, nyitott (laza vagy kiforduló) szájzug.
Nyak: Kissé rövid, túl rövid nyak, lebernyeg a garat- vagy toroktájékon, szarvas nyak, aránytalanul hosszú nyak.
Törzs: Nem elég feszes hát, lejtős far, beesett hát, pontyhát, túl szűk vagy dongás mellkas, nem elég mély vagy széles mellkas, túl hosszú hát, hiányzó elő mellkas, túl magasan vagy túl alacsonyan tűzött farok, túl erősen vagy nem eléggé felhúzott has.
Végtagok: A mellső illetve hátulsó végtagok túlzott vagy túl kisméretű szögellései, laza könyök, a leírástól eltérő helyzetű és hosszúságú csontok és ízületek, kifelé vagy befelé forduló mancsok, tehénállás, O-láb, hátul szűk állás, nyitott vagy puha mancsok, megrövidült ujjak, világos körmök.
Szőrzet: Túl világos, nem elég élesen elhatárolt, tisztátlan (füstös) jegyek, túl sötét maszk, a végtagokon nagy fehér foltok, alig látható vagy túl nagy mellfoltok.
Hosszú, puha, fénytelen és hullámos szőrzet, valamint szőrben szegény és csupasz bőrfelületek. Nagyobb szőrforgók, látható aljszőrzet a testen.
Wesen: Magabiztosság hiánya, túlzott temperamentum, túlzott hevesség, agresszivitás, túl alacsony vagy túl magas ingerküszöb.
Méret: A megadottól 2 centiméternél kisebb mértékben való eltérés.
Jármód: Ingadozó, tipegő, nem kiegyensúlyozott járás, poroszkálás.
Tenyésztésből kizáró hibák:
Általános megjelenés: Kimondottan a másik nemnek megfelelő nemi jelleg.
Szemek: Sárga szemszín (ragadozómadár-szemek), különböző színű szemek.
Harapás: Előre- vagy hátraharapás, tétreharapás, foghiány.
Herék: Egy heréjűség vagy rejtettheréjűség.
Szőrzet: Fehér foltok, kimondottan hosszú és hullámos szőrzet, kimondottan vékony szőrzet, nagyobb csupasz bőrfelületek.
Wesen: Félénkség, félősség, idegesség és túlzott agresszivitás.
Méret: A megadottnál 2 centiméternél nagyobb eltérés.
FCI-Standard N° 143 /14. 02. 1994 / GB
DOBERMANN
ORIGIN : Germany.
DATE OF PUBLICATION OF THE ORIGINAL VALID STANDARD : 14.02.1994.
UTILIZATION : Companion, protection and working dog.
CLASSIFICATION F.C.I. : Group 2 Pinscher and Schnauzer
type-Molossian type and
Swiss Mountain and Cattle
Dogs.
Section 1 Pinscher and Schnauzer
type.
With working trial.
BRIEF HISTORICAL SUMMARY : The Dobermann is the only German breed which bears the name of its original breeder, Friedrich Louis Dobermann (02.01.1834 - 09.06.1894).
He was believed to be a tax collector, offal abbatoir manager (knacker) and a part time dog catcher, legally able to catch all stray dogs. He bred with animals from this reservoir that were particularly sharp. The so called "butcher''s dogs" which were already considered a relatively pure breed at that time, played a most important role in the origination of the Dobermann breed. These dogs were an early type of Rottweiler, mixed with a type of shepherd which existed in "Thüringen" as a black dog with rust red markings. Herr Dobermann bred with this mixture of dogs in the Eighteen Seventies. Thus he obtained "his breed" : not only alert, but highly protective working and housedogs. They were often used as guard and police dogs. Their extensive use in police work led to the nickname "Gendarme dog". They were used in hunting to control large vermin. In these circumstances it was a matter of course that the Dobermann was recognized officially as a Police Dog by the beginning of the century.
The Dobermann breed requires a medium sized, powerful, muscular dog. Despite his substance he shall be elegant and noble, which will be evident in his body line. He must be exceptionally suitable as a companion, protection and working dog and also as a family dog.
GENERAL APPEARANCE : The Dobermann is of medium size, strong and muscularly built. Through the elegant lines of its body, its proud stature, and its expression of determination, it conforms to the ideal picture of dog.
IMPORTANT PROPORTIONS : The body of the Dobermann appears to be almost square, particularly in males. The length of the body measured from the point of the shoulder to the point of the buttock shall not be more than 5% longer than the height from the withers to the ground in males, and 10% in females.
BEHAVIOUR / TEMPERAMENT : The disposition of the Dobermann is friendly and calm; very devoted to the family it loves children. Medium temperament and medium sharpness (alertness) is desired. A medium threshold of irritation is required with a good contact to the owner. Easy to train, The Dobermann enjoys working, and shall have good working ability, courage and hardness. The particular values of self confidence and intrepidness are requied, and also adaptability and attention to fit the social environment.
