A puli ősei nagy valószínűséggel ősi magyar pásztorkutyák voltak. Vándorló elődeink a nyájak, kondák, gulyák és ménesek mellett legfőbb segítőiket, a pásztorkutyákat is magukkal hozták a Kárpát-medencébe.

A nagy testű komondor és kuvasz rendíthetetlenül őrizték gazdáik vagyonát, míg a puli összetartotta az állatokat.

Az igazi fordulóponthoz az 1900-as évek elején érkezett a fajta. Újra felfedezték a pulit, de nem mint terelőkutya. A külterjes pásztorkodást a belterjes gazdálkodás váltotta fel. Csökkent alkalmazásuk lehetősége a nyájak mellett a pásztoréletben.

Bár megtartották ősi munkakörüket is, olyan funkciókat láttak el, amely gazdáik életkörülményeinek megfelelt: Házőrző, személyvédő ebek lettek. A II. Világháború után a fajta elvesztette népszerűségét, amelyet igazából mind a mai napig nem sikerült visszaszereznie.