A labrador nem tartozik a régi fajták közé. l822-ben hallottak róla először. Új-Fundlandban dolgozott, halászok mellett. Mivel a vad és szeszélyes partokon a halászbárkákkal veszélyes válalkozás lett volna a kikötés a kutya dolga volt, hogy vízbe ugorván a háló vonókötelét a partra vigye a parton álló többi halásznak, akik azután bevonták a hallal telt hálót.

Nem sokkal később a Labrador eltűnt szülőföldjéről. Részben a súlyos helyi adók következményeként, amit kevés halász volt hajlandó megfizetni. Másrészt, megszülettek az angol karanténtörvények, és véget vetvén az importnak, véget vetettek a kutyatartó és -exportáló halászok jó mellékkeresetének is. Szerencsére ekkor már a fajta gyökeret vert Nagy-Britanniában.

Kitartó, fizikailag igen ellenálló fajta, az időjárás viszontagságait jól tűri. Elsőrangú vakvezető. Szeretetreméltó személyisége miatt a családban is tökéletes, a gyerekek bizalmasa, békésen tűri, ha durvábban nyúlnak hozzá, szereti, ha vízzel fröcskölik, hancúrozik a kicsikkel. Sokkal jobban érzi magát vidéki környezetben, mint városi lakásban, de tartása ott sem problematikus.