HEAD
CRANIAL REGION : Strong and in proportion to the body. Seen from the top the head is shaped in the form of a blunt wedge. Viewed form the front the crown line shall be almost level and not dropping off to the ears. The muzzle line extends almost straight to the top line of the skull which falls, gently rounded, into the neck line. The superciliary ridge is well developed without protruding. The forehead furrow is still visible. The occiput shall not be conspicuous. Seen from the front and the top the sides of the head must not bulge. The slight bulge between the rear of the upper jawbone and the cheek bone shall be in harmony with the total length of the head. The head muscles shall be well developed.
Stop : Shall be slight but visibly developed.
FACIAL REGION :
Nose : Nostrils well developed, more broad than round, with large openings without overall protrusion. Black - on black dogs; on brown dogs, corresponding lighter shades.
Muzzle : The muzzle must be in the right proportion with the upper head and must be strongly developed. The muzzle shall have depth. The mouth opening shall be wide, reaching to the molars. A good muzzle width must also be present on the upper and lower incisor area.
Flews : They shall be tight and lie close to the jaw which will ensure a tight closure of the mouth. The pigment of the gum to be dark; on brown dogs a corresponding lighter shade.
Jaws/Teeth : Powerful broad upper and under jaw, scissor bite, 42 teeth correctly placed and normal size.
Eyes : Middle sized, oval and dark in colour. Lighter shades are permitted for brown dogs. Close lying eyelids. Eyelids shall be covered with hair. Baldness around the rim of the eye is highly undesirable.
Ears : The ear, which is set high, is carried erect and cropped to a length in proportion to the head. In a country where cropping is not permitted the uncropped ear is equally recognized. (Medium size preferred and with the front edge lying close to the cheeks).
NECK : The neck must have a good length and be in proportion to the body and the head. It is dry and muscular. Its outline rises gradually and is softly curved. Its carriage is upright and shows much nobility.
BODY :
Withers : Shall be pronounced in height and length, especially in males and thereby determine the slope of the topline rising from the croup to the withers.
Back : Short and tight, of good width and well muscled.
Loin : Of good width and well muscled. The bitch can be slightly longer in loin because she requires space for suckling.
Croup : It shall fall slightly, hardly perceptible from sacrum to the root of the tail, and appears well rounded, being neither straight nor noticeably sloping, of good width and well muscled.
Chest : Length and depth of chest must be in the right proportion to the body length. The depth with slightly arched ribs should be approximately 50% the height of the dog at the withers. The chest has got a good width with especially well developed forechest.
Underline and Belly : From the bottom of the breastbone to the pelvis the underline is noticeably tucked up.
TAIL : It is high set and docked short whereby approximately two tail vertebrae remain visible. In countries where docking is legally not permitted the tail may remain natural.
LIMBS
FOREQUARTERS :
General : The front legs as seen from all sides are almost straight, vertical to the ground and strongly developed.
Shoulders : The shoulder-blade lies close against the chest, and both sides of the shoulder-blade edge are well muscled and reach over the top of the thoracic vertebra, slanting as much as possible and well set back. The angle to the horizontal is approximately 50%.
Upper arm : Good length, well muscled, the angle to the shoulder-blade is approximately 105° to 110°.
Elbow : Close in, not turned out.
Lower arm : Strong and straight. Well muscled. Length in harmony with the whole body.
Carpus (Carpal joint) : Strong.
Metacarpus (Pastern) : Bones strong. Straight seen from the front. Seen from the side, only slightly sloping, maximum 10°.
Forefeet : The feet are short and tight. The toes are arched towards the top (cat like). Nails short and black.
HINDQUARTERS :
General : Seen from the back the Dobermann looks, because of his well developed pelvic muscles in hips and croup, wide and rounded off. The muscles running from the pelvic towards the upper and lower
thigh result in good width development, as well as in the upper thigh area, in the knee joint area and at the lower thigh. The strong hind legs are straight and stand parallel.
Upper thigh : Good length and width, well muscled. Good angulation to the hip joint. Angulation to the horizontal approximately between 80° to 85°.
Knee : The knee joint is strong and is formed by the upper and lower thigh as well as the knee cap. The knee angulation is approximately 130°.
Lower thigh : Medium length and in harmony with the total length of the hindquarter.
Hock joint : Medium strength and parallel. The lower thigh bone is joined to the metatarsal at the hock joint (angle about 140°).
Metatarsus (Rear pastern) : It is short and stands vertical to the ground.
Hind feet : Like the front feet, the toes of the back feet are short, arched and closed. Nails are short and black.
GAIT / MOVEMENT : The gait is of special importance to both the working ability as well as the exterior appearance. The gait is elastic, elegant, agile, free and ground covering. The front legs reach out as far as possible. The hind quarter gives far reaching and necessary elastic drive. The front leg of one side and back leg of the other side move forward at the same time. There should be good stability of the back, the ligaments and the joints.
SKIN : The skin fits closely all over and is of good pigment.
COAT
HAIR : The hair is short, hard and thick. It lies tight and smooth and is equally distributed over the whole surface. Undercoat is not allowed.
COLOUR : The colour is black or brown, with rust red clearly defined and clean markings. Markings on the muzzle, as a spot on the cheeks and the top of the eyebrow, on the throat, two spots on the forechest, on the metacarpus, metatarsus and feet, on the inside of the back thigh, on the arms and below the tail.
SIZE AND WEIGHT :
Height at withers : Males : 68 - 72 cm.
Bitches : 63 - 68 cm.
Medium size desirable.
Weight : Males : about 40 - 45 kg.
Bitches : about 32 - 35 kg.
FAULTS : Any departure from the foregoing points should be considered a fault and the seriousness with which the fault should be regarded should be in exact proportion to its degree.
· General Appearance : Reversal of sexual impression; little substance; too light; too heavy; too leggy; weak bones.
· Head : Too heavy, too narrow, too short, too long, too much or too little stop; Roman nose, bad slope of the top line of the skull; weak underjaw; round or slit eyes; light eye; cheeks too heavy; loose flews; eyes too open or too deepset; ear set too high or too low; open mouth angle.
· Neck : Slightly short; too short; loose skin around the throat; dewlap; too long (not in harmony); ewe neck.
· Body : Black not tight; sloping croup; sway back; roach back; insufficient or too much spring of rib; insufficient depth or width of chest; back too long overall; too little forechest; tail set too high or too low; too little or too much tuck up.
· Limbs : Too little or too much angulation front or hindquarters; loose elbow; deviations from the standard position and length of bones and joints; feet too close together or too wide apart; cow-hocks, spread hocks, close hocks; open or soft paws, crooked toes; pale nails.
· Coat : Markings too light or not sharply defined; smudged markings; mask too dark; big black spot on the legs; chest markings hardly visible or too large; hair long, soft, curly or dull. Thin coat; bald patches; large tufts of hair particularly on the body; visible undercoat.
· Character : Inadequate self confidence; temperament too high; sharpness too high; too high or too low a threshold of irritation.
· Size : Deviation of size up to two centimetres from the standard should result in a lowering of the quality grading.
· Gait : Wobbly; restricted or stiff gait; pacing.
DISQUALIFYING FAULTS :
· General : Pronounced reversal of sexual impressions.
· Eyes : Yellow eyes (bird of prey eye); wall eye.
· Dentition : Overshot; level bite; undershot; missing teeth.
· Coat : White spots; pronounced long and wavy hair; pronounced thin coat or large bald patches.
· Character : Fearful, nervous and aggressive animals.
· Size : Dogs which deviate more than two centimetres over or under the standard.
Any dog clearly showing physical or behavioural abnormalities shall be disqualified.
N.B. : Male animals should have two apparently normal testicles fully descended into the scrotum.
Standard und Rassenkennzeichen
FEDERATION CYNOLOGIQUE INTERNATIONALESECRETARIAT GENERAL: 14, rue Leopard II, 6530 THUIN (Belgique)FCI Standard N° 143 / 14.02.1994/D
DOBERMANN
Ursprung
Begleit-, Schutz- und Gebrauchshund.KLASSIFIKATION F.C.I.:Gruppe 2 : - Pinscher und Schnauzer - Molosser und Schweizer Sennenhunde Sektion 1 : Pinscher und SchnauzerMit Arbeitsprüfung.
KURZER GESCHICHTLICHER üBERBLICK
Die Dobermannrasse führt als einzige deutsche Rasse den Name Ihres ersten bekannten Züchters Friedrich Louis Dobermann (2.1.1834 - 9.6.1894). Nach der überlieferung war er Steuereintreiber, Abdeckereiverwalter und nebenbei städtischer Hundefänger, mit dem gesetzlichen Recht alle freiumherlaufenden Hunde einzufangen. Zur Zucht paarte er aus diesem Reservoir besonders scharfe Hunde. Die bedeutendste Rolle bei der Bildung der Dobermannrasse spielten sicherlich die sogenannten "Fleischerhunde" die unter den damaligen Verhältnissen schon als eine relativ durchgezüchtete "Rasse" angesehen werden konnten. Diese Hunde waren eine Art Vorläufer der heutigen Rottweiler vermischt mit einer Art Schäferhund, der in Thüringen in schwarz mit rostroten Abzeichen vorhanden war. Mit der hier auf-gezählten Mischung von Hunden hat Dobermann in den 70er Jahren des vorigen Jahrhunderts gezüchtet. Er erhielt dadurch "seine Rasse", d.h. Gebrauchshunde, die nicht allein wachsam sondern auch "mannfeste Hof- und Haushunde" waren. Sie wurden viel als Hüte- und Polizeihunde eingesetzt. Die zahlreiche Verwendung Im PoIizeidienst führte damals zu dem Beinamen Gendarmenhunde". Bei der Jagd, wurden sie überlegend zur Bekämpfung des Raubwildes benutzt. Unter den hier geschilderten Voraussetzun-gen war es fast zwangsläufig, daß der Dobermann schon zu Beginn dieses Jahr-hunderts als Polizeihund offiziell anerkannt wurde. Die Dobermannzucht erstrebt einen mittelgroßen, kräftigen und muskulös gebauten Hund, der trotz aller Substanz In der Linienführung des Körpers Eleganz und Adel erkennen läßt. Er soll sich als Begleit-, Schutz- und Gebrauchshund sowie als Familienhund in besonderem Maße eignen.
ALLGEMEINES ERSCHEINUNGSBILD
Der Dobermann ist mittelgroß, kräftig und muskulös gebaut. Durch die elegante Linienführung seines Körpers, die stolze Haltung, das temperamentvolle Wesen und den Ausdruck von Entschlossenheit, entspricht er dem Idealbild eines Hundes.
Wichtige Massenverhältnisse (Proportionen)
Das Gebäude des Dobermanns erscheint fast quadratisch, dies gilt besonders für die Rüden. Die Rumpflänge (Brustbein bis Sitzbeinhöcker) soll die Widerristhöhe bei Rüden um nicht mehr als 5% und bei den Hündinnen um nicht mehr als 10% überschreiten.
Wesen
Die Grundstimmung des Dobermanns Ist freundlich friedlich, in der Familie sehr anhänglich und kinderliebend. Gefordert werden ein mittleres Temperament und eine mittlere Schärfe. Weiterhin wird eine mittlere Reizschwelle gefordert. Bei einer guten Führigkeit und Arbeitsfreude des Dobermanns ist auf Leistungsfähigkeit, Mut und Härte zu achten. Bei angepaßter Aufmerksamkeit gegenüber der Umwelt Ist auf Selbstsicherheit und Unerschrockenheit besonders Wert zu legen.
KOPF
Oberkopf
Kräftig, zum Gebäude passend. Von oben gesehen entspricht der Kopf einem stumpfen Keil. Die Querlinie des Scheitels soll von vorne gesehen annähernd waagerecht verlaufen, also nicht zu den Ohren abfallen. Die fast gerade in Fortsetzung zum Nasenrücken verlaufende Scheitelbeinlinie fällt zum Nacken In leichter Rundung ab. Die Augenbrauenbögen sind gut entwickelt, ohne hervorzutreten. Die Stirnfurche Ist noch sichtbar. Das Hinterhauptbein soll nicht auffällig sein. Von vorn und oben betrachtet dürfen die Seitenflächen des Kopfes nicht ausladend (backig) wirken. Die seitliche leichte Wölbung des Oberkiefers und der Jochbeine müssen in Harmonie zur Gesamtlänge des Kopfes stehen. Die Muskeln des Kopfes sind kräftig entwickelt.
Stop:Der Stirnabsatz ist gering, aber deutlich erkennbar ausgebildet .
Gesichtsschädel
Nase:Nasenkuppe Gut ausgebildet, mehr breit als rund und mit großen öffnungen, ohne insgesamt hervorzutreten. Bei schwarzen Hunden ist sie schwarz, bei braunen entsprechend mit einer helleren Tönung angepaßt. Fang:Der Fang muß im richtigen Verhältnis zum Oberkopf stehen und kräftig entwickelt sein. Der Fang Ist tief, die Mundspalte soll weit bis zu den Molaren reichen. Eine gute Fangbreite muß auch Im Bereich der oberen und unteren Schneidezähne vorhanden sein. Lefzen:Sie sollen fest und glatt an den Kiefern liegen und einer straffen Verschluß der Mundspalte gewährleisten. Dunkle Pigmentierung, bei braun etwas hellere Tönung. Kiefer/Gebiß/Zähne:Kräftiger, breiter Ober- und Unterkiefer. Scherengebiß, 42 Zähne entsprechend dem Zahnschema, normale Größe. Augen:Sie sind mittelgroß, oval und von dunkler Farbe. Bei braunen Hunden Ist eine etwas hellere Tönung erlaubt. Gut anllegende Augenlider. Lidrand behaart. Ohr:Das hoch angesetzte Ohr wird aufrecht getragen und ist auf eine im Verhältnis zum Kopf passende Lange geschnitten. Soweit in einem Land Kupierverbot besteht, wird gleichrangig das unkupierte Ohr anerkannt. (Gewünscht mittelgroß und mit dem vorderen Rand glatt an den Wangen anliegend). Hals:Im Verhältnis zum Körper und Kopf von guter Länge. Er Ist trocken und muskulös. Die Linienführung Ist aufsteigend und gefällig gebogen. Seine Haltung Ist aufrecht und zeigt viel Adel.
KöRPER
Widerrist:Er soll besonders bei den Rüden in Höhe und Länge hervortreten und dadurch der Rückenlinie den von der Kruppe her ansteigenden Verlauf bestimmen. Rücken:Kurz und fest, von guter Breite und gut bemuskelt. Lendengegend:Von guter Breite und gut bemuskelt. Die Hündin kann in der Leden-partie etwas länger sein, da sie für das Gesäuge Platz benötigt. Kruppe:Sie soll vom Kreuzbein in Richtung Rutenansatz gering, also kaum wahr-nehmbar abfallen; wirkt somit gut abgerundet, ist weder gerade noch auffällig abfallend. Gute Breite mit starker Muskulatur. Brust:Die Brustlänge und -tiefe muß im richtigen Verhältnis zur Rumpflänge stehen, dabei soll die Tiefe mit leicht gewölbten Rippen annähernd die Hälfte der Wider-risthöhe erreichen. Die Brust ist von guter Breite und nach vorn besonders aus-geprägt (Vorbrust). Bauchlinie:Vom Ende des Brustbeins zum Becken ist die Bauchdecke deutlich auf-gezogen. Rute:Sie ist hoch angesetzt und kurz kupiert, wobei zwei Rutenwirbel sichtbar erhalten bleiben. In Ländern, in denen der Gesetzgeber ein Rutenkupierverbot erlassen hat, kann die Rute naturbelassen bleiben.
GLIEDMASSEN
Vorderhand
Allgemeines:Die Vorderläufe stehen von allen Seiten gesehen fast gerade, d.h. senkrecht zum Boden und sind kräftig ausgebildet.Schultern:Das Schulterblatt liegt fest dem Brustkorb an, beiderseits der Schulter-blattgräte gut bemuskelt und überragt oben die Dornfortsätze der Brustwirbel. Möglichst schräg und gut zurückgelagert, beträgt der Winkel zur Waagerechten ca.50°. Oberarm: Gute Länge mit guter Bemuskelung, Winkel zum Schulterblatt etwna 105° - 110°.Ellenboqen: Gut anliegend, nicht ausdrehend.Unterarm:Kräftig und gerade, gute Bemuskelung. Länge in Harmonie zum Gesamt-körper.Vorderfußwurzelqelenk : Kräftig.Vordermittelfuß:Knochen kräftig, von vorn gesehen gerade, von der Seite nur angedeutete Schrägstellung (höchstens 10°).Voderpfoten:Die Pfoten sind kurz und geschlossen. Die Zehen sind nach oben gewölbt [Katzenpfoten); Nägel kurz, schwarz.
Hinterhand
Allgemeines:Von hinten betrachtet wirkt der Dobermann auf Grund seiner aus-geprägten Beckenmuskulatur in Hüfte und Kruppe breit und abgerundet. Die vom Becken zum Ober- und Unterschenkel verlaufenden Muskeln ergeben eine gute Breitenentwicklung auch Im Oberschenkelbereich, In der Kniegegend und am Unterschenkel. Die kräftigen Hinterläufe sind gerade und stehen parallel.Oberschenkel:Gute Länge und Breite mit starker Bemuskelung. Gute WInkelung am Hüftgelenk. Winkelung zur Horizontalen etwa 80° - 85°. Knie:Das Kniegelenk Ist kräftig und wird vom Ober- und Unterschenkel sowie der Kniescheibe gebildet. Der Kniewinkel beträgt etwa 130°. Unterschenkel:Mittellang, in Harmonie zur Gesamtlänge der Hinterhand. Sprunggelenk:Mittelkräftig, parallel. Die Unterschenkelknochen verbinden sich im Sprunggelenk mit dem Mittelfußknochen (Winkel ca. 140°). Hintermittelfuß:Er Ist kurz und steht senkrecht zum Boden. Hinterpfoten :Wie die Vorderpfoten sind auch die Zehen der hinteren Gliedmaßen kurz, gewölbt und geschlossen. Nägel kurz, schwarz.
Gangwerk
Das Gangwerk ist sowohl für die Leistungsfähigkeit, als auch für das Exterieur von besonderer Bedeutung. Der Gang ist elastisch, elegant, wendig, frei und raumgreifend. Die Vorderläufe schwingen möglichst weit vor. Die Hinterhand gibt weitausgreifend und federnd die erforderliche Schubkraft. Der Vorderlauf der einen und der Hinterlauf der anderen Seite werden zugleich nach vorne geführt. Gute Festigkeit des Rückens, der Bänder und Gelenke.
HAUT
Die Haut liegt überall straff an und ist gut pigmentiert.
Haarkleid
BESCHAFFENHEIT DES HAARES:Das Haar ist kurz, hart und dicht. Es liegt fest und glatt an und ist gleichmäßig über die ganze Oberfläche verteilt. Unterwolle Ist nicht statthaft.FARBE: Die Farbe Ist schwarz oder braun mit rostrotem, scharf abgegrenztem und sauberem Brand. Der Brand befindet sich am Fang, als Fleck auf den Backen und oberhalb der Augenbrauenbögen, an der Kehle, zwei Flecken auf der Brust, an den Mittelfüßen und Pfoten, an den Innenseiten der Hinterschenkel, am After und Sitzbeinhöcker. >
GRöSSE/GEWICHT
Größe
WiderristhöheRüden : 68 - 72 cmHündinnen : 63 - 68 cmJeweils Mittelgröße erwünscht.
Gewicht
Rüden :ca.40 - 45 kgHündinnen : ca.32 - 35 kg
FEHLER
Jede Abweichung von den vorgenannten Punkten sollte als Fehler angesehen werden, dessen Bewertung im genauen Verhältnis zum Grad der Abweichung stehen sollte.
Allgemeines Erscheinungsbild:Mangelndes Geschlechtsgepräge. Wenig Substanz, zu leicht, zu schwer, hochgestellt, schwache Knochen.Kopf: Zu kräftig, zu Schmal, zu kurz, zu lang, zu viel/zu wenig Stop, Ramsnase, stark abfallende Scheitelbeinlinie, schwach ausgebildeter Unterkiefer, rundes oder Schlitzauge, helles Auge, zu starke Backen, nicht anliegende Lefzen, offenes- zu tief liegendes Auge, zu hoch oder zu tief angesetzte Ohren, offene Maulwinkel.Hals: Etwas kurz, zu kurz, übermäßig entwickelte Kehlhaut, Wamme, Hirschhals, zu lang (unharmonisch). Körper:Rücken:nicht fest, abfallende Kruppe, Senkrücken, Karpfenrücken, zu wenig oder zuviel Rippenwölbung, nicht genügend Brustiefe bzw.-breite, Rücken insgesamt zu lang, fehlende Vorbrust, zu hoch oder zu tief angesetzte Rute, Bauchlinie zu wenig/zu stark aufgezogen.Gliedmaßen:Zu wenig oder zuviel Winkelung der Vorder- bzw. Hinterhand, Ellenbogen lose, vom Standard abweichende Lage und Länge der Knochen und Ge-lenke, zehenenger und zehenweiter Stand, kuhhessiger/faßbeiniger und enghessiger Stand der Hinterhand, offene oder weiche Pfoten, verkümmerte Zehen, helle Nägel.Haarkleid:Zu heller, nicht scharf abgegrenzter, unsauberer (rußiger) Brand, zu dunkle Maske, große schwarze Flecken an den Läufen, kaum sichtbare oder auch zu große Brustflecken. Langes, weiches, glanzloses und welliges Haar sowie haararme und kahle Stellen. Größere Haarwirbel besonders am Körper, sichtbare Unterwolle.Wesen: Mangelnde Selbstsicherheit, zu hohes Temperament, zu hohe Schärfe, zu niedrige oder zu hohe Reizschwelle. Schärfe, zu niedrige oder zu hohe Reizschwelle.Größe:Abweichende Größen vom Standardmaß bis 2 cm sind durch Herabsetzung Im Formwert zu ahnden.Gangwerk: Wackeliger, trippelnder, unfreier Gang und Paßgang.
DISQUALIFIZIERENDE FEHLER
Allgemeines:Ausgesprochene Umkehrung des Geschlechtsgepräges.Auge: Gelbes Auge (Greifvogelauge), verschiedenfarbige Augen.Geblß:Vorbiß, Zangengebiß, Rückbiß und Zahnunterzahl nach dem Zahnschema.Haarkleid: Weiße Flecken, ausgesprochen lang und wellhaarige Hunde, ausge-sprochen dünne Behaarung und größere kahle Stellen.Wesen: ängstliche, nervöse und aggressive Hunde .Größe:Hunde die mehr als 2 cm von dem Standardmaß nach unten oder oben abweichen.N.B. : Rüden müssen zwei offensichtlich normal entwickelte Hoden aufweisen, die sich vollständig im Skrotum (Hodensack) befinden.
DOBERMANN
Estándar?FCI n° 143 / 18.10.1994 / E
DOBERMANN
ORIGEN : Alemania.
FECHA DE PUBLICACIÓN DEL ESTÁNDAR ORIGINAL VÁLIDO : 14.02.1994.
FUNCIÓN ZOOTÉCNICA : Perro de utilidad, companía y protección.
CLASIFICACIÓN FCI : Grupo II Perros tipo Pinscher y Schnauzer ? Molosoides y perros tipo montana y boyeros suizos
Sección 1 Pinscher y Schnauzer
Con prueba de trabajo.
BREVE RESUMEN HISTÓRICO : La raza Dobermann es en Alemania la única en llevar el nombre de su primer criador conocido : Friederich Louis Dobermann (2 de enero, 1834 ? 9 de junio, 1894). Según la historia, él era recaudador de impuestos, administrador de un rastro, y además "perrero", con el derecho legal de atrapar a todos los perros que anduviesen libres. Para la crianza, él apareó perros especialmente mordedores del refugio canino. Los "perros de carnicero" jugaron el papel más importante en la formación de la raza Dobermann, que en aquellos tiempos ya eran vistos como una raza en sí. Dichos perros eran del tipo de los precursores del Rottweiler actual, mezclados con un tipo de perro Pastor de color negro con marcas rojo?óxido que era común en la región de Turingia. Con éstas mezclas, Dobermann inició su criadero en los anos 70 del siglo pasado. De ésta manera, el obtuvo "su raza" de perros de utilidad, de hogar y ranchos, que no eran sólo vigilantes, sino también muy apegados al hombre. Se le utilizaba mucho como perro de protección y para la policía. Su amplia utilidad en el Servicio Policíaco le dió en aquel tiempo el nombre de "perro gendarme". En la cacería se le utilizaba principalmente para el exterminio de las alimanas.
Por todas las condiciones anteriormente expuestas, era caso obvio que el Dobermann se reconociera oficialmente como perro policía al principio de éste siglo. La crianza del Doberman dió como resultado un perro mediano, fuerte y musculoso, que a pesar de toda su substancia permite reconocer elegancia y nobleza. Es idóneo como perro de companía, protección y utilidad.
ASPECTO GENERAL : De tamano mediano, fuerte y musculoso. Las líneas elegantes de su cuerpo, la actitud altanera, la naturaleza temperamental y la expresión de un perro decidido, corresponden a la imagen del perro ideal.
PROPORCIONES IMPORTANTES : La forma de su cuerpo es más bien cuadrada, sobretodo en los machos. La longitud del tronco (medida desde la articulación del hombro hasta las protuberancias ilíacas) en relación con la altura a la cruz, no debe sobrepasar 5% en machos y 10% en hembras.
COMPORTAMIENDO Y TEMPERAMENTO (CARÁCTER) : Esencialmente amistoso y pacífico. Muy dependiente de la familia y carinoso con los ninos. Se le fomenta una bravura y un temperamento medianos, además de un umbral de exitación mediano. Debido a su docilidad y alegría para el trabajo el Dobermann se caracteriza por su valor, dureza y capacidad. Con una adecuada atención de su entorno, se le puede valorar principalmente por ser muy seguro de sí mismo y nada asustadizo.
CABEZA
REGIÓN CRANEAL : Fuerte, adecuada a su aspecto general; vista desde arriba, presenta una cuna aguda; la línea transversal de su coronilla, vista de frente, debe ser casi horizontal, o sea, no debe caer sobre las orejas. La línea entre los parietales, que empieza desde la cana nasal, cae sobre la nuca con una leve redondez. El área de las cejas está bien desarrollada, pero sin sobresalir. El surco frontal es visible.
El hueso occipital no debe ser demasiado notorio. Vistos desde arriba y de frente los lados de la cabeza no deben ser muy abultados. La leve redondez lateral del maxilar superior y del arco cigomático deben estar en armonía con la longitud total de la cabeza. Los músculos de la cabeza están fuertemente desarrollados.
Stop : La depresión frontonasal es leve, pero debe ser reconocible.
REGIÓN FACIAL
Nariz : Bien desarrollada, más ancha que redonda, con grandes orificios, pero sin sobresalir. En perros negros debe ser de color negro, en perros de color café debe ser de un color más claro.
Hocico : Debe estar en relación correcta con el cráneo, bien desarrollado, profundo. La apertura bucal debe llegar casi hasta los molares. También debe ser suficientemente amplio en el área de los incisivos superiores e inferiores.
Labios : Deben estar bien apretados y adherentes a las mandíbulas y mostrar un rígido cierre en las comisuras. De pigmentación oscura; en perros cafés puede ser un poco más clara.
Mandíbulas, dentadura : Quijadas fuertes y anchas, tanto la superior como la inferior. Mordida de tijera, con 42 piezas dentales (de acuerdo a la fórmula dentaria), de tamano normal.
Ojos : De tamano mediano y ovalados, color oscuro; se permite una tonalidad un poco más clara en perros de color café. Párpados bien adherentes. Las comisuras poseen pelo.
Orejas : De implantación alta, se llevan levantadas y recortadas a una longitud relacionada con la cabeza. En los países donde se prohíben las amputaciones estéticas, las orejas completas se valoran de igual forma (se desea que tengan tamano mediano con la orilla anterior bien pegada a las mejillas).
CUELLO : En relación a la cabeza y el cuerpo, tiene una buena longitud. Compacto y musculoso. Su línea es ascendente y galantemente curva, de posición derecha, mostrando gallardía.
CUERPO
Cruz : Debe sobresalir en altura y longitud, principalmente en machos, de manera que la espalda muestre una trayectoria ascendente desde la grupa.
Espalda : Corta, dura,ancha y bien musculada.
Lomo : La región lumbar debe ser ancha y bien musculada. Las hembras pueden tener la región lumbar un poco más larga, ya que necesitarán ése espacio durante la gestación.
Grupa : Forma un pequeno declive desde el sacro y hacia la implantación de la cola, no muy notorio, dando una impresión redondeada, no recta ni caída. Bien ancha, con una fuerte musculatura.
Pecho : La longitud y profundidad del pecho debe estar relacionada con la longitud del tronco, de manera que la profundidad del pecho (con costillas ligeramente abultadas) se aproxima a la mitad de la altura de la cruz. El pecho tiene buena anchura y es muy notorio adelante (antepecho).
Línea del abdomen : Desde el final del esternón hasta la pelvis, el abdomen se presenta claramente recogido.
Cola : De implantación alta, y amputada corta, quedando dos vértebras visibles. En países donde las amputaciones estéticas están prohibidas, se puede mostrar al perro con la cola de longitud normal.
EXTREMIDADES
MIEMBROS ANTERIORES : En general, vistos de cualquier ángulo, deben mantenerse rectos, perpendiculares al suelo, y de fuerte estructura.
Hombros : La escápula se presenta bien adherente al costillar, por ambos lados bien musculada, y sobrepasando a las espinas vertebrales superiores. Preferentemente bien inclinada y hacia atrás, formando un ángulo de 50 grados con una línea horizontal.
Brazo : Buena longitud, con una buena musculatura, formando un ángulo con la escápula de 105 a 110 grados.
Codos : Bien pegados al cuerpo, sin verse torcidos hacia afuera.
Antebrazo : Fuerte y recto, de buena musculatura. La longitud debe estar en armonía con todo el cuerpo.
Articulación metacarpiana : Fuerte.
Metacarpo : De huesos fuertes, visto de frente : recto, por los lados, con una pequena inclinación (máximo 10 grados).
Pies delanteros : Cortos y cerrados. Los dedos son redondeados y hacia arriba (pie de gato), unas cortas y negras.
MIEMBROS POSTERIORES : En general, vistos de atrás y debido a su buena musculatura pelviana y de la grupa, anchos y redondeados. Los músculos que corren desde la plevis hasta los muslos y piernas dan como resultado que el área del muslo, las rodillas y piernas sea bien ancha. Los miembros posteriores son fuertes y de posición paralela.
Muslos : Bien anchos y largos, con fuerte musculatura. Buena angulación en la articulación de la cadera. En ángulo en relación a una línea horizontal debe ser de 80 a 85 grados.
Rodillas : La articulación es fuerte, formada por el muslo, pierna y rótula. La angulación debe ser de 130 grados.
Pierna : De longitud mediana, en armonía con toda la extremidad.
Corvejones : Medianamente fuertes, paralelos. Aquí se unen los huesos de la pierna con los del metatarso formando un ángulo aproximado de 140 grados.
Tarso : Corto y perpendicular al suelo.
Pies traseros : Así como en los delanteros, los dedos son cortos, redondeados y cerrados; unas cortas y negras.
Movimiento : Tiene una especial importancia tanto para su capacidad al trabajo como para su apariencia. El movimiento es elástico, elegante, ágil, libre y espacioso. Los miembros anteriores se avalanzan lo más posible hacia adelante. Los miembros posteriores dan el empuje fuerte y necesario, logrando buena distancia. El miembro anterior de un lado, y el posterior del otro lado se dirigen hacia adelante al mismo tiempo. Buena rigidez en espalda y articulaciones.
PIEL : En todo el cuerpo la piel está bien pigmentada y apretada.
PELAJE
Características del pelo : Debe ser corto, duro y denso, bien pegado y liso, uniformemente repartido sobre toda la superficie del cuerpo. No se permite lanilla interna.
Color : Negro o café oscuro con marcas limpias, bien delimitadas de color rojo?óxido. Estas marcas se encuentran en el hocico, mejillas, cejas, garganta, dos manchas en el pecho, en metacarpos, metatarsos y pies, parte interna de los muslos, región perineal y protuberancias iliácas.
TAMANO / PESO
TAMANO : Altura de cruz : Machos 68 ? 72 cm
Hembras 63 ? 68 cm
En ambos casos se desea una medida intermedia
PESO Machos 40 ? 45 kg
Hembras 32 ? 35 kg
FALTAS
Cualquier desviación de los criterios antes mencionados debe considerarse como una falta y la gravedad de ésta se considera en proporción al grado de la desviación al estándar.
Apariencia general : Ausencia de carácteres sexuales. Poca substancia, demasiado ligero, demasiado pesado, huesos débiles.
Cabeza : Demasiado poderosa; muy delgada, muy corta, muy larga. Stop muy notorio o casi inadvertible. Nariz de borrego. Línea parietal muy caída. Mandíbula inferior débil, ojos redondos o rasgados; ojos claros, demasiado profundos o saltones; mejillas demasiado grandes, labios no adherentes. Orejas de implantación demasiado alta o demasiado baja. Ángulo del hocico abierto.
Cuello : Moderadamente o demasiado corto, con demasiada piel, o papada. Cuello de venado, demasiado largo (no armónico).
Cuerpo : Falta de dureza en la espalda, grupa caída, espalda vencida, espalda convexa; mucha o muy poca redondez de las costillas, profundidad o anchura de pecho insuficiente. Espalda demasiado larga en su totalidad, antepecho ausente, cola de implantación muy alta o muy baja. Vientre poco o demasiado recogido.
Extremidades : Muy poca o demasiada angulación de los miembros anteriores y posteriores, codos sueltos; discrepancia en la posición y longitud de huesos y articulaciones. Al estar en pie, mantener la patas muy juntas o muy separadas; extremidades de vaca o abarriladas. Pies abiertos y blandos, dedos torcidos, unas de color claro.
Pelaje : Marcas muy claras, sin buena definición ni limpieza, máscara muy oscura, manchas oscuras y grandes en extremidades. Las marcas del pecho casi imperceptibles o demasiado grandes. Pelo largo, suave, sin brillo u ondulado, así como áreas alopécicas o con poco pelo. Grandes remolinos en el cuerpo, lanilla interna visible.
Temperamento : No seguro de sí mismo, demasiado temperamental, demasiada bravura, agresividad, umbral de excitación demasiado alto o demasiado bajo.
Tamano : Cualquier medida distinta del estándar hasta por 2 cm es sancionable.
Movimiento : Vacilente, con tropiezos, marcha y trote sin libertad.
Faltas descalificables : En general, inversión de caracteres sexuales (machos con caracteres femeninos y viceversa).
Ojos : Amarillos (ojo de ave de rapina), de distinto color (anisocromía).
Dentadura : Prognatismo, mordida de pinza, enognatismo y fórmula dentaria incompleta.
Pelaje : Manchas blancas, pelo blanco u ondulado, muy delgado o con grandes áreas alopécicas.
Carácter : Timidez, miedo. Perros nerviosos o exageradamente agresivos.
Tamano : Se descalifican perros que midan mas ó menos de dos centímetros de la medida del standard.
N.B. : Los ejemplares machos deberán tener dos testículos de apariencia normal, completamente descendidos en el escroto.
|
